Miután ismeretségi körünkből két család is küzdött hasonló problémával, gondoltuk, talán másoknak is segíthetünk azzal, ha utánajárunk, hogy ilyen vagy hasonló esetekben mi a gyakorlat és betegként milyen – az átlagember által gyakran nem is ismert – jogaink vannak.
Adott egy négytagú család és egy igen szerencsétlen helyzet: a szülők és a gyerekek (féléves, 4 éves) is betegek egytől egyig. Mivel mindkét szülő nagyon rosszul volt, nem tudták bevinni a szintén beteg gyerekeket a rendelőbe. Az édesanya először a család háziorvosát kereste meg azzal a kéréssel, hogy legyen szíves, menjen házhoz, vizsgálja meg otthon őket. A háziorvos ezt „sűrű programjára” hivatkozva megtagadta. Egy nappal később a helyzet nemhogy javult volna, de rosszabbodott. Az édesanya felhívta az ügyeletet, részletesen beszámolt a család problémájáról. Az ügyeletes azt mondta, ha mind a négyen betegek, akkor biztosan vírus okozza a bajt, arra viszont nem használ az antibiotikum, úgyhogy türelem. Orvos tehát nem látta a családot, és bár azóta meggyógyultak, de a történet végződhetett volna rosszabbul is.
A második történetben adott egy szintén négytagú család, amelynek legfiatalabb tagja egy két hónapos csecsemő. A baba születése óta egy hetet súlygyarapodási probléma, egy hetet pedig vesemedence-gyulladás miatt töltött kórházban, az eset idején is antibiotikumot kapott. A háziorvos három héten keresztül, minden héten az otthonában vizsgálta meg a babát, majd a harmadik héten felvetette, hogy ezentúl kéthetente szeretné látni a gyermeket, de ezúttal nem jönne házhoz, hanem arra kérte az édesanyát, hogy vigye majd be a gyermeket az egészséges rendelésre. Mivel az édesanya a kórházban töltött idő után érthető módon nem akarta az antibiotikumot szedő pici babát a nagy testvérrel együtt még az egészséges rendelésre sem bevinni, arra kérte a háziorvost, hogy menjen majd ki hozzájuk. A háziorvos erre azt válaszolta, rendben, ötezer forint ellenében az otthonában is megvizsgálja az antibiotikumot szedő picit.
Az édesanya a történetet elmesélte a védőnőnek is, aki azt mondta, tapasztalatai szerint még egy hasmenéses-hányós gyerekhez sem szoktak a háziorvosok kimenni, sőt még az ügyeletes orvos sem reggel 8 és este 8 között. Ebben az időintervallumban a szülőnek meg kell oldania, be kell vinnie a gyermeket a rendelőbe, taxival, autóval, vagy ahogy tudja. A védőnő azt mondta, ez így teljesen érthető, hiszen a rendelőben adottak azok az eszközök, amelyek szükségesek a vizsgálathoz. Na de mégis mi a teendő, ha tényleg nem tudjuk bevinni a beteg gyermeket a rendelőbe?
A panaszos közvetlenül az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) szervezeti keretein belül működő központi panaszirodához, illetve a területi illetékességgel rendelkező betegjogi képviselőhöz fordulhat. A betegjogi képviselő elérhetőségéről az egészségügyi szolgáltatónál, illetve az OBDK honlapján (www.obdk.hu) tájékozódhat.
Panasz esetén az ön betegjogi képviselője elérhető:
Bővebben itt tájékozódhat.
A két eset kapcsán az mno.hu megkereste az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) Egészségügyért Felelős Államtitkárságát, ahol kérdéseinkre ezeket a válaszokat kaptuk:
– Milyen esetekben kérhető a háziorvostól, hogy házhoz menjen?
– A háziorvos a feladatait a rendelőben végzi és csak indokolt esetben a beteg lakásán, tartózkodási helyén. Az indokoltság természetesen orvosi értelemben mérlegelendő, de tartozhat ide olyan eset is, amikor mindenki beteg a családban és nincs alkalmas személy, hogy a kisgyereket a rendelőbe vigye. A leírt esetben az orvos előzőleg már látta gyermeket, és a vizsgálatok figyelembe vételével javasolta, hogy a továbbiakban a rendelőben jelentkezzenek ellátásra.
– Kérhet-e a háziorvos pénzt (ha igen, akkor milyen esetben) azért, mert házhoz menve, otthonában vizsgálja meg a beteget?
– Minden olyan esetben, amikor a beteg ellátása a lakáson szükséges, arra a betegek térítésmentesen jogosultak.
– Az ügyeletet felhíva nem várható el, hogy az ügyeletes orvos házhoz menjen?
– A háziorvosi ellátás folyamatosságát biztosító ügyeleti szolgálatokra vonatkozó szabályok nagyrészt azonosak a háziorvoslásra érvényesekkel, de korlátozott körben. A háziorvosi ügyeletek feladata azon az eseteknek az ellátása, amelyek egyrészt háziorvosi feladatok, másrészt nem halaszthatók a következő rendelésig. Ennek alapján az ügyeletes orvos ugyanúgy a rendelőben várja a betegeket, mint a háziorvosok a rendelés alatt, de indokolt esetben a beteget a lakáson látják el.
– Ha senki nem akar házhoz menni, viszont a család sem tudja megoldani, hogy bevigye a gyereket, akkor mi a teendő? Ki fogja megvizsgálni? Ilyen esetben hívható mentő?
– Amikor a beteg vagy a hozzátartozó felhívja a rendelőt vagy az ügyeletet, a telefon másik oldalán a szakember felméri a panaszokat és az ellátás várható igényeit. Ennek kapcsán azt is tisztázniuk kell, hogy az ellátásra hol és mikor fog sor kerülni. A mentőket a sürgős esetek ellátására szervezték.Természetesen arra is sor kerülhet, hogy a panaszok alapján tanácsot ad a teendőkre, és akár egy későbbi visszajelzést kér, hogy a beteg állapotának az alakulásáról tájékoztatást kapjon.
– Mit lehet tenni, ha a gyerek, miután az orvos visszautasította, hogy házhoz menjen, ezt követően lesz rosszabbul? Meddig tart a háziorvos felelőssége?
– A merev elutasítás nem elfogadható, az orvosnak el kell látnia a beteget. Az ellátás helyszíne és módja a már leírtak alapján azonban többféle lehet. A beteg vagy a hozzátartozó azért fordul az orvoshoz, mert tanácstalan és nem tudja, mi a teendő. Ha a kapott javaslatok, gyógyszer, kezelés stb. ellenére nem következik be a várt javulás, újabb konzílium vagy konzultáció szükséges. Így van ez akkor is, ha a beteg vizsgálatára akár a rendelőben, akár a lakáson kerül sor, de később mégsem a várt módon alakultak a körülmények. A felelősség elemzése nem könnyű, hiszen az orvos felelőssége mellett ott van a hozzátartozók, az ápolók felelőssége is: betartják-e az utasításokat, a tőlük elvárható módon megtesznek-e mindent a beteg gyógyulása, ápolása érdekében.
