Csak lebeg a feldolgozatlan trauma – így fest ma az egykori aligai pártüdülő

Hernád Géza fotóin megelevenednek a Kádár János fémjelezte balatoni nyarak árnyai.

Vékony Zsolt
2018. 02. 25. 17:20
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A negyvenhét hektáros, ősfás balatonaligai telket még a Rákosi-korszak idején, 1948-ban sajátította ki a kommunista pártvezetés: a szigorúan zárt üdülő egyszerre szolgálta a pihenést és a párton belüli karrier építését. Aliga egyen az alacsonyabb beosztású párttagok, míg Aliga kettőn a felső vezetők nyaralhattak, akikre gépfegyveres, kutyás őrök vigyáztak. Utóbbit Aliga egytől is ellenőrző pontokkal ellátott szögesdrót kerítés választotta el.

– A kísérteties hangulat ma is belengi a Balaton-parti üdülőkomplexumot, főként azért, mert semmilyen formában nem alakították át ezeket az épületeket. Hiába lett végül 2006-ban hosszas viták után új tulajdonosa az ingatlannak, csak ígéretek voltak a rendbetételére, az üdülő ugyanúgy pusztul tovább, mint azelőtt. Senki sem vállalta fel, hogy emlékhelyet, történelmi múzeumot csináljon ide, ugyanakkor porig rombolni se merte senki. Ez a furcsa, múltba révedő, döntésképtelen hangulat lengi be a balatonakarattyai löszfal alatt elterülő, dzsungelszerű ősfák és bozótok által benőtt, titokzatos villákat, és mint egy feldolgozatlan trauma, csak lebeg, sehová sem megy, megül itt, akárcsak a párás levegő, és rohasztja tovább a málló épületeket, amelyek egyre inkább horrorfilmbe illő díszletté válnak – fogalmaz Hernád Géza fotográfus azon projektjével kapcsolatban, amelyben feltérképezte az elhagyatott nyaralókomplexumot.

Statikus, ügyesen komponált képeiről érthető módon hiányoznak az emberek, mégis éppen ez a hiány adja vissza legjobban egy olyan korszak hangulatát, amely a kényszeredetten vidám, vörös színű és gulyás- vagy krumplileves-illatú felszín alatt valójában súlyos (részben azóta sem tudott vagy elhallgatott) titkokat és bűnöket rejtő örvény volt. Ráadásul ebből az örvényből a rendszerváltás óta eltelt harminc évben is csak részben sikerült kimásznia az országnak. Sőt: nagyon sokan inkább visszakívánkoznának oda, vagy éppen azon vannak, hogy újra belelökjék a nemzetet.

Az üres termek, a málló vakolat, a funkciójukat és egykori fényüket veszített bútorok, légkondicionáló csövek, az egykoron fényesre suvikszolt cipők, strandpapucsok vagy mezítelen talpak által koptatott (mű)márvány lépcsők, a semmiből a semmibe nyíló ajtók, a betiltott pornófilmeket vagy épp a Volt egyszer egy vadnyugatot már soha le nem játszó vetítőgép mind-mind a velünk élő, magára hagyott, ám az árnyékból folyton előkúszó és állandóan kísértő múlt mementói. Egyszerre lenne érdemes meghagyni így az utókornak, illetve eltüntetni az utolsó szögig az egészet. Igaz, utóbbin a sosem nyugvó természet – ha nem is nagy sebességgel – folyamatosan dolgozik.

 

 

 

 

   

 

 

 

 

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.