Kilőtt az elmúlt évben a világ földgázfogyasztása

Kína—Egyesült Államok-tengely látszik kialakulni a cseppfolyós gáz piacán. A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint míg előbbi a legnagyobb importőre, utóbbi a legjelentősebb exportőre lesz a terméknek 2024-ben.

Kína és az ázsiai térség lesz a cseppfolyós gáz piacának legfontosabb hajtóereje Fotó: REUTERS

Az évtized legmagasabb, 4,6 százalékos növekedését regisztrálta 2018-ban a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) a globális földgázpiacon. Az éves alapú összehasonlításból kiderül az is, hogy a primer energiafelhasználás növekedésén belül 45 százalékot tett ki a gázé. Az eredményeket és ötéves előrejelzését a Gas 2019 című jelentésében közölte a szervezet.

A lendületet alapvetően az Egyesült Államok és Kína generálta, részben a gazdasági növekedés, részben pedig az extrém időjárási viszonyok miatt. Szerepet játszott az is, hogy Kína minden jel szerint kitart a légszennyezés megfékezése melletti politikájánál, ami annyit tesz, hogy az ebből a szempontból leginkább szennyező szénerőművek helyett inkább a gáztüzelésbe (és az atomerőművekbe) fektetne. A gazdasági növekedés leginkább a feltörekvő, kiváltképp az ázsiai piacokra jellemző, ám az ügynökség előrejelzése szerint a kiugró adatok ezekkel a tényezőkkel együtt sem állandósulnak a következő években.

A szakértők úgy látják, hogy 2024-ig éves szinten 1,6 százalékos növekedéssel számolhat a gázpiac, vagyis visszatér a fogyasztás bővülése a 2017-es szintre. Ennek egyik oka, hogy lassan kifullad a szénről gázra való áttérésben rejlő lehetőség, csakúgy, mint a gazdasági növekedés – írják a szakértők, akik szerint az északi féltekén nem várható a közeljövőben a tavalyihoz hasonló, szélsőséges forrósággal járó nyár. Mindezek alapján úgy számoltak, hogy 2024-re 4,3 ezer milliárd köbméterre nőhet a globális gázfogyasztás a tavalyi 3,9 ezer mil­liárd köbméterről.

Üzemanyagként és nyersanyagként is megmarad a gáz jelentős szerepe az iparban, amelynek igénye nagyobb ütemben (évi 3 százalékkal) bővül a teljes növekedésnél. Ezen belül az áramtermelő szektor lesz a legfontosabb gázfelhasználó 2024-ig is, az összes fogyasztás negyven százalékáért az erőművek lesznek felelősek, részben a szénerőművek kiváltása miatt. Szintén negyven százalékot tüzel majd el Kína, és a két kategória, vagyis az országok és az erőművek között egyértelműen lesz átfedés a már említett légszennyezés elleni küzdelem miatt.

Kína és az ázsiai térség lesz a cseppfolyós gáz piacának legfontosabb hajtóereje
Fotó: REUTERS

Ám a távol-keleti óriás gázéhsége kissé mérséklődik, és a következő öt esztendőben felveszi az évi nyolcszázalékos tempót a tavalyi 18,8 százalékos és a 2017-es 14,5 százalékos bővülés után. A lendület átkerül Pakisztán, Banglades és India régiójába, ahol viszont nem elsősorban az energetika, hanem a vegyipar játszik egyre nagyobb szerepet, ugyanis ez állítja elő a térség élelmezéséhez szükséges műtrágyát.

A kínai és az ázsiai piacok általában csak részben lesznek képesek saját forrásból fedezni a szükségletüket, ezért a térség lesz a cseppfolyós gáz (LNG) piacának legfontosabb hajtóereje. A becslések szerint Kína öt év múlva már a világ legnagyobb LNG-importőre lesz, 2024-ben várhatón már 109 milliárd köbméternyit vásárol csak ebből a termékből, miközben az országba irányuló vezetékeskapacitások Oroszország és Közép-Ázsia felől megduplázódnak, elérve az évi százmilliárd köbmétert.

Az LNG-ellátmányt leginkább az USA bőséges palagázforrásai biztosíthatják, miután a világ egyik legfontosabb iparági szereplőjeként számontartott Katar ilyen irányú beruházásai elmaradtak a várttól. Az Egyesült Államok így öt év múlva már évi 113 milliárd köbméter gázt exportálhat cseppfolyós formában. Ez, valamint Ausztrália és Oroszország kivitele összesen a globális export kilencven százalékát adja majd 2024-ben.

Mindez jól illusztrálja az IEA azon megállapítását is, amely szerint tovább halad a globalizálódás útján a nemzetközi gázkereskedelem, ebben pedig az LNG ipara nagy hangsúlyt kap az óceá­nokon átívelő értékesítési modelljével. Az integrációra már most bizonyítékul szolgál az, hogy a főbb piacok gázárai közelednek egymáshoz, a folyamat pedig várhatóan nem áll meg a következő néhány évben, noha ez a fejlődő országokban nem ennyire egyértelmű.