Megkérdőjelezhetetlen az orosz biznisz

Németországban nem tabu: hosszú távon sincs alternatívája a Szibériából érkező gáznak.

Miközben a magyar kormánnyal szemben számos külföldi és hazai kritikát fogalmaztak meg az Oroszországgal fenntartott – elsősorban gazdasági jellegű – kapcsolatok miatt, Németországot nem érik ilyen vádak. Pedig Berlin energetikai szempontból sokkal erőteljesebben kapcsolódik Moszkvához. A tavaly átadott, Balti-tenger alatt húzódó közvetlen gázvezeték, az Északi Áramlat megépítése az évszázad egyik nagy dobásának számít. A helyi politika és gazdaság szereplőinek nem tabu, hogy az Oroszországgal fenntartott szoros együttműködés mindenekelőtt az ellátásbiztonság szempontjából bír kiemelkedő jelentőséggel. S nemcsak a 80 milliós ország, de egész Európa számára. Többek között erről győződhettünk meg az Északi Áramlat konzorcium, a Nord Stream AG által szervezett tanulmányúton. A szervezők célja az volt, hogy a tervezés alatt álló hasonló létesítmény, a Déli Áramlat jelentőségéről győzzék meg az érintett országok közvéleményét az északi vezeték példáján keresztül.

Tény, hogy már az északi – és a majdani déli – szállítási útvonal megépítése is óriási üzletet jelent az orosz Gazpromnak és európai szövetségeseinek, köztük a mindkét fejlesztésben érdekelt német Wintershall nevű cégnek. Ugyanakkor az öreg kontinens energiaszükségletének kielégítésében hosszú távon is nélkülözhetetlen a szibériai mezőkről érkező fűtőanyag. Ezt az Európai Bizottság energiastratégiája is elismeri. Az évtizedekig fennálló függőséget pedig nyilvánvalóan nem írják felül az olyan konfliktusok, mint az orosz–ukrán válság. Olyannyira nem, hogy a jó üzleti kapcsolat Oroszországgal a gázvezetéket fogadó Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományi elnökének szavai alapján is megkérdőjelezhetetlennek tűnik. Erwin Sellering kifejtette: a gázvezeték annak ellenére szükséges, hogy a tartomány világviszonylatban is kiemelkedő teljesítményű szélerőművekkel rendelkezik. De a németországi Greifswaldnál partot érő Északi Áramlat igazi jelentősége az, hogy a nyugat-európai országokhoz, valamint régiónkba – Csehországon át Ausztriába vagy Szlovákiába – is ezen a csatornán keresztül jut el a fűtőanyag.

Az öreg kontinens növekvő földgázigényét a balti-tengeri és a fekete-tengeri csővezeték közösen képes garantálni, így az utóbbi megépítése mind sürgetőbb – hangsúlyozta a Wintershall Déli Áramlat-referense, Frank Rau. Tájékoztatása szerint az Északi Áramlaton keresztül évente 55 milliárd köbméter földgáz érkezik, ami a jelenlegi uniós igények valamivel több mint tíz százalékát teszi ki. A tervek szerint 2017-re elkészülő déli vezetékkel további 63 milliárd köbméter fűtőanyag jöhet a közösségbe, miközben az összfogyasztás 554 milliárd köbméterre nő évente. Frank Rau elmondta azt is, hogy az Északi Áramlat nyugati végét Csehországgal összekötő Opal vezeték az uniós megkötések miatt jelenleg 50 százalékos kihasználtsággal működik, pedig beüzemelésével jelentős mennyiségű földgázt lehetne eljuttatni a gondokkal küzdő Ukrajnának Szlovákia irányából. Mindez azért is érdekes, mert Magyarországot éles kritikák érték amiatt, hogy leállította a keleti szomszédunk felé áramló exportot a hazai tározók feltöltésére hivatkozva.

A növekvő európai összfogyasztás hátterében az áll, hogy a szenet és a kőolajat földgázra cserélik le, miközben lakossági fogyasztás 2030-ig a 2011-es szinthez képest 25 százalékkal mérséklődhet. A Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint az unió éves fogyasztása ez idő alatt 492 milliárd köbméterről 581 milliárd köbméterre is növekedhet, a belső termelés viszont 185 milliárdról 104 milliárd köbméterre mérséklődik. A jelenlegi, évi 307 milliárd köbméteres – főként az orosz földgázra és kisebb mértékben az afrikai és közel-keleti forrásokból származó cseppfolyós szállítmányokra épülő – importot tehát évente körülbelül 170 milliárd köbméterrel kell növelni.