Fotó: REUTERS
Ám a távol-keleti óriás gázéhsége kissé mérséklődik, és a következő öt esztendőben felveszi az évi nyolcszázalékos tempót a tavalyi 18,8 százalékos és a 2017-es 14,5 százalékos bővülés után. A lendület átkerül Pakisztán, Banglades és India régiójába, ahol viszont nem elsősorban az energetika, hanem a vegyipar játszik egyre nagyobb szerepet, ugyanis ez állítja elő a térség élelmezéséhez szükséges műtrágyát.
A kínai és az ázsiai piacok általában csak részben lesznek képesek saját forrásból fedezni a szükségletüket, ezért a térség lesz a cseppfolyós gáz (LNG) piacának legfontosabb hajtóereje. A becslések szerint Kína öt év múlva már a világ legnagyobb LNG-importőre lesz, 2024-ben várhatón már 109 milliárd köbméternyit vásárol csak ebből a termékből, miközben az országba irányuló vezetékeskapacitások Oroszország és Közép-Ázsia felől megduplázódnak, elérve az évi százmilliárd köbmétert.
Az LNG-ellátmányt leginkább az USA bőséges palagázforrásai biztosíthatják, miután a világ egyik legfontosabb iparági szereplőjeként számontartott Katar ilyen irányú beruházásai elmaradtak a várttól. Az Egyesült Államok így öt év múlva már évi 113 milliárd köbméter gázt exportálhat cseppfolyós formában. Ez, valamint Ausztrália és Oroszország kivitele összesen a globális export kilencven százalékát adja majd 2024-ben.
Mindez jól illusztrálja az IEA azon megállapítását is, amely szerint tovább halad a globalizálódás útján a nemzetközi gázkereskedelem, ebben pedig az LNG ipara nagy hangsúlyt kap az óceánokon átívelő értékesítési modelljével. Az integrációra már most bizonyítékul szolgál az, hogy a főbb piacok gázárai közelednek egymáshoz, a folyamat pedig várhatóan nem áll meg a következő néhány évben, noha ez a fejlődő országokban nem ennyire egyértelmű.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!