Ki akar negyven százalék adót fizetni?

Nemegyszer brutális mértékű elvonást jelentettek azok az adószabályok, amelyeket a szocialista–szabad demokrata kabinet alakított ki 2010-re. A munka közterhei azóta jelentős mértékben csökkentek.

Fotó: Andras Eberling

A többségnek vagy a kisebbségnek kedveznek az elmúlt tíz év adóváltozásai? A politikai pengeváltások során rendre felmerül e kérdés, amire – általánosságban véve – minden bizonnyal egyértelmű választ ad a PwC Magyarország lapunk felvetései nyomán készített számítása. Az adatsorok a 2010-es viszonyokat vetik össze a 2022-essel. Utóbbiakat – egyelőre tervezett formájában – a jövő évi költségvetési törvényről és az új adóügyi változásokról szóló javaslat vázolja fel – mind a két előterjesztés már a parlament asztalán fekszik.

A személyi jövedelemadózásban egy évtizeddel ezelőtt még élt az adójóváírás intézménye, így a legalacsonyabb bérek adója igen alacsony volt – százezer forintos havi (azaz 1,2 millió forintos) éves bruttónál még látszik a különbség. A kevesebbet keresőket támogató szabály kedvező hatása azonban rövid úton szertefoszlott. 2010-ben még élt az úgynevezett szuperbruttósítás, és persze az adókulcs is magasabb volt, így

havi 250 ezer (azaz évi hárommillió) forint bruttónál már a mai szabályrendszer hagy többet a dolgozók zsebében, évente nagyjából ötvenezer forinttal.

Hazánkban a havi bruttó kereset manapság már meghaladja a négyszázezer forintot, így érdemes ennél az értéknél is vizsgálódni. Havi 450 ezer forint egy évben 5,4 milliót jelent. Ebből a 2010-es szabályok mindössze hárommillió forintot hagytak meg a munkavállalónál, ma majdnem 3,6 milliót. Évente félmillió forint a különbség. Még nagyobb az eltérés egy lépcsővel feljebb, havi hatszázezer forintnál.

A bruttóként megjelenő 7,2 millió forintból a 2010-es szja-rendszer 3,8 milliót hagyott meg, majdnem a fizetés felét elvonta az állam. Napjaink adószabályai szinte kereken egymillióval többet hagynak a munkavállalók zsebében.

Kérdéseink nyomán a PwC-nél elvégeztek egy másik számítást is. Ez a munkaadók terheit is figyelembe veszi, a bérek kiszámításánál ugyanis nem csak a munkavállaló közterhe (az szja és a járulék) számít, hanem az is, hogy ezenfelül mekkora adót kell még lerónia magának a munkaadónak. Korábban a munkáltatói járulék mellett szakképzési hozzájárulás is szóba jött, az utóbbi teher azonban egy év múlva minden bizonnyal megszűnik, így 2022 júliusától egyedül (a járulék helyébe lépő) szociális hozzájárulási adó terheli majd a vállalkozásokat.

De lássuk a számokat! 2010-ben százezer forint havi, vagyis 1,2 millió éves bruttó több mint másfél millió forintjába került egy akkori munkaadónak. Másfél millió forintból a munkavállaló 918 ezret kapott meg, a többi ment az államnak. Ez még nem is volt olyan magas. Hárommilliós éves bruttóból a dolgozó 1,948 milliót kapott meg, munkaadójának viszont összesen 3,855 millió forinttal kellett számolnia, az összeg felét tehát elvitte az adó. A bér emelkedésével az arány egyre rosszabb lett: 7,2 milliós éves bruttóból (ami hatszázezer forintos havi bruttó bért jelent) 3,8 milliót kapott meg a munkavállaló, ám ez a vállalkozásnak majdnem 9,3 millió forintjába került. Itt az állam elvitt hozzávetőleg 5,5 millió forintot.

A bérköltség hatvan százalékát adta tehát az adó.

Érdemes ezzel összevetni a jövő év közepétől élő szabályokat és az azok következményét. Százezer forint bruttó, vagyis 1,2 millió bruttó – ahogy jó ideje, úgy jövőre is – nagyjából nyolcszázezer nettót jelent majd, ám a munkaadót mindössze 180 ezer forint plusz adó terheli. Negyedmilliós havi bruttónál, tehát hárommilliós éves bruttó fizetésnél körülbelül kétmillió marad a dolgozó zsebében, amiért a cég körülbelül három és fél millió forintot fizet – több százezer forinttal kevesebbet, mint 2010-ben fizetett.

Pénz a borítékban. Egyre nagyobb az összeg Fotó: Éberling András

De nézzük a mostani átlagbért: 450 ezer havi, azaz 5,4 millió éves bruttónál 3,6 millió kerül jövőre a munkavállalóhoz, a munkaadó teljes bérköltsége 6,2 millió forint. A pénz nagyjából hatvan százaléka a dolgozónál fog maradni, pontosan úgy, mint a magasabb kereseti kategóriákban. Hatszázezer havi, vagyis 7,2 millió éves bruttó bér például 8,3 millióba kerül majd a cégnek. A munkavállaló ebből zsebre tehet 4,8 milliót, az államé lesz 3,5 millió. Hogy is volt ez a 2010-es szabályok szerint? A munkaadónak évente 9,3 millióba került egy havi hatszázezret kereső kolléga, a munkavállaló egymillióval kevesebbet, 3,8 milliót kapott meg, az állam pedig elvitt majdnem 5,5 millió forintot.

A költségvetés jövőre kétmillióval kevesebbel is megelégszik.

Mindezekből világosan kitűnik, hogy a 2010-es szabályok szerint nagyon drága volt a munkahelyteremtés és a minőségi munkaerő felvétele. Emiatt sokan vagy feketén dolgoztak többet, vagy sehogyan. Szerepel a PwC összeállításában még egy érdekes összevetés:

2010-ben 3,8 millió foglalkoztatottat tartott nyilván az adóhivatal, tavaly 4,5 mil­liót. 2010-ben 202 ezer forint volt az átlagkereset, a múlt évben pedig 403 ezer.