„Hé, haver” – Így bukhat el egy fiatal munkavállaló

Egy munkavállalóval szemben nem csak a helyes beszéd lehet elvárás, azzal is tisztában kell lenni, hogy egyes helyzetekben milyen kommunikációs formát alkalmazunk.

Az ezredfordulós generáció tagjai inkább szöveges üzenetet küldenek kollégájuknak, ahelyett hogy személyesen beszélnének vele. Órákat töltenek azzal, hogy SMS-eznek és játszanak az okostelefonjukkal, de a beszélgetést elfecsérelt időnek tekintik. Az online kapcsolattartást sokkal jobban preferálják, mint a beszélgetést egy kávé mellett. Még a hallgatói klubok tagjai is inkább online tartják egymással a kapcsolatot, mint személyesen – ezt a trendet vázolja fel a BBC cikke, melyben az okokra is fény derül.

Mivel ilyen nagy a bizalom az online kommunikációban, az 1980 és ’90 között született generáció kimaradt a szemtől szembe interakcióból, és nem tanulta meg, hogyan kell választékosan beszélni, figyelmesen hallgatni és olvasni mások kifejezéseiből és testbeszédéből. A munkaadók azzal szembesülnek, hogy fiatal alkalmazottaik esetlenek a személyközi kommunikációban, nincsenek felkészülve arra, hogy együttműködjenek a munkatársaikkal és fejlesszék ügyfeleikkel a kapcsolatot.

A beszéd és az írás az első számú készségek, melyekre a tanácsadók és a fejvadászok azt mondják, hogy fejleszteni kell – mondta Mark Zupan, a New York állambeli Rochester Egyetemhez tartozó Simon School of Business dékánja. Az intézményben különösen nagy hangsúlyt fektetnek a személyközi kommunikációra. Az iskola alaptantervében is szerepel az erre a területre fókuszáló képzés külön kurzusok formájában. Létrehoztak egy négyfős fejlesztési csapatot is, akik a vezetési feladatokhoz kapcsolódó kommunikációval kapcsolatban kínálnak programokat.

A fenti törekvés azonban nem egyedülálló, más iskolákban is próbálják a diákokat a magabiztos, kifejező kommunikációra oktatni. A New York-i Buffalo Egyetem indított egy LeaderCORE nevű programot, amely lehetővé teszi a hallgatók számára, hogy felmérjék készségeiket a kommunikáció és a személyek közötti kapcsolat területén, és aztán fejlesszék magukat.

Eközben a recesszió több vállalatot arra kényszerített, hogy szűkítsen a tréningprogramjain, így minden eddiginél jobban számítanak az iskolákra abban, hogy felkészítsék a diákokat ilyen téren is. Ideális esetben az iskoláknak be kell építeni a személyközi kommunikáció fejlesztését a tanmenetbe, legyen szó pénzügyi képzésről, vagy más területekről. Ám manapság kevés olyan iskolát találunk, amely ezt a stratégiát folytatja, figyelemre méltó kivételként idesorolható az Insead, melynek vannak kampuszai Franciaországban, Szingapúrban és Abu-Dzabiban is.

A kommunikáció művészetével, illetve a vezetéssel járó kommunikációval kapcsolatos tudnivalókat az Inseadnél beépítik a marketing-, és egyéb menedzsmentismeretek oktatásába. Ian Woodard óráin például videók segítségével sajátítják el a testbeszéddel és a hangkifejezéssel kapcsolatos készségeket. A professzor példákat mutat személyes kommunikációra, telefonkonferenciára vagy a Skype-on keresztül bonyolított tárgyalásra, hogy így illusztrálja az egyes csatornákon zajló kommunikációs különbségeket.

Az Insead és más iskolák tapasztalatai szerint is a diákok meglepő módon fogékonyak az ilyen kommunikációra. Lisa Feldman, a Berkeley Egyetem karrierirodájának ügyvezető igazgatója úgy látja: a diákok ráébredtek, hogy fontos ilyen képzéseken részt venniük.

A személyközi kommunikációban a legnagyobb problémát az okozza a fiatalok számára, hogy nem tudnak uralkodni érzelmeiken – mondja Erika Walker, a Berkeley egyik programjának vezetője. Nem tudják, hogyan tárgyaljanak saját érdekeik érvényesítéséért: szétesnek és sírnak, ha valamit nem kapnak meg, és ez abból a hitből fakad, hogy ők a legjobbak és megérdemlik, amire vágynak.

A leggyakoribb probléma a fiatalokkal a kommunikációs stílusuk és a hozzáállásuk. Hozzászoktak a kurta szöveges üzenetekhez, és gyakran a főnökeikkel, a tanáraikkal és a vizsgáztatóikkal is olyan hangot ütnek meg, mint a haverjaikkal. Emellett hajlanak arra is, hogy olyan emberekkel bizalmaskodjanak, akiket alig ismernek. Ez a „Hé, haver” típusú attitűd az e-mailekben és a személyes beszélgetésekben egyaránt érvényesül.

– A diákok túl nyitottak és túl barátságosak, ami aggasztja a fejvadászokat, hogy ennek függvényében hogyan fognak majd viselkedni az ügyfelekkel – mondja Michael Meredith professzor, aki az észak-karolinai egyetemhez tartozó Kenan-Flager üzleti iskolában dolgozik. Szerinte nagyon fontos, hogy ismerjük a közönségünket, és a jó kommunikáció szabályait.

A célirányos kommunikációs programok ugyanakkor pozitív eredményeket mutatnak. Az Ernst&Youngnál is tapasztalják ennek előnyeit. A tanácsadó cégnél nagyon figyelnek arra, hogy olyan ígéretes jelöltekkel dolgozzanak, akiknél figyelnek arra, hogy fejlett legyen mind a szóbeli, mind az írásbeli kommunikációjuk, és képesek legyenek az együttműködésre üzleti kapcsolataikban.

A tanácsadó cégnél külön hangsúlyt fektetnek arra, hogy egy alkalmazott tisztában legyen azzal, hogy mikor tanácsos telefonon vagy személyesen intézni valamit egy e-mail vagy szöveges üzenet helyett. Dan Black, aki az Ernst&Young számára keres megfelelő alkalmazottakat, úgy látja: a fiatal generáció kommunikációs hiányosságai életkorukból adódnak. A modern technika nyújtotta lehetőségek azt eredményezték, hogy a helyes nyelvhasználat mellőzötté vált.