Neohippik az Y-házak árnyékában

Alkotótáborban a befutott fotósok? Miért ne! És ha már akadt támogató, gyűjtemény lett a munkákból.

Szebeni András fotóművész szervezésében jött létre az a fotóművészeti alkotótábor, amely már a második évén van túl. 2015-ben Szegeden, 2016-ban Tapolcán szervezte meg az összetartást, amelyet évről évre támogat a Hunguest Hotels Zrt. Ezért a támogatásért cserébe professzionális kivitelű, számozott műtárgyakat kap a fotográfusok munkáiból, és azokat fotográfiai gyűjteményében őrzi és kiállítja.

A kezdeményezésre olyan nevek mondtak igent, mint Bácsi Róbert László, Bánkuti András, Benkő Sándor, Dobos Tamás, Fazekas István, Fejér Gábor, Gaál Zoltán, Hajdú D. András, Hossala Tamás, Kiss-Kuntler Árpád, Mandur László, Móricz-Sabján Simon, Németh György, Reviczky Zsolt és Szabó Bernadett. Az ő kétéves munkájuk eredményeként jött létre most egy átfogó kiállítás, amelyen a legkülönfélébb technikával, színesben és fekete-fehérben készült tájképek, életképek, riportfotók és művészi feldolgozások láthatók. Mindez március 3-ig tekinthető meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, a tárlatnak Kincses Károly fotómuzeológus volt a kurátora.

Lapunk azonban most nemcsak a kiállítás anyagából válogatott, hanem bekértük négy fotóművész képeit, amelyet a tapolcai alkotótáborban készítettek, minden kötöttségtől mentesen. Bácsi Róbert László, Szabó Bernadett, Móricz-Sabján Simon és Dobos Tamás fotói következnek minden sorozat előtt egy rövid bevezetővel.

Bácsi Róbert László: Neohippik a szabadság nyomában

Bácsi Róbert László: „Napjainkban egyre többen keresik a lehetőséget, hogy a természettel minél nagyobb összhangban, minél kisebb ökológia lábnyomot maguk után hagyva éljenek. A tapolcai alkotótábor keretében, a Balaton-felvidéken olyan családokat kerestem, akik így élnek. Robi és Csilla évekkel ezelőtt a Bács-hegyen vett egy kis házat, ahol mindennapjaikat élik, amikor Magyarországon tartózkodnak. Jógaoktatásból, utcazenélésből, külföldi sziklamászó és tengeri kajaktúrák vezetéséből tartják fent magukat. Bács-hegyi házukba nincs bevezetve a víz, és a villany is napelemről működik. Sokszor nem könnyű a mindennapi élethez szükséges dolgok előteremtése, de ők mégsem változtatnának ezen, mert a szabadságuk a legfontosabb számukra. Robi és Csilla kisfia, Zen egy hosszabb mexikói tartózkodás alatt született egy kis faluban az őserdőben. A pár hónapos gyermek teljesen alkalmazkodott szüleik életviteléhez. Neohippik, akik egy sokkal békésebb jövőben hisznek.”

Szabó Bernadett: A medence csendje

Szabó Bernadett: „A mindennapok sokkilós profifotós-felszerelését hátrahagyva egy telefonnal indultam, hogy felfedezzem a Káli-medence csendjét. Ez a kettősség nem újdonság számomra, évek óta írom vagy inkább fényképezem saját instagramos naplómat. Benyomások, érzések, a pillanat lenyomata, ahogy egymásra találunk az idővel és térrel, semmi eltervezettség, csak ösztönösség. Itt is így indultam el, hogy a tájjal teljes összhangba kerülve ábrázoljam azt.”

Móricz-Sabján Simon: Ipszilonok

Móricz-Sabján Simon: „A sokat dicsért és kritizált tapolcai Y-házak a hetvenes években még új lendületet adtak a városnak, mára viszont már többemeletnyi gondot okoznak. A város szélén 1972 és 1986 között összesen 9 készült az egyedi megjelenésű, legendás bányászházakból. A korábbi modern városrész mára Tapolca szürke foltja lett, a lakások elértéktelenedtek, a házak felújítási költségei pedig lehetetlen feladatok elé állítják a várost. A közösségek viszont erősek, a házak mindegyikében száz lakás van, a lakók jelentős része pedig az átadások óta él a Bauxittelepi lakótelepen.” 

Dobos Tamás: Hagyományőrzők

Janisch Attila filmrendező Dobos Tamás képeiről: „Az idő, amely Dobos képein az archaizáló technika következtében megjelenik, nem egy már tovatűnt múlt lenyomataként van jelen, amelynek az elmúlás maga kölcsönöz esztétikumot, ezeken a képeken a múltnak látszó idő a valódi arcok és jelenidejű valós sorsok foglalata. Egy olyan foglalat, olyan háttér, vagy azt is mondhatnám: olyan álca, amely éppen ezt a jelenidejűséget erősíti fel. Tamás képei előtt állva nem egy ismeretlen, meg nem élt múltba tekintünk vissza, hanem a múltnak látszó felszín alatt, részben ennek az időjátéknak köszönhetően, egy nagyon is mai világ bontakozik ki, mai sorsokat nyit meg a forma és a tartalom közötti kettősség koherens energiákat felszabadító feszültsége. Minden kép mintha egy-egy ajtó lenne, amelyet ez a múltból érkezni látszó fodrozódás megnyit előttünk, feltárva az adott (képzeletbeli) karakter valós, jelen idejű sorsát.”

  Képszerkesztő: Velledits Éva