Öt falu között szólóban: hétvége az olasz Riviérán

Ha valaki eddig azért ódzkodott volna az egyedül utazástól, mert attól tartott, hogy magányosnak érzi majd magát az út során, annak Olaszország ideális célpont lehet, hiszen ez az az ország, ahol az egyedüllét érzése senkit nem fenyeget. Különösen igaz ez az észak-olasz Riviéra Cinque Terre nevű részére, ahol évente mintegy két és fél millió turista fordul meg — és a főszezonban úgy érezhetjük, hogy közülük egymillió épp előttünk tolong a túrautakon vagy a kis falvakban. Nem így van azonban szezonon kívül: a május eleji időpont ideális volt az utazásra, legalábbis a látogatók számát illetően, még ha az időjárás hagyott is némi kívánnivalót maga után.

Észak felől haladva a túrázó először Vernazzát, a legkisebb települést pillantja meg Fotó: A szerző felvételei

Cinque Terre romantikus falvait egy hosszú hétvégén is felfedezhetjük, sőt, a péntek délelőttől hétfő délutánig tartó kiruccanásba még egy pisai városnézés is belefér.

Cinque Terre valójában egy nemzeti park, méghozzá Olaszország legkisebb ilyen létesítménye. A Cinque Terre (szó szerint öt föld) nemzeti park egyben az ország legfiatalabbja is: 1999-ben hozták létre, de már két évvel előtte felkerült az UNESCO világörökségi helyszínei közé.

A tavaszi villámkirándulások szezonjában akár egy hosszú hétvégére is érdemes ide ellátogatni, az egyik fapados légitársaság péntek délelőtti és hétfő délutáni járataival például pont kijön két teljes és két fél nap, sőt, ebbe még egy pisai városnézés is belefér.

Jó tanács: szállásról érdemes jó előre gondoskodni – nekem La Speziá­ban sikerült találnom az egyik közösségi szállásmegosztó oldal segítségével egy nagyon jó szállást, a környékhez képest meglehetősen baráti áron.

Az élettel teli kikötővárosba negyven-ötven perc alatt el lehet jutni vonattal Pisából, zegzugos óvárosa és pálmafás parkja a tenger partján szintén megért egy kis sétát, és az út fő látványosságainak számító kis településekhez is egyszerű eljutni ebből a célpontból.

Cinque Terre falucskái nem is olyan régen még átlagos olasz halászfaluként tengették létüket, ám a múlt század végétől rohamos fejlődésnek indult a turizmus, olyannyira, hogy az itt élőknek mára a halászat és borászat helyett az idegenforgalom a legfőbb bevételi forrása, és ennek megfelelően kora tavasztól őszig zsúfoltak a hangulatos kis piaz­zák és a zegzugos, meredek utcácskák – a csúcsszezon persze itt is július és augusztus.

A környéken nagyon jól szervezett a közlekedés, La Spezia pályaudvarán – és a többi közeli vasútállomáson is – úgynevezett Cinque Terre Pointok találhatók, ahol többféle napijegyet lehet vásárolni, de aki nem akar sorban állni, online is megveheti ezeket.

A kétnapos, egész területen való korlátlan vonatutazást, a túrautakra való belépést és ingyenes wifit biztosító jegy 29 euróba került. Egy napra ugyanez 16 euró lett volna, és létezik olyan napijegy is, amiben a vonatozás nincs benne – utóbbit akkor érdemes választani, ha hajóval szeretnénk átugrani egyik településről a másikra. Esetemben ez elmaradt a viharos szél miatt, de azt mondják, különleges élmény a tenger felől megközelíteni a sziklákra épült kis falvakat.

Észak felől haladva a túrázó először Vernazzát, a legkisebb települést pillantja meg
Fotó: A szerző felvétele

Az öt települést – északról dél felé haladva Monterosso al Mare, Vernazza, Corniglia, Manarola és Riomaggiore – a part vonala mentén haladó túraútvonalak kötik össze. A leghosszabb séta sem tart pár óránál tovább, ám érdemes jó túracipővel készülni, és bár nem túl megerőltető a terep egy átlagos kondijú embernek, készüljünk fel a rengeteg lépcsőzésre és le-fel vezető ösvényekre.

Eredetileg úgy terveztem, végigmegyek mindegyik túraúton, és így járom be két nap alatt a vidéket, de sajnos jelenleg több út is le van zárva földcsuszamlások miatt, és van olyan, amelyet csak 2021-ben nyitnak újra.

Így mindössze egy kirándulás fért bele a két napba. A Monterosso al Mare és Vernazza között három és fél kilométeres távot csaknem három óra alatt sikerült megtennem – mivel a virágos rétek, olajfaligetek és szőlőültetvények között vezető ösvényen szinte minden második méter után meg kellett állnom, hogy megörökítsem a lélegzetelállító kilátást a valószínűtlenül türkizkék tengerre.

Jellegzetesek a pasztellszínű épületek
Fotó: A szerző felvétele

Az öt település mindegyikének megvan a sajátságos hangulata, Monterosso a legnagyobb, itt fürdésre alkalmas tengerpart is van.

Vernazza a legkisebb az öt halászfalu közül, a meredek és szűk kis utcácskák útvesztőiben órákig lehet bolyongani, ha egy kis magányra vágyunk.

Corniglia az egyetlen, amelynek nincs közvetlen összeköttetése a tengerrel, a vasútállomásról 380 lépcsőfok vezet a száz méter magas sziklaszirtre épült településre.

Manarola szintén a sziklákra épült, apró kikötője és tengeri étkeket kínáló kis éttermei érdemelnek említést.

Riomaggiore a legdélibb település, pasztellszínű házaival, fekete, függőlegesre gyűrődött part menti szikláival és a kikötővel felejthetetlen utolsó állomása volt a hosszú hétvégének.