A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) uniós és egyéb országok munkaerőpiacára kiterjedő adatai szerint a vásárlóerő-paritáson számolt bruttó jövedelem tekintetében alig javult hazánk helyzete a 2010 és 2014 közötti időszakban. Míg a kormányváltás évében Magyarországon átlagosan óránként 7,02 dollárt – körülbelül kétezer forintot – lehetett keresni, addig a legutóbbi – tavalyelőtti – adatok szerint 7,27 dollárt. Azaz a bérek növekedése négy év alatt nem érte el a 4 százalékot sem. A szervezet adatai szerint eközben Hollandiában, Luxemburgban, Dániában vagy Norvégiában ennek a négyszeresét lehetett megkeresni, igaz, ezekben az országokban számottevő bérnövekedés nem volt. Lemaradásban vagyunk a visegrádi országok mezőnyében is, hiszen a cseheknél és a szlovákoknál bőven 8 dollár feletti órabérrel lehetett számolni már 2010-ben és 2014-ben is, míg Lengyelországban hozzánk hasonló jövedelmi viszonyokról számolt be az OECD.
A gazdasági világszervezetnél vizsgálták azt is, hogy a munkavállalók mennyire tekintik biztosnak állásukat, és az elvesztésével járó kihívásokat miként értékelik. Utóbbi esetben fontos szerepe van a munkanélkülieket segítő szociális rendszernek is. Az így létrehozott mutatószám Magyarország esetében 7,85-on állt a legutóbb vizsgált évben, 2013-ban, ami némileg rosszabb az OECD-átlag 6,4-énél. Sokkal jobb ugyanakkor Görögország 32-es, Spanyolország 26-os vagy Olaszország 11-es mutatójánál. A legjobb a helyzet nem meglepő módon Izlandon (0,72), Norvégiában (1,45) és Svájcban (1,7).
Az OECD munkatársai a munkahelyi környezetet is górcső alá vették. Ez alatt a munka szervezettségét, a munkahelyi kapcsolatokat, a stresszt vagy a munkahelyi követelményeket kell érteni. Ezen a területen tavaly végzett felmérést a szervezet. Hazánknak rosszabb, 49,7-es stresszmutatója van, míg 21 európai ország átlaga közel 43 pont volt. Görögország és Spanyolország ebben a kategóriában is rosszabbul áll 63, illetve 52 ponttal, míg Finnország, Írország és Dánia 30 pont körül végzett.
