Az ivóvízhiány hamarosan az egyik legégetőbb probléma lesz a világon. A víz világnapja alkalmából Láng Istvánnal, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettesével beszélgettünk.
– Ön szerint mi a legégetőbb probléma hazánk vízügyi rendszerével kapcsolatban?
– Elsőrendű feladatunk, hogy a mezőgazdasági vízhasznosításokat támogassuk, lehetővé tegyük a mezőgazdaság számára a nagyobb arányú vízfelhasználást. Hazánknak viszonylag jól kiépült vízművei vannak, fontos, hogy ezek karbantartására kellő energiát fordítsunk. A fejlesztést ez annyiban érinti, hogy jelenleg felmérést végzünk a mezőgazdaság körében, hogy ha a régebbi viszonyokhoz képest ez az öntözési vízigény megváltozott, akkor ezt is ki tudjuk elégíteni. Ebben az esetben szó lehet csatornabővítésről, új csatornák létesítéséről.
– Várható, hogy olyan mértékben növekedni fog a mezőgazdasági termelés, hogy szükség legyen a bővítésre?
– Mivel a kormány célul tűzte ki a hatékonyabb öntözéses mezőgazdaság kialakulását Magyarországon, ezért meg kell oldanunk, hogy a gazdák könnyebben, olcsóbban jussanak hozzá a vízhez. Ettől nőni fog a hatékonyság, a termelékenység.
– Milyen egyéb területekre kell koncentrálnunk?
– A legfőbb problémát az árvizek jelentik, ez a földrajzi adottságunkból következik, hiszen egy medencében fekszünk, és a vízgyűjtő területek külföldön vannak, tehát viszonylag kiszolgáltatott helyzetben van Magyarország, ezért a beruházásaink nagy része a biztonságot fogja érinteni, hogy a hazai gazdaság, termelés biztonságban legyen. Magyarországon a vízgazdálkodásnak ez a legfőbb feladata, és mindig is ez volt. Fontos természetesen a vízkészleteink védelme, a vizeink jó állapotának megőrzése. Szerencsére erre vonatkozóan az Európai Uniónak is van két keretirányelve, a vízkeretirányelv, és az árvízirányelv, ami szintén motiválja az ilyen irányú beruházásokat.
– Egyes vélemények szerint a legfőbb gond, hogy úgy próbáljuk megoldani a gondokat, hogy az árvíz minél hamarabb átfolyjon az ország területén, aztán meg jön egy aszályos év, akkor pedig azzal küzdünk, hogy nincs elég víz az öntözéshez.
– Ez részben jogos észrevétel, de nem mindenhol alkalmazható a tározás, hiszen árvízi szempontból ezt éppen a külföldi területeken, a hegyvidéki szakaszokon lehet a leginkább megoldani, hogy csökkenjenek az árvízi csúcsok. Nyilván Magyarországon is vannak ilyen területek, a 2010-ben az árvíz után viszonylag sok záportározó, szükségtározó épült például a borsodi térségben, de még van mit tennünk ezen a téren. Készült koncepció, mely vízvisszatartást, későbbi hasznosítást tenne lehetővé. Épülnek a Tisza mentén úgynevezett szükségtározók, melyek hosszú távú tárolásra ugyan nem alkalmasak, de arra igen, hogy árvíz idején azt a rengeteg többletvizet egy időre félretegyük, amíg az árhullám levonul. A korábbi károkból, mint például a ciánszennyezés vagy a PET-palackos károkozás, sokat tanultunk, kiépültek új monitoringelemek, hamarabb tudunk reagálni, így szerintem a vízminőségi védelem viszonylag jó állapotban van Magyarországon.
