Néhány hete jelent meg a sportfogadási maffia és a profi futball kapcsolatát tárgyaló könyved. Milyen az eddigi visszhang?
Egyértelműen pozitív. Olvassák a kollégák, olvassák a focisták, és remélhetőleg a futballszerető szurkolók is. Hallottam olyan klubvezetőről, aki csapata minden játékosának megvette a könyvet.
Az előszóban azt írod: pletykák, gyanús jelek mindig voltak, de a szenny mértékéről egészen a legutóbbi időkig nem volt tudomásod. Mi az, amit megtudtál?
Találkoztam olyan játékosokkal, akik benne voltak a csalásokban, s az ő elbeszéléseik alapján kiderült számomra, hogy a magyar futballközeget szinte teljes egészében behálózta a bundamaffia. Azt akartam megírni ebben a könyvben, fikciós irodalomnak álcázva, hogy itt nem néhány játékosról van szó, akik egy-két meccset eladtak ezer euróért, hanem rengeteg érintett játékosról és rengeteg eladott meccsről.
Mennyi az a rengeteg eladott meccs?
A kétezres évek elején fordulónként minimum négy NB1-es mérkőzés eredményét manipulálták, s akkor még nem is beszéltünk a sokkal kisebb figyelmet kapó, párszáz néző előtt játszott, valójában tét nélküli Ligakupa-meccsekről. Ki lehet számolni, hogy egy szezonban ez hány találkozót jelent.
Magyarországon nyomozás indult a fogadási csalások ügyében, megtörténtek az első őrizetbe vételek is. Van ennek elrettentő hatása? Csökkent a manipulált meccsek száma?
A csalók közül néhányan óvatosabbak lettek, de nem álltak le. Tavasszal beszélgettem egy élvonalbeli futballistával, az ő elmondása szerint a bundaszervezők most is aktívak, és ebben a szezonban is bundáztak meg meccseket. A maffia nem fogja bezárni ezt a jól jövedelmező boltot csak azért, mert néhány kis hal horogra akadt. A főkolomposok ugyanúgy csinálják tovább a piszkos üzleteiket, legföljebb annyiban változtak a módszereik, hogy már nem telefonon, hanem skype-on egyeztetnek...
Az interjú teljes szövegét ITT olvashatja el!
Fotó: Somogyi Tibor (Új Szó)
