Vass Ádám: „Nem bántam meg, amit mondtam!”

A FourFourTwo kolozsvári tudósítója, Boros Miklós beszélgetett a CFR magyar futballistájával. Vass Ádám magyarázata a nagy port kavaró nyilatkozatáról, illetve őszintén arról, miért került ki a válogatott látóköréből.

Mikor hallottál először arról, hogy a CFR érdeklődik irántad és mennyire lepett meg a lehetőség?

Éppen a szabadságomat töltöttem otthon Magyarországon, és miután lemondtam a bolgár CSZKA Szófia megkeresését, jött a CFR ajánlata. Úgy gondoltam, érdemes lenne Kolozsvárra igazolni, mert ez egy nagyon nagy lehetőség, és végül is ezt választottam.

Az nem is merült fel, hogy a Bresciánál folytatod?

Lejárt a szerződésem, és amúgy sem akartam maradni. Öt évig voltam a Bresciánál, ezalatt voltak csapatok, amelyek elvittek volna, de nem engedtek el. Szerencsére ez most már nem állt az utamba, és el tudtam jönni.

Vass mindenképpen távozni kívánt a Bresciától

Mit tudtál a kolozsvári csapatról és mennyi idő alatt sikerült megegyezni?

Természetesen hallottam a CFR-ről, amikor a Bajnokok Ligájában játszott, de azért túl sokat nem tudtam róla. Nem követtem a román bajnokságot, de nyilván tudtam, milyen csapatról van szó. Elég gyorsan lebonyolítottuk a dolgokat, néhány nap alatt megegyeztünk.

Tudtad, hogy te vagy az első magyarországi játékos a klub történetében?

Hallottam, hogy én vagyok az első, aki ide került, de ez csak még jobban motivál – úgy az edzéseken, mint a meccseken.

Az első magyar a CFR-ben

Túl vagy már két mérkőzésen, a Szuperkupán és az első bajnokin. Milyennek látod a csapatot és a román bajnokságot?

A csapatról már az első napok után is nagyon pozitív benyomásaim voltak, nagyon sok jó játékos van itt, és nagyon normálisan viselkedtek velem, így a beilleszkedéssel nem volt probléma. A két meccs alapján az ellenfelekről is csak jót tudtok mndani, nagyon jó focit játszott mindkét csapat (a Dinamo és a medgyesi Gaz Metan – a szerk.), és az iram is megvolt.

Az első benyomások alapján miben más a román liga, mint a korábbi bajnokságok, ahol játszottál?

Mindenki tudja, hogy az olasz futball a védekezésről híres, azt nagyon tudják és jól is csinálják. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mindenki oda fusson, ahova az edző mondja, minden lépésre, minden méterre figyelni kell. Minden héten négy napot csak taktikáztunk Olaszországban, nem véletlen, hogy precízen csinálják. Itt kicsit szabadabbak a posztok a pályán, ez a legnagyobb különbség, de úgy gondolom, színvonalas a román bajnokság.

Képes-e mindhárom célját – a bajnoki aranyérem, Román Kupa, illetve Bajnokok Ligája csoportkörbe jutás – teljesíteni a CFR? Neked milyen szereped lehet ebben?

A saját szerepemet nem tudom, remélem minél több lehetőséget kapok majd. Nyilván nem lesz egyszerű három téren helyt állni, főleg ha a Bajnokok Ligájáról beszélünk, de úgy kell hozzáállni, hogy meg tudjuk védeni a címünket és be tudunk kerülni a BL-be is.

Milyen egy ilyen „soknyelvű” csapatban játszani?

Hozzászoktam már ehhez a helyzethez, angolul se nagyon beszéltem, amikor kikerültem Angliába és mégis sikerült megértetnem magam. Olaszországban sem volt könnyű a helyzetem, még itt a legkönyebb, hiszen szinte mindenki beszél angolul, sokan beszélnek olaszul, páran magyarul is, vagy legalább megértik. Ezzel nincsen probléma.

Hogyan érintett, amikor az első kolozsvári nyilatkozatodat, miszerint örülsz hogy egy magyar városba jöttél, eléggé felkapta a román média?

Meglepett, mert nem azt mondtam, hogy magyar városba jöttem, hanem azt, hogy olyan mintha egy magyar városba jönnék, hiszen rengeteg magyar ember él itt. A kettő enyhén szólva nem ugyanaz. Nem számítottam rá, hogy ez ekkora port fog kavarni, de nem bántam meg, amit mondtam, mert tudom, hogy mit mondtam. Hogy a román sajtó ezt így élte meg, valamilyen szinten érthető, de nem foglalkozom vele.

A Marosvásárhely utáni edzőmérkőzés után rengetegen mentek oda hozzád egy közös fotózásra, de már a 18-as számú mezek iránt is nagy a kereslet. Mennyire érzed a CFR magyar szurkolóinak érdeklődését?

Ez csak egy plusz, hogy ilyen helyre jöttem focizni, hihetetlenül jó érzés. Nagyon jól esik minden ilyen szurkolói megkeresés, remélem nem fognak csalódni bennem.

A várost mennyire sikerült meg megismerni, megszokni?

Kezdem felfedezni a helyeket, a város fontosabb részeit és nagyon-nagyon tetszik. Korábban még sosem jártam Erdélyben, úgyhogy ez is újdonság számomra. Nagyon kulturált hely, örülök hogy ide kerültem. Az pedig csak egy plusz az egészben, hogy alig néhány órára vagyok a családomtól.

Nagyon fiatalon, 16 évesen mentél ki külföldre. Miért?

A Fradinál voltam, amikor jött a Stoke City ajánlata, és úgy gondoltam, ha valamit el akarok érni, ha komolyan akarok focizni, akkor ezt nagyon nagy hiba lenne kihagyni. Visszanézve nagyon boldog vagyok, hogy így döntöttem és éltem ezzel a lehetőséggel.

Megismertél már két nagy futballkultúrát, az angolt és az olasz. Melyik miben befolyásolta a pályafutásodat?

Védekező középpályás vagyok, ezért Angliában nagyon sok pluszt kaptam, ott jellemző az a kemény, hajtós foci, ami hozzám nagyon közel áll. Olaszország egy teljesen más futballkultúra, de ott is nagyon sokat tanultam, akár a taktikai, akár a technikai dolgokra gondolok. Mindkét ország focijának megismerése nagyon nagy segítség volt a számomra.

Kolozsvárról könnyebb lehet számodra visszakerülni a magyar válogatottba, mint a Bresciából?

Igazából az én esetemben nem ezen múlik, hogy újból válogatott legyek, hogy Brescia vagy Kolozsvár. Ha sikerülne bejutnunk a BL-csoportkörbe, talán megváltozna a megítélésem. Megjegyzem: ha akartak volna hívni, eddig is hívtak volna, de nem arról van szó, hogy éppen hol játszom. Kíváncsian várom a fejleményeket a válogatottal kapcsolatban.

Összefügg a történet a walesi utánpótlás-mérkőzés után történtekkel?

Így van. Mi voltunk az elsők, Somodi Bence kapus barátommal együtt, akik odaálltak az edző elé, és elmondtuk, mi folyik a válogatottnál. Úgy gondoltam, hogy ez a normális, ezt kellett tennem, és ha emiatt nem hívnak a válogatottba, akkor nem hívnak.