Ifj. Kocsis: Édesapám nem lett öngyilkos!

Ifjabb Kocsis Sándor, a legendás jobbösszekötő Barcelonában élő fia a FFT-nak elmondta: édesapja nem lehetett öngyilkos, 33 évvel ezelőtt kiszédült egy barcelonai kórház hetedik emeleti ablakából.

A Ferencváros, a Honvéd és a Barcelona 68-szoros válogatott jobbösszekötője, az olimpiai bajnok és vb-ezüstérmes Kocsis Sándor újratemetése ma – a játékos 83. születésnapján – lesz a budapesti Szent István Bazilikában. Az ünnepélyes eseményre tegnap a magyar fővárosba ifjabb Kocsis Sándor, a Spanyolországban „Aranyfejként” becézett csatár fia hozta el az édesapja hamvait tartalmazó urnát.
Ifjabb Kocsis Sándor a Gellért szállóban adott a Magyar Televíziónak és lapunknak exkluzív interjút. (Ifjabb Kocsis – törve ugyan, de – beszél magyarul, a beszélgetés azonban, a könnyebbség kedvéért, spanyolul készült.)

Milyen volt úgy felnőni Barcelonában, mint egy élő legenda fia?
Édesanyám várandósan hagyta el az országot apámmal, de sajnos elvetélt, és én egy rögtön utána következő terhességéből születtem 1957-ben. Nos, Kocsis Sándor fiának lenni varázslatos érzés volt, és az is ma is. A katalánok, amikor megtudják, hogy a „Cabeza de Oro”, az Aranyfej fia vagyok, ledöbbennek. Már természetesen az idősebbek, akik még láthatták játszani az édesapámat, vagy akiknek a szülei meséltek Kocsisról. Apámat imádták Barcelonában, de imádni is lehetett, mert nemcsak csodálatos futballista volt, hanem áldott jó ember is.

Önből miért nem lett hasonló labdarúgó?
A válasz egyszerű is meg bonyolult. Egyszerű, mert egész egyszerűen nem voltam olyan tehetséges, mint Ő. Persze futballoztam én, a harmadik ligában szereplő Gerona csapatában, de sajnos háromszor is agyrázkódást szenvedtem, és a harmadik után az orvosok azt mondták, jobb lesz, ha felhagyok a profi futballal.

Számos mendemonda kering édesapja haláláról. Az egyik verzió szerint öngyilkos lett. Mi az igazság?
Édesapám nem lett, nem lehetett öngyilkos! Az egész habitusával nem fért volna össze, hogy eldobja magától az életét. Az igazság az, hogy gyomorrákkal szenvedett, és érszűkület is gyötörte, s emiatt amputálni kellett a bal lábfejét. Képzelje el, a világ egyik legnagyszerűbb labdarúgójának levágják a lábát – ez olyan, mintha egy festőnek amputálnák az ecsetet fogó kezét. Nem csoda, hogy apám búskomor lett, ráadásul az amputált lábfej miatt nehezen is mozgott, túlsúlyos volt, elveszítette az egyensúlyérzékét. Bár a kórházi szobában, ahol ápolták, egyedül volt, tehát nincs tanúja a halálának, meggyőződésem, hogy kinézett az ablakon, megcsúszhatott, és így zuhant ki a hetedik emeletről.

Ch. G. A.