A járművek átlagosan 38 százalékkal fogyasztottak ténylegesen többet a gyártók által megadott értéknél. A különbség egy évvel korábban még 30 százalék, tíz évvel ezelőtt pedig 10 százalék volt.
Az eltérésnek – függetlenül attól, hogy miből ered – számos hátrányos következménye lehet: az autósok számára például az, hogy évente átlagosan 450 euróval (140 ezer forinttal) többet kell kiadniuk üzemanyagra, mint arra az autó vásárlásakor számítottak. A társadalom egésze szempontjából pedig azt, hogy több mint a felével lesz alacsonyabb a tényleges szén-dioxid-kibocsátási megtakarítás annál, ami egyébként a gépkocsi típusengedélye alapján elérhető lenne.
Az államigazgatási szempontból a különbség leginkább adóbevétel-kiesést jelent, mivel az országok többségében a járművek üzemben tartásával kapcsolatos adók a típusengedélyben megadott fogyasztási értékeken alapulnak. Hollandiában például a bevételkiesés meghaladhatja az évi 3,4 milliárd eurót is, Németországban pedig – ahol viszonylag alacsony a gépkocsikra kivetett adó – a 240 millió eurót.
Az autógyártóknak pedig egyenként is, de az egész iparágnak nagy presztízsveszteséget okozhat a megadott és a tényleges fogyasztás között jelentkező ilyen nagymértékű eltérés.
