Japán leginkább a cseresznyefa-virágzásról, a szushiról és a robotokról híres, pedig az ázsiai magaskultúrának a szexualitás is szerves része. Ennek történelmi okai vannak. A Kínából eredő konfucianista értékek, mint a szűziesség és a monogámia kevéssé terjedtek át a szigetországra, ezért a szabadelvűbb szexualitás ha diszkréten is, de az élet számos szintjén jelen van.
Például, egy tokiói kisboltban a nyugati látogatónak feltűnhet a kassza mellett felállított újságos stand. Japánokhoz méltó precizitással választják ketté: míg egyik oldalon politikai, gazdasági, közéleti napilapok sorakoznak, a pult másik felén legalább ennyire bőséges választékban válogathatunk a felnőtteknek szánt kiadványok között.
Ma már ez inkább nyugati értelemben vett pornográfiát, mint a hagyományos japán szexuális kultúrát jelenti, amire azonban ez utóbbi természetesen erős hatással volt.
A felkelő nap országában hosszú múltra tekint vissza a prostitúció sajátos intézménye is. Miközben a nyugati értelemben vett, fizetett szexuális szolgáltatások a helyi törvények szerint illegálisnak minősülnek, a keleti ország fogalmai szerint értelmezett prostitúciónak nincs akadálya. Fotósorozatunk ez utóbbi iparág kulisszái mögé enged betekintést.
A tradicionális japán kurtizánok, a gésák ma már inkább a turisták szórakoztatására specializálódtak, miközben Japánban egyre népszerűbb társaságnak bizonyulnak az elfoglalt, egyedülálló nőket szórakoztató fiatal „dzsigolók”.
Japán egykori fővárosában, Kiotóban a magas szintű kurtizánok, az oiranok egy csoportja tökélyre fejlesztette tánc- és zeneművészeti tudását. Kiváló társalgókká váltak, ezért társaiknál hamarosan nagyobb népszerűségre tettek szert. A 18. században felvették a vigalmi negyed férfi művészei, a zenészeknek és költőknek tulajdonított gésa elnevezést.
A kurtizánok érdekei védelmében az állam hamarosan jogszabályokban korlátozta a gésák tevékenységét, többek között megtiltotta, hogy vendégeiknek szexuális szolgáltatásokat nyújtsanak. Ebből következik, hogy a gésák a mai napig nem minősülnek prostituáltaknak.
Tökéletes társalgók, akik a tánc, a zene és a humor eszközével szórakoztatják vendégeiket. Ehhez azonban a gésa hivatást választó fiatal lányoknak sokat kell tanulniuk. Az egy tapasztalt gésa felügyelete alatt zajló képzés évekig eltart, majd 20-22 éves korban, ceremoniális keretek között avatják a tanoncot, a maikót a közösség teljes értékű tagjává.
A tanulással töltött évek során a maikót nemcsak a teaszertartás és a művészetek rejtelmeibe vezetik be, de jellegzetes sminkjük elkészítését, ruhájuk, a kimonó helyes viseletét is elsajátítják. A fehér smink, a színes, feltűnő kimonó és a díszes hajkompozíció a tanuló gésák viselete, aminek jelentősége az évek során csökken. A hagyomány szerint a gésa egyre érettebbé válik, ezáltal szépsége nem külsejében, hanem belső nagyságában jelenik meg.
Gésák most is vannak Japánban, igaz, a hivatás népszerűsége egyre csökken. A társadalom kevéssé érdeklődik a tradíciók iránt, ezért a gésák egyre jellemzőbben a turizmusban vállalnak szerepet. A gésák hazájában, Kiotóban egy kétszemélyes, három gésa társaságában elfogyasztott vacsora körülbelül 900 dollárba (valamivel kevesebb mint 260 ezer forintba) kerül.
Miközben a gésák üzlete lassan hanyatlik, Japánban virágzik a férfi kísérők, avagy dzsigolók piaca. Az országban látogatható, több mint nyolcszáz, úgynevezett hosztklub fogadja a társaságra vágyó hölgyeket, ami óriási üzletet jelent. (A dzsigolók nem feltétlenül bocsátják áruba ennek során testüket, de a határvonal elmosódott.)
A klubokban dolgozó férfiak, a hosztok persze nem érik el egy gésa tudását, ugyanakkor bizonyos követelményeknek nekik is meg kell felelniük. Egy valamit is magára adó dzsigoló jó társalgási képességekkel rendelkezik, és persze sokat foglalkozik külsejével (vannak olyan hosztkubok, ahol olyan körültekintő „képzést” kapnak, hogy még azt is megtanítják nekik, milyen elegáns mozdulattal gyújtsanak cigarettára). Megjelenésük sokszor nőies, de legalábbis femininen lágy, frizurájuk olykor extravagáns. Aki népszerűvé válik a hölgy kliensek körében, egyetlen éjszakáért akár kétszázezer dollárt (közel 57 millió forintot) is elkérhet (ami persze jóval átlag feletti árszabásnak számít).
Képszerkesztő: Velledits Éva
