Top 10 futballista, aki többre vihette volna

Összegyűjtöttük a futballtörténelem tíz nagy sztárját, akik nagyon sok mindent nyertek pályafutásuk során – de nem annyit, amennyit nyerhettek volna.

10 Christian Vieri

Az olasz csatár volt olasz és spanyol gólkirály is (2003, illetve 1998), nyert olasz bajnokságot (1997), KEK-et (1999), Olasz Kupát (2005), kétszer volt az év olasz labdarúgója (1999, 2002). Ennek ellenére nem lett igazi nagy legenda, valahogy mindig rosszul döntött pályafutása során. Elhagyta a ’90-es évek közepének legjobb európai csapatát, a Juventust az Atléticóért, aztán elhagyta a Laziót pont azelőtt, hogy bajnokok lettek volna és az olasz válogatottból is 2006-ra került ki, amikor a csapat világbajnok lett…Pedig az előző két vb-n (1998, 2002) kilenc gól ért el a squadra azzurában.

9 Alan Shearer

Ez a kinézetre nagyon unalmas fickó a Premier League történetének egyik legjobb csatára. De mivel soha nem ment nagycsapathoz (pályafutása során a Southamptonban, a Blackburnben és a Newcastle-ban játszott), bajnoki címet nyerni sem volt sok esélye. Egyszer mégis összejött, 1995-ben a Roversszel, az is igazi csoda. Nyert még két bajnoki ezüstöt, két FA-kupa-ezüstöt, ő volt az 1996-os Eb gólkirálya, de sem az angol válogatottal, sem klubcsapataival nem nyert soha rangos nemzetközi kupát. Pedig 260 góljánál soha senki nem szerzett többet a Premier League-ben.

8 Gabriel Batistuta

Bár becenevében (Batigol) ott van, hogy mestere volt a góllövésnek az argentin csatár, talán jobban örülne, ha „Batitrófea” lenne a beceneve…Trófeákból és kupákból ugyanis kevés jutott neki. Elementáris hatású futballista volt, olaszországi pályafutása csúcspontja mégis egy Romával nyert scudetto még 2001-ből. A Fiorentinában szerzett 207 gólja csak egy Olasz Kupára és Szuperkupára volt elég. Argentínával két Copa Américán diadalmaskodott, de a világbajnokságok nem sikerültek neki, utolsó, harmadik vb-jén esélyesként már a csoportból sem tudott továbbjutni a válogatottal.

7 Gary Lineker

Az 1986-os vb-n 6 góljával gólkirály volt, az 1990-es tornán is ő volt az angol csapat sztárja négy találatával, de a Leicester City-vel és az Evertonnal nem egyszerű trófeákat halmozni. Elment hát a Barcelonához, de három év alatt ott is „csak” egy Király-kupa és egy KEK-győzelem jött össze, majd a Tottenhammel egy FA-kupa. Képességei, elegáns és intelligens játéka révén a legnagyobb legendák között volna a helye, de félő, hogy évtizedek múltán csak a németekről mondott szellemessége (a foci az a játék, amelyet huszonketten…) fog az emberek eszébe jutni, rosszabb esetben csak az, hogy az 1990-es vb angol-ír meccsén bekakilt és a fűben törölte meg a fenekét…

6 Carlos Valderrama

Generációjának egyik legjobbja volt a három vb-n (1990, 1994, 1998) is szereplő kreatív kolumbiai középpályás, aki nemcsak játékával, de hajával (mit haj! Sörény…) is feltűnést keltett. Kolumbia történetének legnagyobb játékosa, Santa Martában nyolc méteres bronzszobra van. Talán ma is mindenki ismerné a nevét, ha Dél-Amerikából nem a Montpellierhez, majd a Real Valladolidhoz ment volna, hívták rengeteg csapatba. Amerikában vezetett le, ott is legenda lett. Csak éppen a vitrinje üres: csapatdíjak közül csak Francia Kupája van 1990-ből és két kolumbiai bajnoki címe 1993-ból és 1995-ből az Atlético Juniorral. Játékstílusa alapján a mai Barcába simán beférne, nagyon jól passzolt és látott a pályán.

