Sokan csak olvastak róla, néhányan nap mint nap hallják, és vannak, akik pórul is jártak miatta. Van, aki panaszkodik, más megtűri, megint másoknak viszont tetszik is a dolog. A zsebre dolgozó buszsofőrök száját hagyja el gyakorta ez a kérdés.
Egyes magyarországi járatokon igen gyakori a jelenség, olykor – kis túlzással – többen utaznak menetjegy nélkül, mint azzal. Nem arról van szó, hogy kijátsszák a sofőrök figyelmét, egyszerűen csak nem kapnak jegyet tőlük. Pár buszvezető ugyanis afféle „önálló vállalkozást” épített fel saját árakkal, saját szabályokkal. Szép bérkiegészítést lehet ezzel összehozni, és az utas is jól jár – miközben jelentősen megkárosítják a járatot üzemeltető busztársaságot.
Sok kicsi sokra megy alapon. Leginkább a pár megállót buszozók érintettek a bizniszben, persze nem mindenki. A rutinos sofőrök ránézésre megmondják – nem, kor, ruházat, arckifejezés alapján –, hogy kivel is lehet üzletelni. Ők jegy helyett a már említett ajánlatot kapják – úti cél szerint más-más összeggel. Például egy 250 forintos tikettnél (0–10 km-re érvényes) általában 150, az egy kategóriával drágább 310-esnél (10–15 km) pedig 200 forint csúszhat a zsebbe. Azaz az utasok körülbelül 100 forintot spórolhatnak utazásonként.
Olvasóink egy fiatal és lelkes csoportja, akik rendszeresen utaznak helyközi buszokon, hívta fel az MNO szerkesztőségének figyelmét a buszsofőrök sajátos üzelmeire. Kérdéseinkkel természetesen az érintett busztársaságot kerestük meg, úgy gondolván, hogy egy oldalon harcolunk, együtt a csalások ellen. A társaság azonban úgy értékelte cikkünket, hogy azzal a cég jó hírnevét kívánjuk lejáratni, és jogi lépésekkel fenyegette meg az MNO-t.
Hozzátesszük, hogy a fiatal csapat videón rögzítette az egyik buszsofőr beszélgetését, amikor éppen a kollégáival egyeztette, hogy merre járnak a revizorok és mire számíthat. Aztán amikor kiderült, hogy tiszta a terep, jött is a már említett kérdés egy változata: „Hatszáz jó lesz?”
Az első példánál maradva: aki naponta ingázik a 10 km-re lévő munkahelyére, és mindig korrupt sofőröket fog ki, az (havi húsz nappal számolva) 6000 forintot fizet összesen, a havi bérlet ára pedig erre a távra 11 500 forint. Látszólag megéri.
Igyekeztünk megtudni, hogy a társaságok mennyire vannak tisztában a járataikon kialakult helyzettel és mit tesznek ellene, ezért megkerestük az érintett cég kommunikációs irodáját és kérdéseinkre a következő válaszokat kaptuk:
– Milyen a bérezésük a helyközi járatokon szolgáló sofőrjeiknek?
– Autóbusz-vezetőink jövedelme hazai szinten is versenyképes, és az több tételből áll össze, úgy mint például alapjövedelem, üzemanyag-megtakarítás, cafeteria és egyéb átlagjövedelmet növelő munkáltatói juttatások. Ezen tételekből összesen átlagosan nettó 200-225 ezer forint az, amit egy autóbusz-vezető a családi kasszába hazavihet.
– Ők átlagosan hány kilométert vezetnek naponta?
– A pontos napi vezetési kilométereket nem lehetséges megmondani, attól függően, milyen formában, miként vezénylik őket, ez változhat. Az autóbusz-vezetők foglakoztatása EU-s jogszabályon alapuló, szigorúan dokumentált rendszerben történik. Egy biztos: a társaság minden előírást, törvényt és szabályt betart és betartat, így az előírt vezetési órákat és pihenőidőket is az autóbusz-vezetők esetében annak érdekében, hogy utasaink a lehető legnagyobb biztonsággal utazhassanak.
– Tisztában vannak azzal, hogy egyes járatokon – a cégek minden igyekezete ellenére – előfordulhat a jegy nélkül utaztatás és információink szerint ez szinte ipari méreteket ölt?
