Elvitte a diótermést a fúrólégy

Elképesztő pusztítást végzett az ország nyugati felében a dióburokfúró légy. A Dunántúlon számos olyan ültetvény van, ahol szinte a teljes termést tönkretette a rovar. Bár a fertőzés ellen fel lehet lépni, a hatékony védekezés komoly szaktudást, tőkét és gépi-technológiai felszereltséget igényel. A kártevő megállíthatatlan terjedése miatt néhány éven belül a dunántúlihoz hasonló helyzetre lehet számítani az egész országban.

Amelyik gyümölcsbe a rovar befúrta magát, eladhatatlanná válik csonthéjasként, és a bele is tönkremegy Forrás: 123RF

Míg tíz évvel ezelőtt még szinte senki sem hallott hazánkban a dióburokfúró légyről, mára a hazai ültetvények legrettegettebb kártevőjévé vált. A fertőzés megállíthatatlanul terjed nyugatról kelet felé, már a Duna–Tisza közén is fogtak a csapdák legyet, a Dunántúlon viszont elérte a kritikus szintet a rovar jelenléte.

Azokban a gazdaságokban, ahol nem védekeztek a termelők, a diótermés közel 95 százaléka tönkrement. Azt a diót ugyanis, amelynek a héjába egyszer belefúr a kártevő, héjas áruként biztosan nem lehet eladni. Ha pedig a fertőzés elég korán elérte a gyümölcsöt, akkor a megrekedt fejlődés miatt a dióbél is értéktelen lesz.

– Bár a kemény héjat nem tudja átrágni az élősködő, de így is hatalmas kárt tud okozni. Mindegy, hogy nagy ültetvény vagy egymagában álló fa, ha a fúrólégy egyszer megtelepszik rajta, akár a teljes termést képest tönkretenni – válaszolta lapunk kérdésére Apáti Ferenc, a Magyar Zöldség-gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (­FruitVeB) alelnöke.

A szakemberek négy-öt évvel ezelőtt figyeltek fel a rovar jelenlétére, ezután kezdődtek meg a védekezéssel kapcsolatos kutatások is. Bár ma már van megfelelő technológia, a gazdálkodók kö­rében mégsem elterjedt az alkalmazása. – Néhány évvel ezelőtt fogalmunk sem volt arról, hogyan védhetnénk meg az ültetvényeket a fúrólégytől, a kutatásoknak köszönhetően azonban ma már megvan az ehhez szükséges tudás – mondta Apáti Ferenc.

Amelyik gyümölcsbe a rovar befúrta magát, eladhatatlanná válik csonthéjasként, és a bele is tönkremegy
Fotó: 123RF

A védekezés igencsak költséges, a megfelelő szaktudás mellett jelentős tőkére is szükség van. Az árutermelő ültetvényeken a diófákat eddig is évi ­10-12 alkalommal permetezték a gazdálkodók a különböző gombás és vírusos betegségek ellen, a fúrólégy ­miatt viszont négy-öt további alkalomra van szükség. Ráadásul ahhoz, hogy eredményes legyen a munka, különleges gépekre van szükség, amelyekkel a gyakran 10-15 méteres fákat is hatékonyan tudják permetezni. – Ahol nem tudják megoldani a hatékony szerkijuttatást, ott esélytelen a dióburokfúró légy elleni fellépés – mutatott rá a szakember. Az sem mindegy, hogy mikor juttatják ki ezeket a szereket.

Azt, hogy a Dunántúlon lévő diófák hány százalékát sikerült az idén megmenteni, egyelőre nem lehet tudni. Több olyan – főként nagyobb – gazdaság van, ahol a négy-öt permetezésnek köszönhetően sikeresen védekeztek a termelők, nagy számban vannak azonban olyan gazdaságok, ahol vagy a tudás, vagy a tőke hiányzott. A diótermesztésnek pedig van egy harmadik szegmense is, amelynél gyakorlatilag kizárt bármilyen növényvédelem: a szórványültetvények és a vadon termő fák. Az utak mentén lévő diófákról sokan nagy mennyiségű termést gyűjtenek össze, ami később tisztított dióként kerül a piacra. A Dunántúlon ezen fák termését megsemmisítette az agresszív kártevő, kemény tél hiányában pedig a következő évben is ez várható.

– A többi kártevő rovarhoz hason­lóan a dióburokfúró légy is gondoskodik az áttelelésről. Ha huzamosabb ­ideig, de legalább egy hétig mínusz 15 fokig csökken a hőmérséklet, bízhatunk abban, hogy jövőre kisebb lesz a fertőzés. Ellenkező esetben a probléma tovább fokozódhat – jelezte a Fruit­VeB alelnöke. Az már most is biztos, hogy a betegség terjedését nem lehet megállítani, néhány éven belül a dunántúlihoz hasonló helyzetre kell számítani az egész országban.

Az alma és a meggy után a dió a legnagyobb területen termesztett gyümölcs az országban. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2017-es összeírása szerint az ültetvények nagysága eléri a hétezer hektárt, és folyamatosan bővül. A legnagyobb termőterülete Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, ahol több mint 2900 hektáron folyik diótermesztés, de Borsod-Abaúj-Zemplén és Somogy megyében is jelentős területen foglalkoznak a csonthéjassal.