Még mindig fájdalmas procedúra a hitelfelvétel

Egy magyar fiatalember lakáshitel-felvételének történetét mutatjuk be Olvasóinknak. A nyugalom megzavarására alkalmas sorok következnek!

Kalandos éveken van túl Magyarország lakossága, főleg azok a családok, melyek érintettek a devizahitelezésben. 2008-at követően előbb az emberek kölcsönfelvételi kedve redukálódott nullára, majd a bankok húzták be a kéziféket, hiszen a gazdasági válságot megelőzően egy sima személyivel is fel lehetett venni milliókat, az utóbbi időben azonban olyan kemény követelményeket állítottak a pénzintézetek, hogy egy átlagembernek esélye sem volt a szerződéskötésre.

Mostanában kezd éledezni a (forint)hitelpiac, de ahogy azt B. Zsombor, 30 éves egyedülálló fiatalember esetéből láthatjuk, sok nyugtatóra, időre és pénzre van szükség ahhoz, hogy lakáshitelhez jussunk. A történet nem kitalált, azonban a lapunknak nyilatkozó úr kérésére a nevét megváltoztattuk, és a bank nevét sem tüntetjük fel.

B. Zsombor egy kis garzonlakást szeretett volna vásárolni Budapesten. Hosszas keresgélés után talált egy megfelelő lakást, melynek árát sikerült lealkudni 10,2 millió forintra. Zsombor szülei 5,2 millió forinttal tudtak beszállni a vásárlásba, tehát 5 milliós hitelre volt szükség ahhoz, hogy a stabil munkahellyel és 240 ezer forintos nettó fizetéssel rendelkező fiatalember beköltözhessen élete első lakásába.

Zsombor édesanyja közgazdasági végzettségű, édesapja mérnök, így felvértezve vetették bele magukat a lakáshitel-ajánlatok kielemzésébe (huszonhármat néztek át), azonban még ők sem tudták egyértelműen megállapítani, hogy melyik konstrukció a legjobb. A szerződések szinte átláthatatlanok, ember legyen a talpán, aki a különböző kamatok, díjak, belépési költségek, előtörlesztési kedvezmények, kisbetűs kiegészítők láttán ki tudja számolni, mennyi is lesz a konkrét törlesztőrészlet.

Végül egy ingatlanirodánál dolgozó ismerős segítségét kérte a család, aki komoly tapasztattal rendelkezett ezen a téren, és hosszas közös egyeztetés után végül a „Bank” lakáshitelét vették célba. (A pénzintézet nevét direkt nem hozzuk nyilvánosságra, de rövid belső felmérésünk alapján nagyjából mindenhol ez a helyzet.)

„A másfél hónapig tartó procedúra után szerintem az a legfontosabb tanulság, hogy hitelügyintéző nélkül ebbe a buliba nem szabad belevágni. A mi ingatlanos ismerősünk vitte a hátán az egész ügyet, rendszeresen rugdalta a Bankot, de még így is voltak döcögők” – mondta B. Zsombor. A hitelkérelem benyújtására május közepén került sor.

A lakásra a foglalót az önrészből ki tudták fizetni, azonban így is sürgette őket az idő, hiszen az előző tulajdonos is szeretett volna elköltözni egy másik helyre, és ahhoz kellett neki a teljes összeg. Ekkor már egy ügyvédet is bevontak az adásvételbe (ez egyébként kötelező), és meg volt szabva a határidő, ameddig a hátralévő összeget át kell utalni a régi tulajdonos számlájára. Igen ám, de a Banknál semmit sem tudtak mondani azzal kapcsolatban, hogy Zsombor mikor juthat hozzá a hiteléhez, így maradt a remény, hogy határidőn belül sikerül elrendezni az ügyeket.

