Veszélyes a brüsszeli forgatókönyv

Az európai mezőgazdaság halálos ítéletét jelentheti az Európai Bizottság környezetvédelmi terve – nyilatkozta a lapunknak adott interjúban Nagy István, agrárminiszter. A Termelőtől az Asztalig, valamint a Biodiverzitás névre keresztelt stratégiákban foglalt intézkedések az előzetes elemzések szerint akár 15 százalékkal is csökkenthetik az uniós agrártermelést. Az irreális zöld szabályok betartására kötelezett gazdák tömegével hagyhatnak fel a tevékenységükkel, az élelmiszer-előállítás pedig áttevődhet a sokkal lazább feltételeket kínáló harmadik országokba.

Nagy István agrárminiszter: több lett a kisbirtokos Fotó: Havran Zoltán

– Miniszter úr március elején még úgy fogalmazott, hogy a Zöld Megállapodás – aminek a része ez a két javaslat – számos lehetőséget rejt a gazdák számára. Mi változott azóta?

– Bíztunk benne, hogy a Termőföldtől az Asztalig stratégia remek lehetőség lesz az európai gazdák számára, hogy versenyképességük megtartása mellett tudjanak hozzájárulni a klímaváltozás elleni küzdelemhez. Ezzel szemben az Európai Bizottság javaslatai nemcsak, hogy nem teremtenek lehetőséget a gazdáknak, de egyenesen az európai mezőgazdaság jövőjét fenyegetik.

– Mi az pontosan, amit vállalhatatlannak tartanak a két stratégia kapcsán?

– Környezet- és klímavédelmi szempontok mögé bújva olyan kivitelezhetetlen célszámokat írna elő Brüsszel, amelyek kivitelezhetetlenek. A növényvédőszerek használatát például a felére csökkentenék, 2030-ig pedig az összes mezőgazdasági terület 25 százalékát kötelezően ökológia termelésbe vonnák. Ezek a követelmények tíz év alatt nyilvánvalóan teljesíthetetlenek, alternatív megoldások és módszerek hiányában pedig nemcsak az uniós versenyképességet, de akár az élelmezésbiztonságot is veszélyeztethetik.

– A növényvédőszereknél maradva, a gazdák fel vannak készülve egy ilyen mértékű változásra?

– Ennek jelenleg nincsenek meg a feltételei, hiszen sok esetben nincs alternatívája a növényvédőszereknek. A gazdáknak ugyanakkor az az érdekük, hogy a korlátozások ellenére fenntartsák a termelés biztonságát. Ez közvetetten azt is eredményezheti, hogy erősebbé válik a génmódosított növények használata iránti igény az unióban, ami nagyon nem jó irányt jelentene.

– Mekkora kárt okozhat a magyar mezőgazdaságnak, ha változatlan formában lép életbe a két javaslat?

– Előzetes elemzések szerint a javasolt intézkedések az európai mezőgazdasági termelés 15 százalékos csökkenéséhez vezetnek majd.

– Mindez az árak emelkedését vetíti előre.

– A javasolt intézkedések az élelmiszer- és az alapanyagárak drasztikus emelkedéséhez vezethetnek, s miután a kereskedelmi ellátási lánc piaci alapon működik, ez utat fog nyitni az EU-n kívülről érkező élelmiszerek még nagyobb mértékű beáramlásának. Ebbe az irányba mutatnak a szabadkereskedelmi megállapodások is.

– Előfordulhat, hogy az élelmiszertermelés az Európán kívüli országokba tevődik át, rontva ezzel hazánk külpiaci pozícióit is?

– Ennek komoly veszélye van. Azt sem felejthetjük el, hogy a harmadik országokban készült élelmiszerek sokkal kevésbé fenntartható módon készülnek már ma is. Tehát jóval nagyobb környezeti kárt okoz, mint amekkora előnyt jelent az, hogy az európai gazdákat irreális zöld szabályok betartására kötelezik.

– Arra van esély, hogy a harmadik országokban is az unióhoz hasonló szigorú környezetvédelmi szabályok lépjenek életbe?

– Nincs olyan nemzetközi előírás, ami alapján az EU-n kívüli országok kötelezhetők lehetnének az extra környezeti- és klímavédelmi követelmények betartására. Ezért a javaslat akár azt is eredményezheti, hogy a nyugati országok vállalkozásai kiviszik a termelést harmadik országokba, ahol jóval kevesebb feltételnek kell megfelelni.

– Ha jól tudom, a Bizottságnak erre vonatkozóan is vannak elképzelései.

– Amennyiben mégis sikerülne Brüsszel vágya szerint egyes harmadik országokat hasonló intézkedések bevezetéséről meggyőzni, az időbeni eltérés miatt az uniós termelők akkor is behozhatatlan hátrányba kerülnek, vagy nem is tudnak fennmaradni addig, amikor már nagyjából hasonló versenykörülmények alakulnának ki.

– Mennyiben érintik ezek a most megfogalmazott javaslatok a következő uniós fejlesztési ciklus agrártámogatásait, a Közös Agrárpolitika tervezését?

– Egyelőre nem tisztázott, hogy a most megjelent stratégia milyen hatással lesz a KAP jövőjére. A 2020 utáni közös agrárpolitikára vonatkozó jogszabályi javaslatok alapján a legtöbb tagállam már megkezdte a támogatási rendszer jövőbeni működtetéséhez szükséges stratégiai tervek előkészítését. Jogilag sem tűnik vállalhatónak az, hogy az Európai Unió azonnal érvényesítse a most megfogalmazott új követelményeket a KAP tervezésben, hiszen akkor olyan követelményeket kérnének számon a tagállamokon, amelyek csak évek múlva hatályba lépő uniós jogszabályokban jelennek meg. Ezzel jelentősen aláásnák a jogbiztonságot. Ráadásul a kellő felkészülési időt sem biztosítanák a gazdáknak és a tagállamoknak.

– Mi a véleményük a kialakult helyzetről a magyar és a nemzetközi szakmai szervezeteknek? Elér a hangjuk a tárgyalóasztalig?

– Senki ne gondolja, hogy itt politikai szintű, kétoldalú csatározásról van szó. A magyarországi, és az európai mezőgazdasági szakmai szervezetek álláspontja szerint is az európai mezőgazdaság jövőjét veszélyezteti Brüsszel a javaslataival, az egyik spanyol mezőgazdasági szervezet szerint pedig a javaslatok kidolgozásáért felelős ügyvezető alelnök, Frans Timmermans, a mezőgazdaság számára „persona non grata”.