A Jaguar Land Rover (JLR) első Nagy-Britannián kívüli európai gyáráért 2014 tavaszán három ország futott versenyt; mi magyarok, Szlovákia és Lengyelország. A magyar ajánlat elsőként esett ki a pikszisből, aztán a lengyelek lettek az esélyesek, de nagy meglepetésre végül Szlovákia lett a befutó. Pontosabban csak a lengyelek nagy meglepetésére. A Financial Times szerint a biznisz tető alá hozásában hatalmas szerepe volt Robert Fico szlovák miniszterelnöknek.
Szlovákiáról tudni kell, hogy a térség járműipari nagyhatalma, egy főre levetítve sehol a világon nem gyártanak ennyi gépkocsit, ráadásul a járműgyártás az ipari termelés több mint 40 százalékát adja. A Jaguar előtt már a Volkswagen, a Kia és Peugeot-Citröen is itt gyártotta le egyes modelljeit, nem is akármilyen mennyiségben; 2013-ban és 2014-ben is majdnem egymillió kocsi gurult le a futószalagokról. Az ágazatban rejlő potenciál tehát ismert volt.
A JLR-üzletnél kezdetben úgy tűnt, a lengyel ajánlatnál nincs jobb, Wroclaw már készült a nagy beruházásra, és a lengyel politikusok is biztosak voltak a sikerben. Az akkori gazdasági miniszter, Janusz Piechocinski már újságírók előtt is hangoztatta, hogy közel a megállapodás egy neves autóipari céggel, és meg van győződve a lengyel pályázat győzelméről. Azonban a szlovák diplomácia ekkor közbeszólt, és a lengyelek hoppon maradtak.
Északi szomszédaink ugyanis komoly állami ösztönzőket ajánlottak a briteknek, és a licitversenyben jobb ajánlatot tettek le eléjük, mint lengyel versenytársaik, akik magabiztosságán még a Jaguar angol központjában is megdöbbentek. A céget elkezdte zavarni a lengyelek arroganciája és a sajtó bevonása miatt a diszkréció hiánya is.
A szlovák ajánlat amilyen későn jött, olyan remek volt. Ficóék még törvényt is módosítottak a beruházás következtében felmerülő akadályok miatt, remek ösztönzőket, adókedvezményeket kínáltak, fontos volt számukra, hogy lenyűgözzék a befektetőt.
Ráadásul ekkor már a szlovák miniszterelnök is akcióba lendült. Elment a pozsonyi Grand Hotel River Park szállodába, ahol a JLR emberei tartózkodtak, mikor egyeztettek a szlovákiai partnerekkel, és egy reggeli összejövetelen tárgyalt is velük. Sőt, megadta személyes mobiltelefonjának számát is, azzal a megjegyzéssel, hogy ha kell valami a briteknek, akkor tudják, kit kell felhívniuk.
Ez egy döntő pillanata volt a tárgyalásoknak. Hiába volt remek a lengyel ajánlat is, a Jaguarnak az ő szemléletmódjuk kevésbé tetszett, szemben a szlovákok versenyképes megközelítésével és Fico ajánlatával. Ráadásul a földrajz is a szlovákokat segítette, mert míg a lengyelek az Északi-tengeren tudták volna hajóra tenni az árut, addig ők a Földközi-tengeri kikötőkkel álltak kapcsolatban, ahonnan pedig gyorsabban elérhető volt hajóval a kulcsfontosságú dubaji és kínai piac. De ugyanilyen fontos volt a szlovákok autógyártási tapasztalata és munkájuk kiváló minősége.
Miután kiderült, hogy az ő ajánlatuk lesz a befutó, Fico elutazott az Egyesült Királyságba, ahol közös gyárlátogatáson vett részt a JLR vezetőivel.
A lengyeleket sokkolta a Jaguar döntése, de a gazdasági miniszter a tárgyalásokat jellemző stílusban kommentálta az esetet: a lengyel autógyártás és ipar jól működik, nincs szüksége „túlfizetéses” befektetésekre, és nem akartak olyan szintű áldozatokat hozni egy új befektetőért, mint a szlovákok.
A Jaguar 2 milliárd eurós beruházást és 6000 új munkahelyet ígér, és évi 300 ezer legyártott autót. Az idő majd eldönti, megérte-e az érte hozott szlovák áldozat.
A gyár megépítéséről egyelőre szándéknyilatkozatot írtak alá a felek, és a tervek szerint az év végéig szignálják a beruházásról szóló végleges megállapodást.
