Kétnaponta jelentkező sorozatában a FourFourTwo megpróbálja megkeresni az olasz futball 2011-es „legjeit”. A 6. részben a legjobb edző nyomába eredtünk. Véleményünk szerint az első öt sorrendje így néz ki. De a döntés az olvasó kezében van!
5. Vincenzo Montella (Roma, Catania)
Nem kis meglepetésre került tavasszal a Roma élére Claudio Ranieri egy rossz sorozata után, és egyáltalán nem vallott csalódást, pedig nem volt könnyű helyzetben. Friss lendületet adott a csapatnak, és noha a szerkezeten nem mert sokat változtatni, a játékosokat jobban megtalálta a megfelelő posztokra, Totti például úgy szárnyalt tavasszal középcsatárként, mint fénykorában. A Roma nem hosszabbított vele szerződést a nyáron, de a Catania látott benne fantáziát és aligha bánta meg, várakozáson felül teljesített a szicíliai csapat az ősszel (jelenleg 11. a bajnokságban), pedig nyáron sokat gyengült a kerete.
4. Edy Reja (Lazio)
A fontolva haladó edzők közé tartozik, szépen, komótosan egyre karakteresebb csapatot formál a Lazióból. Bár úgy látszik, az ősz az ő hónapja, mert 2010 második felében sokkal jobban muzsikált a csapata, mint 2011 tavaszán, de lehetőségeihez mérten így is szép eredmény, hogy a fővárosiakkal az utolsó pillanatokig harcban volt a BL-selejtezős helyekért. Idén ősszel pedig megint remek a Lazio, és sokkal masszívabbnak is tűnik még a tavalyinál is, nincs kizárva a scudetto megszerzése sem. Rendkívül felkészült, nagy tudású mester, nyomokban még a mai Napoliban is felfedezhető évekkel ezelőtti munkája eredménye.
3. Walter Mazzarri (Napoli)
Edző és csapat ritkán talál úgy egymásra, mint Mazzarri és a Napoli. Délen speciális igényeket támasztanak egy trénerrel szemben, nem elég a szakmai felkészültség, kezelni kell tudni számtalan közegalkotó körülményt, sajátos mentalitásra és komplex látásmódra van szükség. Amellett, hogy mindezeknek megfelelt, szakmailag is megújította is az olasz futballt, a rég nem látott háromvédős felállást vezette vissza a köztudatba, és mesterien váltogatja a 3–4–3-as és a 3–5–2-es felállást. Nagyon megnőtt az ázsiója, ha Laurentiis elengedné, európai nagycsapatok vinnének.
2. Massimiliano Allegri (Milan)
Már a Cagliarinál látszott, hogy az átlagnál jóval intelligensebb, rendkívül tehetséges edző. Nem véletlenül nyerte el kétszer is az Arany Kispad-díjat Olaszországban, 2010-ben még José Mourinhót is megelőzve. A Milan nagyon örülhet neki, hogy Szardíniában kissé heves vérmérsékletű klubtulajdonosok vannak, és Cellino egy rövid hullámvölgy után kivágta a Cagliaritól, mert a Milan a mostani piaci kínálatból nehezen talált volna ilyen hamar egy megfelelő Ancelotti-utódot. A hét év után a Milannak elnyert scudetto önmagáért beszél, de azért a BL-ben is illene valamit alkotnia.
1.Francesco Guidolin (Udinese)
Az elmúlt egy évben kétségkívül az Udinese az olasz futball csodája. Valamirevaló játékoskeret és anyagi lehetőségek nélkül szárnyalt a csapat tavasszal, megverték a Juventust, az Intert, a Napolit, a Laziót és 4–4-es döntetlent játszottak a Milannal a San Siróban. A nagy menetelés eredménye a negyedik hely megszerzése volt, amely révén indulhattak a friuliak a BL-selejtezőben és majdnem meglepték az Arsenalt is. Nyáron szétmarcangolták a keretet, Alexis Sánchez a Barcelonába ment, a középpálya kulcsjátékosa, Gökhan Inler pedig a Napoliba. Ennek ellenére nem zuhant össze a gárda, sőt, jelenleg holtversenyben az élen áll a Juventusszal. Osztályon felüli munkát végez, de jó kérdés, hogy egy igazi nagycsapatnál megállná-e a helyét.
