Filmszatíra a liberális horrorról

A tolerancia- és egyenlőségkultusz tombolásáról készült ez a kicsit szájbarágós, de betalálós rövidfilm.

Kicsit szájbarágósra sikerült, de eléggé betalál – nagyjából ezt érezheti az ember, ha megtekinti Neel Kolhatkar hétperces kisfilmjét, amelyet már bő kétmillióan tekintettek meg a Youtube-on nagyjából egy hét alatt.

„A kisfilm a politikai korrektség és a közösségi média által ösztönzött reakciókultúra potenciális veszélyeit mutatja be” – írta Kolhatkar a videóhoz tartozó leírásban. Egyébként a főszerepet is az ausztrál rendező-színész-komikus játssza.

A horrorfilmes érzetet – ahogy a homályos folyosón a terem felé botorkáló fiatalember idegesen pillantgat körbe – végig fenntartja a sikoly és az idegtépő zene, ami akkor sem hallgat el, amikor Neel végre megérkezik céljához: egy osztályterembe.

Itt furcsa matematikaórát tartanak további három tanulóval: egy fehér lánnyal (Penelope) és fiúval (Simon), illetve egy ázsiai, szemüveges, enyhe fogyatékost játszó fiúval (a filmben csak Sunshine-ként, napsugárként megnevezve). A tanárnő kérdéseire – mennyi egy meg egy vagy háromszor három – a helyes válasszal lelkesen jelentkező Neelt a nő rendre letorkolja, mert azokat mások adják meg: multikulturalizmus, illetve nemi egyenlőség.

„Ez egy vicc?” – kérdezi a megdöbbent Neel, mire Penelope arrogánsan visszakérdez: „szerinted a nemi egyenlőség egy vicc?” „Nem, de ez egy matekóra...” – válaszolna a srác, mire bekapcsolódik Simon is: „ne legyél ennyire rasszista!” De hát én csak kérdeztem – mentegetőzne Neil, de a lány letorkolja: „mi nem kérdezősködünk! A kérdések – offenzívek!”

Közben Neil még figyelmeztetést is kap Simontól, hogy ne bámulja tíz másodpercnél tovább a lányt, mert az gyakorlatilag szexuális zaklatásnak minősülhet.

Ezután a tanárnő a diákok házi dolgozatait kéri bemutatásra, amelyeken sok múlik: a győztes utazhat New Yorkba bemutatni azt. Egyből le is osztályozza őket: Penelope az üres mappájára tízből hat pontot kap, Simon a beadványára szintén hatot, Napsugár első pillantásra gyerekrajznak tűnő alkotására egyet. Neel vaskos, elektronikai elemzéseket tartalmazó tanulmányára hetet kap – bár a tanárnő el sem olvassa: a probléma ugyanis az, hogy Neel piros tollat használt, ami egyes kultúrákban sértő, másrészt csak egyszínű, miközben – ahogy a lány magyarázza – „az emberiség a spiritualitás és a szépség sokszínű szivárványa”.

De ezzel még nem ér véget az osztályzás: mivel az oktatás az egyenlőségen alapul, a tanárnő összeadja, majd elosztja a jegyeiket: így mind a négyen öt pontot kapnak. De még most sem értünk a végére, most jönnek a „privilégium-pontok”.

Penelope, mivel nő, kap egy plusz pontot, mivel azonban fehér bőrű, a tanárnő levon egyet. „De biszexuális is vagyok!” – veti közbe, erre újabb pontot kap. Simon csak pontlevonásokban részesül (fehér, heteroszexuális, férfi, és nemének megfelelően viselkedik, azaz ciszgender), így egy pontot kap, de nem bánja, igazságosnak tartja. Neel plusz pontot kap a barna bőrére, és mert nem túl férfias, de levonást, mert férfi. Végül Napsugár következik, aki boldogan sorolja: meleg, transznemű, ázsiai, túlsúlyos, alsóbb társadalmi osztályból való, unintelligens, csúnya, és egyebek mellett még egy galambot is látott meghalni.

„Csodás, napsugaram, ez tizennyolc pont a tízből, te mész New Yorkba!” – lelkendezik a tanárnő. Neel nem bírja tovább, felpattan, és kitépi a fiú kezéből a lapot, amelyen színes pacák között, elképesztően rossz helyesírással, filctollal fel van írva, hogy „egyenlőség”. Neel szóvá teszi, mire letorkolják: Napsugár az érzéseit fejezte csak ki, és ez gyönyörű! Nem diszkriminálhatod!

„De hát ennek semmi köze a matekhoz!” – méltatlankodik Neel, mire Penelope: „de nagyra vagy a matekkal meg a tényeiddel! És mi van az érzésekkel, he?” „Igen, az érzések fontosabbak a tényeknél!” – mondja ki a kulcsszót Simon. „Őrültek vagytok!” – mondja ki a saját halálos ítéletét Neel, mire az egész osztályterem ellene fordul, hiszen ezzel sértő dolgot mondott, így joguk van megölni. „És illegális védekezned” – figyelmezteti a tanárnő, miközben a szájtapasznak való ragtapasszal közelít felé, a tanulók pedig lassan körbeveszik.

Aztán újra a folyosón vagyunk, ahol egy diáklány közeledik bátortalanul a tanterem felé, és összerezdül, amikor egy sikolyt hall...