Amikor egy kicsi, a globális események fősodrától távol eső és a világ hírfogyasztói számára jobbára érdektelen ország a figyelem középpontjába kerül, a benne élőkben természetes módon oldódik láthatatlanságuk képzete. Persze korántsem mindegy, hogy a kíváncsivá tett szemlélőnek egy romboló gólem vagy egy kecses múzsa kontúrjai sejlenek fel a média ködgyárából kieresztett füstben. Nyilván nem árulunk el semmi újat azzal, hogy mi, magyarok is különféleképpen látjuk önmagunkat és ítéljük meg az olyan, életüket közvetlenül befolyásoló történéseket, mint például a menekültválság.
Annak a hírét azonban, hogy Warren Richardson röszkei fotója elnyerte a World Press Photo idei nagydíját, alighanem konszenzus fogadja. Hiszen a kép itt készült, rólunk is, nekünk is szól. A Budapesten élő ausztrál szabadúszó újságíró fotóján egy menekült férfi nyújtja át kisgyermekét a déli magyar határon húzódó drótkerítésen. Francis Kohn, a zsűri elnöke, az AFP hírügynökség fotószerkesztőségének vezetője elárulta, hogy már a zsűrizés elején felismerték a tavaly, egy nyár végi éjszakán készült fotó jelentőségét. „Egyszerűségében rejlik hatalmas ereje, s úgy látjuk, szinte minden benne van, ami a menekültekkel történik. Igazi klasszikus felvétel a szó szoros értelmében, ugyanakkor időtlen is”– fogalmazott.
Richardson a menekültáradat idején a Keleti pályaudvaron is készített képeket, a szerb–magyar határon pedig heteket töltött a menekültek között. Ő az egyike annak a három fotóriporternek, akit illegális határátlépés gyanújával munkájuk végzése közben a magyar terrorelhárítás emberei összevertek, majd őrizetbe vettek. A röszkei kép témája mögötti tartalom megítélése persze más kérdés, és messzire vezethet, de nem ronthatja el az örömünket.
A World Press Photo idei nyertes pazar felvételei ugyanakkor feltehetően ezúttal sem váltanak ki nagyobb döbbenetet vagy csodálatot, mint az előző években. A háborúk, népirtások, katasztrófák továbbra is szünet nélkül formálják a világunkat, minden évben bőséges vizuális táplálékkal ellátva a fényképészeket. Azonban a bizonytalan jövő körül forgó gondolatainktól megvezetve a képeken megörökített személyes és közösségi sorsok, hétköznapjainak drámái és jóságai sötétebb tónust kaphatnak, az élet visszaszorulásának, a létezés elgyengülésének lehetősége most már a természet csodáit megörökítő képekben is biztosan sokunkban feldereng.
