Bár a Manchester Uniteddel elnyert 37 trófeát tekintve nem sokan képesek felvenni a versenyt a skót mesterrel, a brit futball bővelkedik olyan legendás edzőkben, akik hosszú évtizedeken át szolgálták klubjukat. Persze legtöbbjük a hőskorban volt aktív – ma már a türelem is kevesebb, így a kispadok is ingatagabbak, épp ezért egyre inkább utánozhatatlannak tűnik Ferguson karrierje.
A jelenlegi PL-menedzserek közül Arséne Wengernek van a legnagyobb esélye arra, hogy elérje a 25-ös mérföldkövet, az Arsenal filozófiáját átformáló francia 15. szezonját tölti el a londoniak kispadján, ami klubrekordot jelent. Wenger 1996-ban, a japán Nagoya Grampus Eight-től érkezett a Highburybe, ahol az évek során a nyert trófeák számát tekintve is csúcstartóvá vált a klubnál. Ő az első külföldi menedzser, aki duplázni tudott Angliában (1998-ban nyert bajnokságot és kupát, ezt 2002-ben megismételte), legnagyobb sikere mégis a 2003–2004-es, veretlenül nyert bajnokság. Wenger azóta is számtalan tehetséget épített fel és illesztett bele játékfilozófiájába, de a trófea nélküli hat év miatt egyre nagyobb rajta a nyomás. A Birmingham ellen egészen hihetetlen módon elveszített, februári Ligakupa-döntő után kínos mélyrepülés következett, amit volt hova fokozni az őszi, 8–2-es történelmi veréssel az Old Traffordon. Ám úgy tűnik, Wengerék a pocsék kezdés után egyre inkább magukra találnak, hétről hétre kapaszkodnak felfelé a tabellán.
Az Aston Villánál is egy skót, a glasgow-i születésű George Burrel Ramsay a rekorder, aki játékosként a klub kapitánya volt, majd 1884 és 1926 között, 42 éven át irányította menedzser/klubtitkárként a birminghamieket. Ez idő alatt Ramsay új szintre emelte csapata passzjátékát, hat bajnoki címet és hat FA-kupát nyert a Villával. A skót legenda mindent egybevetve 59 éven át szolgálta klubját, azóta is ezt az időszakot tartják az Aston Villa aranykorának.
Robert Middleton 19 évet húzott le a Blackburn kispadján: 1903-ban nevezték ki, kilenc év után nyert bajnoki címet, majd két év múlva egy másodikat, végül 1922-ben hagyta el a Roverst. Mit tennének a Blackburn-szurkolók, ha Steve Kean is ennyi türelmet kapna a Venky's tulajaitól?
Charles Foweraker 25 szezonon át irányította a Boltont, három FA-kupát nyert, köztük a „White Horse Final”-ként ismert 1923-as döntőt – ez volt az első meccs a Wembley-ben, a 125 ezres kapacitású stadion előtt 300 ezres tömeg zsúfolódott össze, a kivezényelt lovasrendőrök próbáltak úrrá lenni a káoszon (innen az elnevezés), a meccsen a Bolton 2–0-ra verte a West Hamet. Foweraker 1926-ban és 1929-ben is győzött klubjával, majd utolsó menedzseri éveiben még felfedezte a legnagyobb Bolton-legendát, Nat Lofthouse-t.
A Chelsea-ben Abramovics alatt két kispadon eltöltött év is rengeteg időnek számít, de ez nem volt mindig így. David Calderhead 1907-től kezdve 26 szezonon keresztül irányította a londoni kékeket, 1915-ben az FA-kupa döntőjébe vezette csapatát, de kikaptak a Sheffield Unidtedtől. A skót Calderhead ugyan nem nyert trófeát, de jelentősen megerősítette a Chelsea-t, majd 1933-ban visszavonult.
A Liverpool történelme aztán végképp bővelkedik legendás menedzserekben, de itt most nem Bill Shankly, Bob Paisley, vagy éppen Kenny Dalglish következik, hanem Tom Watson, aki 1896 és 1915 között 742 meccsen irányította a Mersey-partiakat. Watson a Sunderland kispadjáról érkezett, a Liverpoolnál töltött 19 szezonja alatt két első- és egy másodosztályú bajnoki címet nyert. 1914-ben a klub történetének első FA-kupa döntőjébe vezette a Liverpoolt, de ott kikaptak 1–0-ra a Burnley-től. Bár most csak az egyhuzamban eltöltött időt számoljuk, meg kell említeni, hogy Kenny Dalglish januárban 20 év után tért vissza a liverpooli kispadra, 1985-től 1991-ig előbb játékos-edzőként, majd menedzserként három bajnoki címet és két FA-kupát nyert csapatával.
A Manchester City rekordere Les McDowall, 13 szezonnal. McDowall 1950-ben érkezett Manchesterbe, kinevezése első évében feljuttatta a Cityt az élvonalba, legnagyobb sikere az 1956-os kupagyőzelem, ami arról maradt emlékezetes, hogy a City német kapuslegendája, Bert Trautmann a 75. percben egy ütközés során eltörte a nyakát, de még így is folytatta a játékot és bravúrokkal segítette kupagyőzelemhez a Cityt:
A Manchester United csúcstartója természetesen Sir Alex Ferguson, a 25. évforduló alkalmából az Old Trafford legnagyobb, északi lelátóját nevezték el róla.
A Newcastle United kispadját Frank Watt 35 évre vette birtokba, 1895-től 1935-ig. Ő hivatalosan ugyan nem volt a Newcastle menedzsere – a klub vezetése közösen döntött a kezdőcsapatról, Wattnak is volt szavazati joga –, de gyakorlatilag ő felelt mindenért a geordie klubnál, ahol 35 év alatt négy bajnokságot és két kupát nyert.
A Tottenham rekordere a legendás Bill Nicholson, 16 idénnyel. „Bill Nick”, miután befejezte 17 éves játékos-pályafutását egyetlen klubjánál, a Spursnél, 1958 és 1974 között menedzserként szolgálta a londoni klubot és az angol futball történetének egyik legkiválóbb csapatát építette fel a White Hart Lane-en. A 20. század első duplázása is az ő nevéhez fűződik, az 1961-es Spurs a bajnokságot és a kupát is besöpörte. A Tottenham Nicholsonnal a kispadon Európában is hódított, 1963-ban KEK-et, 1972-ben UEFA-kupát nyert.
Az abszolút csúcstartó Fred Everiss, aki 46 szezonon keresztül irányította a West Bromot. Már 1896-ban is szerepet vállalt a klubnál, majd 1902-ben nevezték ki klubtitkár-menedzserré. Ezt a tisztséget egészen 1948-ig töltötte be, ilyen hosszú ideig egy menedzser sem regnált az angol futball történetében, a 46 szezon alatt a WBA egy első- és két másodosztályú bajnoki címet és egy kupát nyert. A klubhűség a családban maradt: Everiss fia, Alan is a West Bromwich alkalmazásában állt – 66 éven keresztül, egészen haláláig.