A jövedelemigazolás okozta az első problémát. Külföldi cégről van szó, mely teljesen korrekt igazolást adott ki, és jelezte a Banknak, hogy átvezeti Zsombor jövedelmét a frissen nyitott számlára. Igen ám, de a Banknál nem találták rendben azt, hogy a munkáltatónak nincs Magyarországon bejelentett vonalas telefonszáma, nyilván szerettek volna elbeszélgetni a pénzügyessel. Aztán az is gondot okozott, hogy Zsombor a számlaátvezető bankos formanyomtatványt csak úgy odaadta a pénzügyi osztálynak, azonban utána vissza is kellett volna vinnie a Bankba egy „átvettem” jelzéssel, aláírással és céges pecséttel. Csakhogy erre elfelejtették felhívni a figyelmét, így végül az amúgy több százmillió dolláros forgalmat bonyolító nemzetközi céget „nem elfogadható” kategóriába helyezték. A történet e szakaszára később még visszatérünk.

B. Zsombornak a számlanyitást követően be kellett volna mutatnia két, a nevére szóló közüzemi számlát. Igen ám, de hogy mutasson be valaki közüzemi számlát, ha még sosem volt saját lakása? Ez lenne az első, szeretné elkezdeni a saját életét.

Devizahitel – Mi lesz a már elárverezett otthonokkal?

Mekkora mozgástere van a kormánynak?

Lakástámogatás a főnöktől, avagy a munkaadói támogatás

Kártérítési perek indulhatnak

A fészekrakósokra nem terjed ki az adósmentés

Forinthitel csak bevallott jövedelem után

Ekkor a Bank ügyintézője azt a tájékoztatást adta, hogy ha nyit két előtakarékossági számlát, azzal egyrészt hamarabb vissza tudja fizetni a hitelt, másrészt csoportos beszedés címén el fogják fogadni közüzemi számlák helyett. Június 9-én azonban, mikor először sor került volna a szerződés megkötésére, B. Zsombor majdnem infarktust kapott, mert megjelent a pénzintézet belső ellenőre, és azt mondta, hogy az előtakarékosság nem számít csoportos beszedésnek. Ezek után végül az lett a megoldás, hogy Zsombornak a nevére kellett íratnia annak a lakásnak a villanyóráját, amely még nem is volt az ő tulajdonában, valamint előfizetett a helyi kábeltévé-szolgáltatónál.

„A legbosszantóbb az volt az egész ügyintézés során, hogy nem egyetlen ember foglalkozott a mi hitelkérelmünkkel, nem volt gondozója, hanem minden egyes alkalommal mikor bementünk, más ügyintéző nézte át az anyagunkat, és mindig valami új információt mondott a feltételekkel kapcsolatban” – panaszkodott a fiatalember.

Eredetileg természetesen az volt a terv, hogy a lakás teljes jogú tulajdonosa a 30 éves férfi lesz, és senki mást nem vonnak be a családból a hitelszerződésbe. Azonban a jövedelemigazolás miatti hercehurca nyomán végül főhősünk édesapja is leadta a saját jövedelemigazolását, így őt a Bank bevette adóstársként, Zsombor lett a lakás tulajdonosa, az édesanyja pedig a haszonélvező. Hogy az édesanya miért került képbe, annak okát homály fedi. Az apa természetesen hibázott, amiért a saját jövedelemigazolásával próbálta helyes irányba terelni a hitelfelvételt, de az időhiány miatt valahol mégis érthető a cselekedete.

B. Zsombornak a hajrában persze sikerült a pénzintézet által megkívánt formátumú jövedelemigazolást megszereznie, de addigra már késő volt, a szülőket visszavonhatatlanul bevonták a dologba. „Semmi probléma nem lett volna, ha az első banki megbeszélés alkalmával elmondanak mindent részletesen, hogy milyen papírokat milyen módon kell beszerezni, leadni. Ezzel szemben valahányszor bevittünk egy igazolást, a mindig új ügyintéző azt mondta, hogy ez így nem lesz jó, kellene még ilyen meg olyan igazolás, közüzemi számla, akármi. Volt olyan időszak, hogy háromnaponta járkáltunk be a bankba, menet közben, kutyafuttában derültek ki az új fejlemények, amelyekre nekünk gyorsan kellett reagálnunk.”

Persze adódik a kérdés, hogy Zsomborék ingatlanos ismerőse, aki napi kapcsolatban volt velük is és a Bankkal is, miért nem hívta fel a buktatókra a figyelmüket. Az ok egyszerű: olyan ütemben változnak a hitelfelvételre vonatkozó jogszabályok és a pénzintézetek belső feltételi rendszere, hogy hiába intézett az ingatlanos barát korábban számtalan ilyen ügyletet, mindig új buktatók tűnnek fel a színen.

