Még egy hét sem telt el azóta, hogy a mexikói Pachucában megnyitotta kapuit az első Futball Hírességek Csarnoka, ahol harminc arckép, köztük Puskás Ferencé várja a látogatókat. A csarnok alkotói 15 hazai és ugyanennyi külföldi klasszist választottak be a halhatatlanok közé, a lista Puskásén kívül még olyan nagyságok neveit tartalmazza, mint Pelé, Diego Maradona, Alfredo Di Stéfano vagy Michel Platini.
Ami a labdarúgást illeti, jelenleg mindenképp a mexikóiaké a legismertebb létesítmény, de hasonló próbálkozással kisebb településeken is lehetett találkozni: a walesi Stuart Clarke teljesen egyedi ötlettel rukkolt ki, amikor saját készítésű fotóit állította ki, hogy ezzel is emléket állítson a múlt történéseinek.
A fotós egész életét az utazásnak szentelte, megismerkedett többféle futballkultúrával, fényképezőgépével pedig igyekezett „elmenteni” minden lényeges pillanatot. Legjobb fotói egy mindössze 367 főt számláló Ambleston nevű faluban lettek kiállítva, a képtár a The Homes of Football nevet viseli, és kívülről úgy néz ki, mint egy szürke kiskocsma, pedig egy kincs valójában. A látogató többféle kategóriába rendezve tekintheti meg a fotókat, Clarke különválasztotta élményeit és az elrendezésnél elsősorban arra törekedett, hogy bemutassa a labdarúgás változékonyságát.
A képek nem csak meccsjeleneteket örökítenek meg, hanem bemutatják a szurkolók lélektani állapotát, ami az események hatására állandóan ingadozik. Több mint húszéves pályafutása során Clarke-nak volt lehetősége bepillantani a kulisszák mögé is, van olyan, amikor az öltözőben kattintja el a gépét, és van, amikor Sir Bobby Robson arckifejezését örökíti meg az utókornak, amint lelkesen magyaráz játékosainak.
Stuart Clarke terménél jóval ismertebb és látogatottabb a prestoni Nemzeti Labdarúgó Múzeum, ahol az angol válogatotthoz kapcsolódó darabok kerültek megőrzésre. A termek angolos pontossággal idézik meg a régmúlt pillanatait, itt található például Diego Maradona meze, amit az angolok elleni 1986-os vb-meccsen viselt, valamint az 1966-os vb-döntő labdája is.
A lélekszámot tekintve Preston ugyan nem vetekedhet Amblestonnal, mégis helye lehet a felsorolásban, mivel a város lakossága alig haladja meg a 135 ezret, és a labdarúgócsapat sem az élvonalban játszik. A múzeum elnöki tisztségét Sir Bobby Charlton tölti be, a kiállított darabok évente százezernél is több látogatót vonzanak.
A múlt darabjait persze nem csak labdarúgásban szokás megőrizni, az Egyesült Államokban például rengeteg múzeum őrzi a baseball hírességek eredményeit, és nem csak a nagyvárosokban, hanem eldugott településeken is. Az ország egyik legszebb és legeredetibb múzeuma az 1852 főt számláló Cooperstownban működik, olyan további emléktárak társaságában, mint a Farmer Múzeum és a Fenimore Képtár.
A cooperstowni Baseball Hírességek Csarnoka kiemelten foglalkozik a New York-i sportélettel, de bemutatja az ország összes csapatát, továbbá szezonokra lebontva lehet tallózni a legjobb egyéni teljesítmények között. A működtetők igyekeztek a lehető legszínesebb módon bemutatni a baseball történetét, ezért nem csak unalmas adatokat és írásokat zúdítottak a látogatókra, hanem vicces karikatúrákkal, faragásokkal bővítették a kínálatot.
A múzeumban majdnem valamennyi fontos ereklye megtalálható, a dedikált mezektől és kesztyűktől kezdve egészen 12 ezer órányi videóanyagig, amit a csarnok magánkönyvtárában érhet el a látogató.
Az ökölvívók eredményeit ugyancsak múzeumokban örökítik meg az amerikaiak, a 4425 főt számláló Canastotában működik a Bokszolók Hírességek Csarnoka, ahol a hazai legendákon kívül a sikeres európai ökölvívókra emlékeznek. A csarnokban visszautalnak az olimpiai eredményekre és a sportág fejlődésére, valamint súlycsoportonként bemutatják a legnagyobb egyéniségeket. Nem feledkeztek meg azokról sem, akik kívülről tettek hozzá az ökölvívás népszerűsítéséhez, így krónikások, fotósok, és kommentátorok is helyet kapnak a díszes társaságban.
A csarnokban korábban olyan illusztris személyiségek fordultak meg, mint Sylvester Stallone, Muhammad Ali, Carmen Basilio, Lennox Lewis vagy George Foreman.
Amerikán kívül már nehezebb találni nemzeti sportmúzeumot, amelyet ne központi helyre telepítettek volna, de azért nem lehetetlen vállalkozás: a 81 ezer főt számláló új-zélandi Észak-Palmerstonban működik a világ legkorábban megépített rögbi-múzeuma, a legelső relikvia még az 1800-as évek végéről származik.
Itt gyűjtötték össze az új-zélandi nemzeti sport valamennyi fontos kollekcióját, Palmerstonban megtalálható minden, ami az „All Blacks” legendájához kapcsolható.