5 Robin van Persie

A holland sztár a Feyenoorddal nyert még UEFA-kupát 2002-ben, és nem gondolta volna, hogy az Arsenalhoz szerződve sosem fog ennél nagyobb sikereket elérni. A legrosszabbkor ment Londonba, 2004-ben. Azt hitte, Thierry Henry, Dennis Bergkamp és Patrick Vieira Arsenaljába megy, de Arséne Wenger menedzser épp akkor váltott irányt és tért át a fiatalításra, azóta csak egy FA-kupát és egy Community Shieldet tudott összekaparni, a Ligakupában és a 2010-es vb-n pedig döntőt veszített. Hiába a számolatlanul lőtt gólok, ha nem lehet trófeákra váltani.

4 Ruud van Nistelrooy

A holland Van Nistelrooy kirobbanó formában játszott Angliában, 150 meccsén a Manchester Unitedben 95 gólt szerzett, és minden idényben csapata legjobbja volt. Mégis csak egy aranyat nyert a Premier League-ben, annyit, mint Kléberson vagy Djemba-Djemba. A Bajnokok Ligájában pedig háromszor is gólkirály volt, de a serleget sohasem tudta megnyerni, mint ahogy a holland válogatottal sem volt alkalma trófeákat emelgetni. A Real Madridhoz sem a legjobb pillanatban ment: első idényében ugyan bajnok és gólkirály lett, de a következőben a Juventus elleni BL-meccsen megsérült, amely beárnyékolta egész további pályafutását.

3 Sócrates

Sokak szerint a valaha volt legjobb játékos, aki nem nyert vb-t. 1982-ben csapatkapitánya volt egy bivalyerős brazil válogatottnak, de Paolo Rossi egy mesterhármassal keresztülhúzta a számításait, 1986-ban pedig magát is okolhatta, hogy a franciák elleni negyeddöntőben a tizenegyesrúgásoknál hibázott. Európában a Fiorentinánál próbálkozott, de csak hatszor talált a kapuba, és utána már brazíliai pályafutása is hanyatlani kezdett. Ha kicsit nagyobb szerencséje van, kétszeres világbajnokként ünnepelhette volna a világ, így „csak” háromszoros paulista bajnok és egyszeres riói állami bajnok.

2 Michael Ballack

Felsorolni is nehéz, hányszor, milyen sorozatokban végzett a második helyen. Ez a fiú úgy gyűjtötte az ezüstöket, hogy azt hinné az ember, lelke mélyén inkább arra vágyott, mint az aranyra. Na lássuk: kétszer volt második a Bajnokok Ligájában (2002 – Leverkusen, 2008 – Chelsea), négyszer a Bundesligában (1999, 2000, 2002 – Leverkusen, 2004 – Bayern München), kétszer a Premier League-ben (2007, 2008 – Chelsea), egyszer világbajnokságon (2002), egyszer Eb-n (2008), egyszer a Német Kupában (2002 – Leverkusen), egyszer az angol Ligakupában (2008 – Chelsea). De azért nyert is: négyszer volt német bajnok (1998, 2003, 2005, 2006), háromszor Német Kupa-győztes (2003, 2005, 2006), egyszer angol bajnok (2010), háromszor FA-kupa-győztes (2007, 2009, 2010), angol Ligakupa-győztes (2007). A német válogatottban 98 meccsen 42 gólt szerzett. Ezzel a mutatóval Angliában a válogatott legeredményesebb játékosa lett volna – igaz, nyerni ugyanúgy nem nyert volna semmit…

1 Eric Cantona

Ha valaki hét bajnoki címet nyer három különböző csapattal, arról nehéz azt állítani, hogy több volt a pályafutásában. Kivétel ez alól Cantona – az ő fenséges kvalitásait tekintve hiányérzetet kelt, hogy egyáltalán nem hagyta ott a lábnyomát a világbajnokságokon, Európa-bajnokságokon és a Bajnokok Ligájában. A francia klasszis 1997-ben vonult vissza – egy évvel azelőtt, hogy a francia válogatott történelme első vb-trófeáját megnyerte, és két évvel azelőtt, hogy Sir Alex Ferguson Manchester Unitedje megnyerte az első BL-serlegét. A most éppen politikusi pályára készülő polihisztor nemrégiben maga is bevallotta: talán túl hamar vonult vissza. És hogy talán nem nyert annyi trófeát, mint nyerhetett volna.