Kadmium és ólom miatt lettek impotensek a férfiak, a levegőbe kerülő, a megengedett mennyiségnek a százhuszonötszörösét is meghaladó kén-dioxid-szennyezés miatt általánossá váltak a tüdőbetegségek és a bőrrák. Az egész kontinensen itt a legnagyobb a gyermekhalandóság, és a településen lakók tíz évvel élnek kevesebbet, mint az országos átlag.
Az egykori Budapest–Brassó vasúti fővonalon lévő, Medgyestől alig tíz kilométerre lévő településnek ma alig több mint ötezer lakosa van, ennek bő fele munkanélküli. A romániai rendszerváltás idején kétezerrel többen lakták, a mostani lakók nosztalgiával emlékeznek az „aranykorra”. Igaz, hogy csak akkor lehetett ruhát szárítani, ha a szél nem a gyárak felől fújt, és gyerekek nőttek fel úgy, hogy nem láttak zöld füvet, de akkor legalább volt munka. A szennyezésről azt tartják, ha betegek lettek is, elmentek orvoshoz, mert akkor ki tudták fizetni a gyógyszereket.
Urbán Ádám fotóriporter 2010 és 2014 között három éven keresztül dokumentálta, hogyan válik az enyészeté az egykori ipartelep. A Carbosin koromgyár teljes berendezése az ócskavas-kereskedőké lett, majd az egyre inkább leépülő színesfémkohó nagy része is hasonló sorsra jutott. Ahol egykor ezrek dolgoztak, ott ma egy görög cég alkalmazottjaként alig száz ember keresi meg a mindennapi betevőre valót.
Egykor, a 19. század elején a magyarok voltak itt többségben, ma talán már a romák. A fiatalok nyugatra mentek, errefelé csak eperszedőknek hívják őket. Akik maradtak, akkor boldogok, ha sikerül kiásni egy jókora fémdarabot a szennyezett földből – estére kenyér vagy pálinka lesz belőle egy lepusztult tömbházlakás asztalán.
