Az Aranycsapat Öröksége Alapítvány egyik célja, hogy a magyar labdarúgás legsikeresebb időszakának méltatlanul elfeledett labdarúgói is megkapják ugyanazt a tiszteletet és megbecsülést, mint a korszak legnevesebb labdarúgói. A Régi Sipos étteremben tartott találkozón az Aranycsapat keretének tagjai közül közül Buzánszky Jenő, Várhidi Pál és Tóth II József vett részt, míg az MLSZ-t Dunai Antal elnöki tanácsadó, valamint Borbély Zoltán, a Jogi- és Sajtóosztály vezetője, az Aranycsapat Öröksége Alapítvány felügyelő bizottságának elnöke
képviselte.
Kolláth József, az alapítvány kuratóriumának főtitkára köszöntőjét követően beszámolt a szervezet elmúlt éves működéséről, és aktuális terveiről. A hivatalos programot kötetlen beszélgetés követte, melynek során a legendás futballisták pályafutásuk legemlékezetesebb pillanatairól meséltek, idéztek fel ismert és kevésbé ismert anekdotákat, történeteket.
Várhidi Pál mesélt arról, hogy milyen érzés volt a kispadról végignézni az Évszázad Mérkőzését Londonban, és arról is, hogyan fordulhatott elő, hogy azokon a meccseken, mikor ő is pályára lépett, sosem kapott ki a válogatott.
Tóth II József tizenkét válogatott meccsén – ahogy ő fogalmazott: véletlenül – öt gólt szerzett, mégsem tartja magát az Aranycsapat tagjának. A tények persze ellentmondanak ennek, hiszen a Csepel kiváló jobbösszekötője pályára lépett az angolok elleni budapesti 7–1 alkalmával, valamint az 1954-es vébén, az NSZK ellen 8–3-ra megnyert csoportmérkőzésen is, ráadásul mindkét találkozón szerzett gólt. Érdekesség, hogy Tóth II 1940-ben lett a Csepel ifjú sportolója, de eleinte asztaliteniszező volt, és csak később váltott a labdarúgásra. A Csepel (akkoriban Weisz-Manfréd Torna Klub) 1942-ben és 1943-ban is megnyerte a bajnokságot, a későbbi kiválóság ezekben az években labdaszedőként szurkolt példaképeinek, és a duplázó bajnokcsapat tagjait a mai napig fejből fújja.
origo.hu
Orbán Viktor: A türk országok nélkül Magyarországon nem lenne biztonságban az energiaellátás
