Ne ítéljen a külsőségek alapján! – szól a mondás, amely nem elsősorban az élelmiszerekre vonatkozik. Mégis nagyon fontos, hogy vásárláskor főként ne a külsőségek, inkább a címkék alapján tájékozódjunk, bár ez sem elegendő minden esetben. A címkének kellene lenni a legbiztosabb információk forrásának, a törvény is ezt követeli meg, de sok a kivétel, és számtalan kiskapu kínálkozik a gyártók számára.
A csomagoláson ott lebeg a vásárló előtt az ínycsiklandó ígéret, mégis igen gyakran hiába keresi az általa elvárt ízt, egészségügyi hatást vagy a származás régióját. Németországban egy újonnan megjelent könyv tárja a fogyasztók elé azokat a trükköket és jelmezeket, amelyek segítségével az élelmiszeripar átveri a vásárlókat.
„Ropogós csirke” – a név elolvasása nyomán máris összefut a nyál az ember szájában. Az ilyen típusú termékek azonban elsősorban a fantázia világában léteznek, nem a kosarunkban. Hogy az a csirke valójában hogyan készült el, azt nem a kereskedelmi elnevezésből, hanem a címkéből olvashatjuk ki. Már ha lehetséges. Jelen esetben: „Egészben panírozott csirkehús.” Ez már nem cseng olyan étvágygerjesztően. Vegyük másik példának a „földieperitalt”, amelyben a leggyakrabban már csak a földieper neve fordul elő. Az ilyen italok java része ugyanis földieper-aroma hozzáadásával készül, így a helyes elnevezés a címkén a következő lenne: „Földieper ízű tejital”.
Ha valaki készpénznek veszi, hogy a baromfivirsli valóban szárnyashúsból készült, azt kellemetlen meglepetés érheti. Sajnos nem létezik szabály, amely kimondaná, hogy milyen százalékban kell a baromfitermékben baromfinak lennie, és ezt sok gyártó könyörtelenül ki is használja. Ne csodálkozzanak, ha a címkén, amelynek fel kellene fednie a valós összetételt, a sertés szerepel az első helyen, azaz a legnagyobb arányú összetevőként.
A csomagolások fotóin gyönyörű gyümölcsök, csirkehússal teli gőzölgő leves ébreszti fel a vágyat a termék iránt, elrejtve, hogy egyébként ezekből az összetevőkből elég kevés van benne. Néha még olyan élelmiszer is a fotóra kerül, ami egyáltalán nem szerepel az ételben. Éppen ezért minden alkalommal nézzük meg a termék címkéjét, mert abból – jó esetben – kiderül a turpisság.
Számtalan olyan termék létezik a salátaöntetektől kezdve az eperlekváron át a csokoládéig, amelyekben van alkohol. Igaz, az aromák oldószereként használva olyan csekély mennyiségben van jelen, hogy azt nem kötelező feltüntetni. Mégis, akadnak emberek, akik egészségügyi vagy vallási okokból nem szeretnének még ennyi alkoholt sem fogyasztani. Őket a címke sem segíti, közvetlenül a gyártónál kell érdeklődniük az alkohollal kapcsolatban.
Sok fogyasztó számára fontos, hogy egy bizonyos régióban készült terméket vásároljon, és ezért hajlandó akár többet is fizetni. Sajnos a törvény nem szabályozza megfelelő módon a regionalitás elvét és annak jelölését, ezért ez teljes egészében a gyártók lelkiismeretén nyugszik. Többnyire nem világos, hogy az étel minden összetevője, vagy csak egy része származik a megjelölt régióból. A fogyasztóvédők intelme szerint csak a megfelelő módon, egyértelműen megjelölt származást szabad elfogadni. Ennek hiányában az élelmiszer elnevezésében rejlő származási utalás üres ígéret csupán.
Az élelmiszeripari adalékanyagok, mint például az ízfokozók, a tartósítószerek vagy stabilizátorok sokakban váltanak ki ellenérzéseket. Egyes gyártók megpróbálják elterelni a figyelmet, és olyan kifejezésekkel illetik termékeiket, mint például a „hagyományos”, a „természetes” vagy a „házias”. Ne hagyjuk magunkat átverni, mindig érdemes megnézni a címkén az összetevők listáját. És attól, ha a gyártók kijelentik, hogy a termék „mentes az ízfokozóktól”, ez még nem biztos, hogy igaz. Használhatnak például helyettesítőket, például élesztőkivonatot, és ezt már nem kell feltüntetni az adalékok között.
Ami egészséget ígér, azt jobban vásároljuk, és általában magasabb áron is kapjuk. Ezért a gyártók gyakran címkézik fel termékeiket a csupán feltételezett egészségügyi előnnyel. Azt mondja, például „erősíti az immunrendszert”, „gazdag kalciumban” vagy „extra tejadaggal készült”. Ez különösen akkor abszurd, ha a terméknek természetes jellemzője a magas kalciumtartalom, mint például a tejtermékek esetében. Az egészséggel és táplálkozással kapcsolatos gyártói állításokat 2006 óta szabályozzák, és csak akkor használhatók, ha azok bizonyítottak. Vannak azonban különböző átmeneti időszakok és kivételek. A rendelet gyenge pontja, hogy nem teljes, és nehezen alkalmazható, sok tápanyag kimaradt belőle. Ezen kívül a fogyasztói szervezetek erősen kritizálják azokat a tanácsokat, melyek túl sok extra vitamin és ásványi anyag bevitelét javasolják. Az egészséges táplálkozást így nem lehet megvalósítani, sőt még növelhetjük is az egészségügyi kockázatot.
Az élelmiszerek minden összetevőjét kötelező feltüntetni a címkén. A lista élére az az összetevő kerül, amelyből a legtöbb van benne. Így az összetevők listája az egyik legfontosabb információforrás lehet a vevők számára. De még itt is vannak kiskapuk. Egyes termékek teljesen legálisan kerülhetnek a piacra az összetevők feltüntetése nélkül. Például egyes alkoholos italok 1,2 alkohol-térfogatszázalék felett (kivéve a sör), és néhány tejtermék. Ha a termék csomagja nagyon kicsi, a gyártók felmentést kaphatnak az összetevők kötelező feltüntetése alól. Amennyiben a fogyasztó ezt nem tartja elfogadhatónak, panaszt tehet a gyártónál.
Tudjuk, hogy a chipsek, a csokoládé, a dió és más csomagolt élelmiszerek esetében a zacskó felbontása után látja meg a vásárló, hogy valójában mit kapott. A gyártók nagy előszeretettel töltik meg a zacskókat levegővel, alkalmaznak kettős fenekű vagy túlméretezett dobozokat. Mindennek célja, hogy kitöltsék a csomagolást, amely látszólag sokkal többet ígér. A tartalom és a csomagolás arányát semmilyen törvény sem szabályozza.
A csomagolatlan, úgynevezett ömlesztett élelmiszereket gyakran értékesítik drágábban, mivel azok különösen frissek. Esetükben azonban hiába keressük az összetevők listáját. Nincs csomagolás, címke sincsen. Az ilyen termékek minőségét nagyon nehéz felmérni. Az ömlesztett termékekről az eladóknak kellene megadni minden tájékoztatást a termék összetételével, elkészítésével és származásával kapcsolatban. Találkozott ön már ilyen eladóval?
