Indul a görög aludni?

Ciprasz, az új Platón - A nagy EU-válság „alulnézetből”.

Manolisz sem tart a válságtól. Fűszerboltjának polcai roskadásig tele vannak és számos törzsvendége van.

Mariosz Sztatátosz athéni orvos, aki a kilencvenes években Szegeden szerzett diplomát. „A válságot az egészségügyben is érezni. Drámaian megnőtt az antidepresszánsokat szedő páciensek száma, rengetegen járnak pszichológushoz, több ezren követtek el öngyilkosságot. Az ellátás színvonala nagymértékben romlott. Először szellemileg jutottunk csődbe, most pedig itt van a pénzügyi csőd.

Hrisztosz Antoniu gimnazista. „A vasárnapi referendumon a görögök önző módon szavaztak, mindenki a saját érdekét nézte. Akinek megtakarítása volt a bankban, az igennel szavazott, nehogy elveszítse a pénzét. Akinek semmije nincs – és ők vannak többen –, az nemmel voksolt. Nem érdekel ez az egész, kimegyek külföldre dolgozni, amint lehetőségem adódik rá!”

Maria és Dimitrisz öt gyermeket nevel. „Mi a hitben keressük a megoldást a válságra. Úgy érezzük, hogy Isten nem véletlenül engedi, hogy mindez megtörténjen a görög néppel. Nem voltunk méltóak arra, hogy gondtalan életet élhessünk. Eltávolodtunk a vallástól, halmozni és élvezni kezdtük a javakat. Az Úr most a nélkülözésen keresztül megtisztít bennünket, hogy a valódi értékeket keressük. Nem félünk az éhhaláltól. Kicsit olyan ez a mostani helyzet, mint az evangéliumi halszaporítás. Jézus Krisztus csodát tett: a néhány falat hal és kenyér megmagyarázhatatlan módon több ezer embert lakatott jól. A jólétbe süllyedve, amikor mindened megvan, ezt nagyon nehéz felfogni és elhinni. Ha azonban kiüresíted magad, és Krisztus tanítására koncentrálsz, megvilágosodnak előtted olyan dolgok is, amelyeket addig nem értettél. Mi nem félünk, hanem hiszünk, ez a mi gazdagságunk! Isten elveszi, amit rosszul használtunk fel, de minket nem hagy elveszni.”

Andreász több évtizede halárus. Korábban több üzlete is volt Athénban, 2010-ben azonban 2 millió eurót vesztett a begyűrűző válság miatt. Ingatlanjaiból mára egy lakás maradt, vállalkozásából pedig ez a kis stand.