– A menetjegy nélküli, illetve jogosulatlan kedvezménnyel történő utazás társaságunk járatain – csakúgy mint valamennyi közösségi közszolgáltató esetében – létező probléma, de közel sem ölt „ipari méreteket”, ezt a feltételezést a cég minden lelkiismeretes dolgozója nevében is visszautasítjuk!
– Hogyan és milyen gyakran ellenőrzik a járatokat?
– Társaságunknál rendkívül hatékony, kiszámíthatatlan, minden részletre kiterjedő, folyamatosan fejlesztett ellenőrzési rendszer van, minden rendelkezésünkre álló eszközzel igyekszünk a visszaéléseknek csak a lehetőségét is minimalizálni. Szeretnénk felhívni figyelmét, hogy a jegy- és bérlet-ellenőrzési tevékenység keretében 2013-ban sok ezer járaton több millió utast ellenőriztünk. Az arányokat érzékeltetve: napi sok ezer ellenőrzésből az esetek 0,1 százalékában kellett valamilyen intézkedést lefolytatni. Ebbe a 0,1 százalékba beletartoznak azok az esetek is, amikor csak egy otthon hagyott igazolvány miatt kellett eljárniuk az ellenőröknek.
– Milyen következményei vannak az utasra és a buszvezetőre nézve annak, ha egy ellenőrzés során valakit jegy nélküli utazáson fognak?
– Megfelelő jogosultság nélküli utazás esetében az utas részére kiszabott pótdíj összege 8000 Ft. A bizonyított visszaélést elkövető járművezetővel szemben a társaság a leghatározottabban fellép, ami a munkaviszony megszüntetését jelenti. Egyéb, gondatlanságból okozott szabályszegés esetén a kollektív szerződésben meghatározott munkáltatói szankciókat alkalmazza társaságunk.
A cégek tehát minden erejükkel azon vannak, hogy elejét vegyék a jelenségnek, de – mint példánk is igazolja – papíron ritka a lebukás. Hogy hogyan ússzák meg a csalók? Úgy, hogy pontosan tisztában vannak azzal, hogy mikor lesz kontroll, hisz társaikkal telefonon tartják a kapcsolatot.
Tudják, hogy melyik megálló az, ameddig még utaztathatnak jegy nélkül, információval rendelkeznek arról, hogy kik az ellenőrök és hol vannak jelenleg, valamint hogy milyen típusú, színű és rendszámú autóval járnak. Ha elbizonytalanodnának, elég csak balra pillantaniuk, hisz utóbbi adatok néhányuknál kinyomtatva lógnak a vezetőfülkében. A pofátlanság és határának esete
Előfordul azonban, hogy nem működik minden olajozottan. Nem riasztott a kolléga, újak vagy hamarabb indultak az ellenőrök. Ilyenkor bizony jön a lebukás és a büntetés. Az egyik lányismerősöm – nevezzük F-nek – is pórul járt. Fizetett, de nem kapott jegyet, egy idő után pedig ellenőrök érkeztek a buszra. A buszvezető természetesen tagadta, hogy látta volna felszállni a lányt, így már írták is a csekket – az utasnak. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy miután a revizorok leszálltak, a sofőrnek megszólalt a lelkiismerete és magához hívta F.-et elnézést kérni. Az ellenőrök előtt nem ismerhette el, hogy nem adott jegyet, mert az az állásába került volna, a büntetést viszont kifizette helyette. Ám ne legyenek illúzióink, az ilyen esetek ritkák. Leggyakrabban a pótdíjat magunknak kell kifizetni, „közös buli” ide vagy oda. Ezért mindig kérjünk jegyet. Ha mégsem kapnánk, akkor tegyünk panaszt a társaságnál, hisz a pénzbüntetés mellett könnyen járatritkítás is következhet az ilyen esetekből.
Azt meg kell jegyeznem, hogy nem minden sofőr dolgozik zsebre. Sőt, nagy részük becsületesen végzi a dolgát. És van még egy rossz hírem a végére, nem felmentés céljából, de: nem a korrupt buszsofőrök lopják a legtöbbet az országban
