Ünnep és tragédia az Üllői úton

A Magyar Labdarúgó Szövetség remek összeállítást készített a magyar válogatott május negyedikei megmérettetéseiről.

FFT
2012. 05. 04. 10:03
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

1922-ben játszott először a magyar válogatott május 4-én hivatalos mérkőzést, a helyszín Krakkó volt. Ez volt a két ország második mérkőzése, az elsőt (is) megnyerte a magyar csapat 1:0-ra 1921 decemberében, Szabó Jenő, a III. kerület újonc csatárának góljával. Krakkóban a Neuhaus – Zatykó, Kovács L. – Szabó J., Kompóti-Kléber, Tomecskó – Katzer, Rázsó, Priboj, Seiden, Solti tizenegy győzött, a másodszor válogatott Seiden Jenő egy és az újonc szegedi balszélső, Solti Mihály két góljával. Solti volt a magyar válogatott történetének első vidéki születésű és vidéki klubból beválogatott játékosa. A nagy hármast, az MTK, FTC, UTE triót mindössze ketten, a fradista „vörös” Szabó és az újpesti gólkirály, Priboj István képviselte. (Szabó később nagyszerű edzői pályát futott be Portugáliában, a Portóval egy, a Sportinggal négy bajnoki címet nyert.) A csapatba olyan klubok adtak játékost, mint a III. kerületi TVE, a VII. kerület SC, az Újpesti Törekvés SE, az Ékszerészek, s az akkor még csak formálódó Vasas. A beugróként Klement Sándor által irányított csapat a tulajdonképpeni B-válogatottat jelentette, ugyanis a legjobbak (Knoll – Mándi, Fogl II – Kertész II, Hajós Á., Blum – Paulusz, Molnár, Orth, Hirzer, Weisz Á., csere Fogl III) aznap Budapest válogatottja néven a német fővárosban 4:2-re verték Berlin tizenegyét.

A következő mérkőzésre e napon két évvel később, 1924-ben került sor, az A-válogatott már a párizsi olimpiára készült. (Ha nem is olyan szorgalmasan, mint a lengyelek, akik emiatt nem is rendezték meg az országos bajnokságot. Utólag elég fölöslegesnek ítélhető, tekintve, hogy az első meccsükön kaptak egy ötöst a magyaroktól.) Négy héttel azután, hogyKiss Gyula kapitány legénysége 7:1-re kiütötte az olaszokat, illetve április 29-én, Budapest néven 4:1-re a berlinieket, az osztrákok ellen is okkal számított győzelemre. Hiába, mert a Fehér – Fogl II, Mándi – Tóth Gy., Orth, Blum – Braun, Molnár, Opata, Eisenhoffer, Jeny tizenegy, noha kétszer is vezetett, csak 2:2-es döntetlent ért el örök rivális ellen, ráadásul Wieser, a vendégek balszélsője kihagyott egy tizenegyest. Mind a két magyar gólt Eisenhoffer József, a népszerű Eizi, az FTC a Kispesti AC-ban feltűnt szerezte, aki aztán fényes karriert futott be az Egyesült Államokban és az Olympique Marseille-ben. A mérkőzés iránt egyébként olyan nagy volt az érdeklődés, hogy még a drága ülőhelyek is háromszoros áron cseréltek gazdát a feketepiacon.