Dioníszisz Szklírisz politikai elemző és filozófus. Úgy érzi, hogy a Sziriza támogatóinak jelentős része bekötött szemmel szavazott januárban, amikor Alexisz Cipraszt bízta meg az ország vezetésével. – Hol érhető tetten ez a zsákbamacska-effektus? – A görög választók nem lehettek tisztában azzal, hogy milyen politikát folytat majd a radikális baloldal. Számukra csak egy volt fontos: mindegy, hogy ki, csak ne egy, az elmúlt húsz-huszonöt évben kompromittálódott politikai erő kerüljön kormányra. A Sziriza a parlamenti választásokat megelőzően egyszerre próbált baloldalinak és nemzetinek tűnni, ugyanúgy kiállt a szegényebb társadalmi rétegek felkarolása és a nemzeti érdekek foggal-körömmel való megvédése mellett. A Független Görögök nevű nacionalista párttal létrehozott kormánykoalíció is ezt a kétkulacsos politikát igazolta: azt, hogy itt bármi megtörténhet. Jelzésértékű az is, hogy a kabinet külügyminisztere az a Nikosz Kociasz, aki kitűnő kapcsolatokat ápol a Nyugattal, de Oroszországgal és Izraellel is. Ebből bármi kisülhet. – Ez a kétkulacsos politika megfigyelhető Cipraszék hitelezőkkel folytatott tárgyalásain is? – Igen, de ez nem egyedülálló jelenség a világban, ilyen a politika. Érdekesebb, hogy a jelenlegi alkufolyamatban az Európai Bizottság és Jean-Claude Juncker játssza a jó, Wolfgang Schäuble és társai a rossz zsaru szerepét. Görögországban általános az a vélekedés, hogy a hitelezők készakarva állítják gyakorlatilag teljesíthetetlen feltételek elé kormányunkat. Az a céljuk, hogy az „oszd meg és uralkodj!” elve alapján Görögországban széles kormánykoalíció jöjjön létre, amelyet könnyedén befolyásolhatnának, hisz egy sokpárti kabinetben mindennaposak a kompromisszumok, könnyebb lenne a zavarosban halászni, és a görög választók tudta nélkül, kvázi áttételesen irányítani az országot. – Mennyire húzta keresztül a hitelezők számításait a június 5-i népszavazás eredménye? – Valószínűleg számítottak rá, vagy legalábbis tartottak tőle, erre utal az a hihetetlenül erős médiakampány, amelyet az igenek mellett folytattak. Az egyik szirizás politikus úgy fogalmazott: a népszavazást megelőzően a külföldi csatornákon éppen csak az nem hangzott el, hogy ha a nemek kerülnek többségbe, akkor szifiliszjárvány tör ki Görögországban. Durva megfogalmazás, de nem áll messze a valóságtól. Mindenesetre a népszavazásra szüksége volt a Ciprasz-kabinetnek. A parlamenti választások ugyanis nem mindig fejezik ki egyértelműen a nép akaratát. Tegyük fel, hogy az emberek egy baloldali pártra szavaznak, amelyik a leszakadó rétegek felkarolásával kampányol, és nyeri meg a parlamenti többséget. Kormányra kerülése után a döntései meghozatalában már az elit kegyeit is keresnie kell. A népszavazás azonban egyértelműen kifejezi a népakaratot, hiszen egy adott kérdésre kell igennel vagy nemmel válaszolni. Cipraszék tehát megerősödve kerültek ki a népszavazásból, de hatalmas felelősséget is vettek a vállukra. Mostantól már nem mutogathatnak hátrafelé, hogy kik vitték csődbe az országot. – Milyen lehetőségei vannak Görögországnak? – Mindenképpen el kell érni, hogy a nemzetközi közösség egy fejlesztési csomagot biztosítson számunkra. Hangsúlyozom, fejlesztési csomagot, nem könyöradományt! Ha ezt nem kapjuk meg, akkor nemhogy az újabb adókat, de még a régi számláinkat sem tudjuk kifizetni. Itt majd elválik, hogy az unió és az Egyesült Államok mennyire gondolja komolyan a görög válság megoldását. Szögezzük le: az az összeg, amely az elhibázott IMF-program következtében görög tartozásként fennáll, aprópénz a hitelezők számára. Gond nélkül elengedhetnék vagy legalábbis átütemezhetnék a hitelt, hiszen egy prosperáló – nem pedig adósságcsapdában vegetáló – görög gazdaság a számla kiegyenlítését is könnyebben tudná teljesíteni. Ezt várja a Ciprasz-kabinet és ezt várják a görög emberek is a Nyugattól: valódi mentőövet az adósságban fuldokló országnak, nem pedig egy vasrudat, amelybe kapaszkodni sem lehet, ráadásul komoly sérüléseket is okozhat, miközben feléd nyújtják

Christine és Margarita a Szindagma téri demonstráció szervezői. Elmondták: nem hagyják, hogy a nehéz idők elvegyék a jókedvüket.

Mihálisz halk szavú hentes az athéni piacon. A politikával nem foglalkozik, de büszkén mutatta meg a boltját.

Vaszilosz 40 éve hentes, korábban vadászpilóta volt. Nem fél a holnaptól, mert az ő jó minőségű portékájára mindig talál vevőt.

Avra ismeretségi körében egy ember sem volt, aki igennel szavazott volna július 5-én. Optimizmussal tekint a jövőbe.