Gumiabroncs, tárolóként újjászülető, leselejtezett vasúti vagon és a vidék szamurájkardja, a mindenre megoldást jelentő motoros fűrész – a tanyavilág emblematikus relikviái, amelyek egyazon képen bukkannak fel, tökéletes összefoglalóját kínálva a hely szellemének (hogy a sorozat címét is megidézzük). A buheraesztétika, az örökre szóló átmenetiség tökéletes lenyomata az a fotó is, amelyen egy hevenyészett, házilag készült esővédőt látunk a bejárati ajtó felett: a műanyag hullámpalát az egyik oldalról fémváz, míg a másik oldalról egy facsonk tartja, és természetesen ferdén borul az alatta álló, kék melegítős alak felé.
Ennek a fémvázakig lecsupaszodott vagy annál soha nem teljesebb, de valahogy mégis működgető Csináld magad! kultúrának a dokumentumaiként is felfoghatók Hernád fotói, amelyek tárgyilagosan, mégis mély empátiával közvetítik a folyamatosan a lecsúszás és a szétesés peremén táncoló tanyavilágnak a lakóit.
Meghatározhatatlan eredetű, frankensteini leleménnyel összeszerkesztett teherszállító (közkeletű nevén csettegő), bevásárlószatyrot szorongató madárijesztő, a gravitációnak fittyet hányó, a szétesés szélén álló csűr – a tanyavilág természetes meghatározó létállapota ez a még nem és már soha élmény. És ebbe az örökös félkész valóságba gond nélkül illeszkednek a szemünk előtt elvonuló emuk, mint egy elképzelt jövő és a döngölt földpadló, mint a legyőzhetetlen szegénység és múlt mozaikdarabjai is.
