A sajtóközleményt változtatás nélkül közöljük:
Aczél Zoltán évtizedek óta aktív szereplője honi labdarúgásunknak: futballistaként, edzőként, a szövetségi kapitány segítőjeként, majd szakvezetőként dolgozik Magyarországon. Soha fel sem vetődött vele kapcsolatban a sportszerűtlenség – erről kollégái, a játékvezetők, a sportvezetők, a média képviselői és a játékosok is többször tanúbizonyságot tettek.
Aztán két futballista mégis úgy határozott, hogy Aczél Zoltánt belekeveri egy olyan „kabátlopási” ügybe, amelyből nem lehet jól kijönni. A vád szerint Aczél Zoltán is tudott, sőt aktív résztvevője volt annak, hogy a Siófok ne jusson be a Magyar Kupa fináléjába, illetve, hogy essen ki a honi élvonalból.
A futballhoz kicsit is értő emberek egyöntetűen úgy vélekednek, hogy a „bundához” legkevésbé kell beavatni a vezetőedzőt; sőt, az inkább csak növeli a rizikófaktort. Ugyancsak elhangzott a hatóság részéről, hogy Aczél Zoltán speciális (vesztes) összeállításban küldte pályára együttesét a ZTE, illetve a Kispest elleni összecsapásokon. Ez egyszerűen nem igaz, hiszen a Siófok szinte ugyanazzal a kezdőcsapatával játszott mind a Magyar Kupa, mind pedig az NB/I-es meccseken Aczél Zoltán vezetése alatt.
Ki ne akarna Magyar Kupa-döntőbe jutott együttes kispadján ülni? Adódik a kérdés. Mert Aczél Zoltán irányításával a 2008/2009-es Magyar Kupa-sorozatban a Siófok egészen az elődöntőig menetelt úgy, hogy közben a Debrecent is búcsúztatta. A visszavágó utolsó minutumáig volt esélye a sárga-kékeknek a hosszabbítás kivívására. Érthetetlen és egyben megmagyarázhatatlan döntés lett volna bárki részéről, hogy szándékosan nem akart volna bejutni a döntőbe. Ugyancsak életszerűtlen, hogy 2–1-es siófoki vezetésnél miként avatkozhatott volna közbe épp a vezetőedző… Ráadásul, aki ismeri Aczél Zoltánt, pontosan tudja róla, hogy mennyire nyerő típusú ember, és e tulajdonsága szinte kivétel nélkül átragadt játékosaira – ezt eredményei bizonyítják.
A vád szerint a Siófoknak a Zalaegerszeg elleni meccs előtt már nem volt esélye az élvonalbeli tagságának meghosszabbítására. Ez az állítás egyszerűen nem felel meg a valóságnak, ugyanis abban az esetben, ha a Siófok megnyerte volna utolsó két bajnokiját, a Nyíregyháza vagy a Kispest pedig elveszítette volna azokat, úgy pontazonosság miatt – mivel több győztes mérkőzése lett volna a sárga-kékeknek – a Siófok maradt volna benn az NB/I-ben. A ZTE elleni bajnoki meccs előtt tehát volt valós esélye a gárdának a bennmaradásra! Az ominózus mérkőzésen vezetést is szerzett a Balaton-parti gárda, éppen Horváth Gábor góljával… A vége 5–3-as vereség lett, ám azt meg kell jegyezni, hogy a zalaiak a 3. helyre hajtottak, tehát extrán motiváltak voltak.
És a pénzügyekről egy mondat: a Siófoknál Aczél Zoltán egy győztes meccsért 100 ezer forintot kapott volna. Volna, ha a csapat kivívja a bennmaradást. A tréner tehát emiatt is ellenérdekelt volt abban, hogy a csapat búcsúzzon a legmagasabb osztálytól.
Az érveket még hosszasan lehetne sorolni, ám aki ismeri Aczél Zoltánt, pontosan tudja, hogy az ellene felhozott vádak nem állhatnak meg.