1947-ben ismét szép győzelmet aratott a magyar válogatott, 5:2-re verte az Üllői úton az osztrákokat. Ünnepinek indult a mérkőzés, de majdnem dráma lett a vége, s erről nem a futballisták tehettek. A szövetség a magyar labdarúgás félévszázados jubileumát ünnepelte a találkozón, ennek tiszteletére a 70 éves Hajós Alfréd, az első válogatott és az első magyar bajnokcsapat tagja (meg persze az első magyar olimpiai bajnok) vezette ki a csapatokat a gyepre, s végezte el a kezdőrúgást. A szinte az Aranycsapat játékerejével vetekedhető Horváth – Rudas, Szűcs S., Balogh II – Nagymarosi, Lakat – Egresi, Szusza, Zsengellér, Puskás, Patkoló tizenegy különösen a második félidőben játszott jól, a Puskás és Egresi, illetve a duplázó osztrák Epp góljaival kialakult 2:2 után 5:2-re nyert. Az újpesti Szusza Ferenc két gólt lőtt, majd az osztrák Bortoliról a saját kapujába került a labda. A második magyar gólt követően, azaz a 12. percben a B lelátó és a Springer szobor közötti állóhelyen lévők egy része rázuhant az alattuk lévő korzóülés tömegére. A második félidő hatodik percében leszakadt az állóhelyi lelátó a teniszpálya felőli része. Közel kétszázan sebesültek meg, a pályán azonban mindössze két percig állt a játék – igaz, a hangosbemondón keresztül állandóan hívták az orvosokat a sérültekhez.

1968-ban a „mumus„, a Budapesten korábban még soha le nem győzött szovjet válogatott lépett pályára május 4-én, Európa-bajnoki negyeddöntőn. Az esztendő első válogatott mérkőzésére újonc szövetségi kapitány (a hazai futballelitet még alig sem ismerő Sós Károly) állította össze a csapatot, amelyben sérülése miatt nem játszhatott Európa legjobb játékosa, a szűk félévvel korábban aranylabdásnak választott Albert Flórián. (Ezért aztán nem is vehette át a pályán, a Népstadion gyepén az Aranylabdát, végül a Gundel étteremben tüntették ki a franciák.) Az újonc kapus, Fatér Károly előtt a Novák, Mészöly, Ihász – Solymosi, Szűcs L. – Fazekas, Göröcs, Varga, Farkas, Rákosi együttes játszott. Egyébként: remekül. János nap volt májusban: Farkas és Göröcs is lőtt egy-egy gólt. A visszavágó már nem sikerült Egy héttel később Moszkvában 3:0-ra kikapott a magyar csapat és kiesett.

Pontosan húsz évvel később játszott ismét a magyar válogatott május 4-én. Az ellenfél az európai mezőny hátsó harmadába tartozó izlandi legénység volt, amelyben szinte minden játékos játszott a pályafutása során valamelyik nyugat-európai élvonalbeli bajnokságban. Az egy héttel korábban az Európa-bajnokságra készülő angolok ellen gól nélküli döntetlent elérő magyar csapat simán, 3-0-ra nyert, a gólokat Vincze István, Sallai Sándor és Kovács Kálmánszerezték. Bálint László szövetségi kapitány a Disztl P. – Balog T., Pintér, Garaba – Kozma, Varga I., Fitos, Sass – Kiprich, Bognár Gy., Vincze I. tizeneggyel kezdett, az akkor még a Tatabányai Bányászt erősítő Vincze Pilu az első félidő utolsó percében szerezte meg a vezetést. A kapitány remekül cserélt a második félidőben, mert a négy cserejátékosból (Sallai, Esterházy, Szabadi, Kovács K.) ketten is gólt szereztek. Kár, hogy a Népstadionban csak négyezren látták a mérkőzést.

Hat évvel később Vincze István ismét a gólszerzők között volt, de a csapat kikapott 3-2-re Krakkóban a lengyelektől. A válogatott nagyon rossz sorozatban volt, mint utóbb kiderült, 1993. június 16-val kezdődően 1995. március 8-ig 15 mérkőzésből csak egyet nyert meg, azt is Luxemburg ellen az Üllői úton, 1-0-ra. Krakkóban Verebes József a Végh – Puglits, Csábi, Jagodics, Keller – Kozma, Pisont, Illés, Lipcsei – Klausz, Vincze I. tizenegy kezdett, később beszállt Duró, Sándor T., Kuttor és Csertői is. A csapat kétszer is vezetett, előbb Vincze góljával 1-0-ra, majd Klausz Lászlóéval 2-1-re, de a meccs hajráját elrontotta, az utolsó tíz percben kapott két góllal vereséget szenvedett.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.