A szovjet szanatóriumokat eredetileg azért hozták létre a húszas években, hogy a szocializmus építésében megfáradt munkásoknak is elérhető, de a pihenés szempontjából minden igényt kielégítő lehetőséget nyújtsanak az akkor kialakított beutalórendszeren keresztül. Ezek az intézmények egyszerre szolgáltak egészségügyi és üdülési célt, egyedi kialakításukból fakadóan az egyik legérdekesebb építészeti és társadalmi hagyatékai a 20. századi Kelet-Európának. Habár a szanatóriumok zöme mára súlyosan lepusztult állapotba került, jó részük továbbra is változatlan gyógymódokkal várja a vendégeket Kamcsatkától Minszkig. A Marjam Omidi szanatóriumkutató által kiadott könyv ezt a világot igyekszik bemutatni, a területen régóta dolgozó fotósok képeinek segítségével.
