Az, hogy a „sofőrnek” lesz-e utasa, az induláskor nem dől el, ugyanis az utazás megkezdése után tudja csak a leendő utas keresni, hogy a jelenlegi földrajzi helyére figyelemmel úti célja felé halad-e olyan személygépkocsi, amelyik csatlakozott a rendszerhez és őt fel tudja venni.
Utas felvétele esetén a szolgáltatáshoz esetlegesen kapcsolódhat díjfizetés, mivel a honlap szerint a szolgáltatásért nem kötelező fizetni. Az utas a célállomáshoz érkezést követően mobiltelefonon keresztül tud fizetni a Wundercarnak. A fizetésre addig van lehetőség, amíg az utas más sofőr szolgáltatását nem veszi igénybe a rendszer segítségével. A sofőr abban a tudatban regisztrál és vállalja a fuvart, hogy bizonytalan, lesz-e abból bevétele. A Wundercar rendszere kéthetente juttatja el a sofőrnek az utasok által fizetett összeget.
Az így szerzett jövedelem „egyéb jövedelem"-nek (Szja tv. 28. §) minősül, amelyet 16 százalék személyi jövedelemadó és 27 százalék egészségügyi hozzájárulás terhel. Kifizető hiányában a jövedelem bevallására, az szja és az eho megfizetésére a magánszemély kötelezett, és a bevétel 78 százalékát kell jövedelemként figyelembe venni.
Természetesen többen tesztelték már a rendszert, mely Budapesten még gyerekcipőben jár, emiatt a taxiknál általános 8-10 perces várakozás helyett akár 0,5-1 órával is kalkulálhatunk, valamint a taxizáshoz képest 40 százalékkal kedvezőbb árral. Tehát a „barátságos magánember” igenis tanácsot ad nekünk, hogy mennyit is kellene borravalóként adnunk.
Sajnos ezzel a „magánember” meg „ingyenfuvar” dumával a NAV-ot is sikerült megkavarnia a Wundercarnak, ahogy az a hivatalos NAV-álláspontból is kiderül. Az adószakértők ugyanis egy kalap alá vették ezt a hamburgi céget a telekocsis szolgáltatásokkal, noha teljesen másról van szó: az egyik profitorientált, a másik pedig a költségek fedezését szolgálja.