A tényleges szerződéskötéskor – amely egyébként hat és fél óráig tartott – az ügymenetet levezénylő banki alkalmazott kihúzott egy sort a papírról, és mikor kérdezte Zsombor, hogy mi az, akkor csak azt a választ kapta, hogy „semmi, semmi, nem érdekes”. Egy kis unszolásra végül mégis elárulta az ügyintéző, hogy mivel az egyik beadott papír nem volt rendben, nem veheti igénybe azt a biztosítást, mely 3-6 hónap türelmi időt garantálna a bank részéről abban az esetben, ha a hitelfelvevő elveszíti a munkáját vagy betegség miatt keresőképtelen lesz, és nem tudja fizetni a hitelét. Tehát ha ilyen eset áll elő, akkor a Bank kapásból elárverezheti a 10,2 milliós lakást 5 millióért, és akkor a legrosszabb esetben a lakás eltűnik az 5,2 milliós önrésszel együtt, ráadásul még tartozás is marad.

Zsombor emlékei szerint a szerződéskötés során az ügyintéző flegma volt, az asztalon dobolt a tollával, igazgatta a ruháját, és közben azt mondogatta, hogy neki már nem is kellene itt lennie, gyorsan pörgessék le az egészet. Mindemellett a jelen lévő közjegyzőt is próbálta sürgetni, aki erre azt válaszolta, hogy a törvény szerint alaposan át kell olvasniuk a szerződést. Ez a fajta viselkedés egy ötmilliós szerződés esetén meglehetősen furcsa és visszatetsző. „Arra gondoltam, hogy annak idején, a frankhitelek idején milyen jó biznisz lehetett ez a bankoknak. Akkor sem tudta igazán az átlagember, hogy mi a francot ír alá, de csak hajtották őket, hogy »gyerünk, haladjunk, csak írja alá, minden rendben lesz«” – osztotta meg gondolatait a fiatalember. A hat és fél órás megterhelő procedúra végén aztán bejött a bankfiókvezető, aki még köszönésre sem méltatta a hitelre váró családot, csak odament az ügyintézőhöz, és aláírta a szerződést, majd távozott.

Félreértés ne essék, B. Zsombor elégedett a Bank által kínált konstrukcióval, amelyet huszonhárom pénzintézet ajánlata közül választottak ki. Tény, hogy az eredeti terve az volt, hogy havonta 40 ezer forintot törlesztve inkább hosszabb idő alatt fizeti ki a felvett pénzt, ebből végül lett 96 ezres tétel, viszont az előtörlesztés miatt öt év alatt visszafizeti a teljes hitelt. Más kérdés, hogy így nem sok pénze marad a megélhetésre, de ilyen apróságokon ne akadjunk fenn.

Főhősünk tehát örül a konstrukciónak, csak épp azt nem érti, hogy egy ilyen volumenű, a Banknak egyértelműen jó üzletet jelentő ügyletnél miért nincs egy kirendelt, felelős ügyintéző, aki a szükséges információkkal is rendelkezik, és mindent megtesz annak érdekében, hogy gyorsan, gördülékenyen zajolódjon le egy ilyen tranzakció, ahelyett hogy másfél-két hónapig tartó tortúrának teszik ki a hitelkérelmező embereket, családokat. Ráadásul az ingatlanos ismerős szerint Zsomborék még jól is jártak a másfél hónappal, mert a legtöbb esetben egy ilyen hitelfelvétel három-négy hónapig is eltart.

Ügyvéd: 100 ezer Ft

Közjegyző: 16 ezer Ft

Tulajdoni lapok: ezt minden ügyviteli szakaszban újra kellett hitelesíteni, lekérni, alkalmanként 1500-4500 forintért, a végén hat ilyen okmánya volt a családnak.

A friss tulajdoni lap azért fontos, hogy széljegyzetben az új vevő neve felkerüljön rá, nehogy az előző tulajdonos esetleg másnak is eladja a lakást vagy másféleképpen trükközzön. Először az önrész kifizetése után kell tulajdonlapot kérni.