Hat plusz egy meccs, ami átírta a futball szabályát

Idézzük fel a világfutball olyan eseteit, amelyek kiverték a biztosítékot, és ezáltal forradalmasították a labdarúgás eredendően merev, mozdíthatatlannak tetsző szabályrendszerét.

Történelmi bejelentést tett a FIFA: a jövőben gólvonal-technológia segíti a játékvezetők munkáját!

A FIFA-nál 2010 óta napirenden van a videobíró szükségessége, de az IFAB csak most tette le a voksát a technikai segítség mellett: a labdarúgás szabályalkotó testületének csütörtöki ülését követően Jérome Valcke FIFA-főtitkár rendkívüli sajtótájékoztatón elmondta, hogy már a klubvilágbajnokságon alkalmazni fogják a videobírót, és ha sikeresen debütál az újítás, akkor a brazíliai vb-n is használják majd.

Íme, öt plusz egy emlékezetes mérkőzés, amelyen olyan eset történt, ami után szabálymódosítás történt.

A mai elhatározáshoz minden bizonnyal kellett Kassai Viktor csapatának Eb-hibája is.

---- Anglia–Argentina----

Némettanulás helyett

1966. július 23., Anglia–Argentina. Az angliai világbajnokság amúgy 1:0-ra végződő negyeddöntőjében a későbbi világbajnok házigazdák igencsak megizzadtak az argentinokkal. Pedig a 35. perctől, a dél-amerikai csapatkapitány, Antonio Rattin kiállítása után alig egy órát emberelőnyben futballozhattak. A nyugatnémet játékvezetőnek, Rudolf Kreitleinnek (egyik partjelzője Zsolt István volt) nem volt egyszerű dolga, a kiállított Rattin például nyolc percig nem hagyta el a pályát, mondván, nem ért németül, végül úgy kellett lekísérni a gyepről. Ken Aston, a FIFA játékvezetői bizottságának elnöke ezután (állítólag egy londoni közlekedési lámpánál) találta ki a lapokat, négy évvel később Mexikóban már ezekkel parádéztak a játékvezetők.

----West Ham United–Arsenal----

Utolsó ember vagy!

1980. május 10., West Ham United–Arsenal. Két perc volt hátra az FA-kupa döntőjéből, amikor az 1–0-ra vezető West Ham 17 éves csatára, Paul Allen lépett ki egyedül, és az Arsenal védője, Willie Young csak úgy tudta megállítani, hogy hátulról becsúszva, még a tizenhatos előtt szándékosan buktatta. Young piros helyett sárgát kapott, Allen sima szabadrúgást, igaz, az Arsenalnak így sem sikerült egyenlítenie, a West Hamé lett a kupa. De az eset szöget ütött a futball szabályalkotóinak a fejébe, két évvel később bevezették Angliában az úgynevezett Professional Foul szabályt (azaz a gólhelyzetben szabálytalankodó játékosnak piros lap jár), a FIFA az 1990-es vb-n rendszeresítette, mai formájában pedig 1997 óta létezik.

---- NSZK–Ausztria----

Bunda után köpönyeg

1982. június 25., NSZK–Ausztria. A későbbi ezüstérmes nyugatnémetek majdnem megfáztak a vb-csoportban, hiszen általános elképedésre kikaptak Algériától. A csoport további eredményei aztán úgy alakultak, hogy a pontveszteség nélkül álló osztrákok elleni utolsó meccsen létezett olyan eredmény, amely mindkét együttest továbbjuttatta a középdöntőbe. Márpedig tudjuk jól, ha létezik ilyen eredmény, akkor jó az esélye annak, hogy a pályán is megszülessen. Hrubesch góljával a 10. percre kialakult a német-osztrák kívánságlistán szereplő, ám Algériát kiejtő 1–0, és a két válogatott innentől csak játszadozott az idővel. Az egy nappal korábban pályára lépő algériaiakat siratta a világ, a FIFA pedig lépett: azóta egy időben játsszák a csoportok utolsó mérkőzéseit.

---- Írország–Egyiptom ----

Szabadulj a labdától!

1990. június 17., Írország–Egyiptom. Az írek első vb-részvételének kiharcolásában épp oly jelentős szerep jutott a remek kapusnak, Pat Bonnernek, mint abban, hogy a csapat továbbjutott a csoportjából. Kellett ehhez az Egyiptom ellen 0–0-ra végződő 90 perc is, de pontosabb, ha 84-et írunk. Bonner ugyanis, kihasználva, hogy a kapust semmiben sem korlátozzák, egy ízben hat kerek percig terelgette, pattogtatta, kidobta, majd visszakérte, egy szóval birtokolta a labdát. A nemzetközi szövetség ezt megelégelve döntött úgy, hogy létrehozza a hazaadásszabályt, és a minimálisra szorítja le a kapusok labdabirtoklási idejét. A Lex Bonnert 1992-ben vezették be, azóta lényegesen pörgősebb lett a labdarúgás.

---- Görögország–Csehország ----

Volt egyszer egy ezüstgól

2004. július 1., Görögország–Csehország. A portugáliai Európa-bajnokság elődöntőjében debütált élesben és múlt ki azonnal egy frissen bevezetett szabály: az ezüstgólé. Nyolc évvel Bierhoff Eb-győzelmet érő aranygólját követően az UEFA okosai kitalálták, hogy ha a hosszabbítás első félideje után valaki vezet, az egyben tovább is jut, véget ér a mérkőzés. Az amúgy sem virtuóz támadófutballjukkal kitűnő görögök a csehek elleni elődöntőben a hosszabbítás első felének utolsó másodpercében Traianosz Dellasz fejesével vezetést szereztek, és a fennálló szabály értelmében ezzel be is jutottak a döntőbe. (Ott is nyertek végül…) Az UEFA hanyatt-homlok eltörölte az ezüstgólt.

----Németország–Anglia----

Gól volt, gól nem volt

Ki ne emlékezne a 2010-es, dél-afrikai világbajnokságra, ahol a német–angol és az argentin–mexikói nyolcaddöntőben is vitán felül brutális bírói tévedés sújtotta az egyik csapatot. Ráadásul mindkétszer a későbbi vesztest. Az angolok Frank Lampard bombagólja után ünnepeltek hiába, holott egy méterrel Neuer és a gólvonal mögé vágódott le a labda (ezzel lett volna 2–2, a végén 4–1-re a németek nyertek), az argentinok pedig a háromméteres lesen álló Carlos Tévez fejesével szereztek vezetést Mexikó ellen (és győztek 3–1-re). A két játékvezetőt, az uruguayi Larriondát és az olasz Rosettit eltiltották, ami persze sovány vigaszt jelentett az angoloknak és a mexikóiaknak.

----Ukrajna–Anglia----

Kassaiék hibája a téma Európában

A nyári Európa-bajnokság D csoportjának utolsó fordulójában Anglia szerencsés góllal szerzett vezetést Ukrajna ellen, a hazai csapat azonban a hatvankettedik percben szabályosnak tűnő gólt szerzett: Marko Devics látványos egyéni játék után lőtt kapura, az angol védő, John Terry csak a gólvonalon túlról tudta kikotorni a labdát. Ennek ellenére az alapvonalnál álló Vad II István nem jelzett, így Kassai nem adta meg a találatot, noha jól látszik: a labda teljes terjedelmével áthaladt a gólvonalon.