Árplafon a benzinkutakon – többszörös pozitív hatás várható

Az intézkedés közvetett hatásaként mérséklődnek a vállalatok termelési költségei, így azok nem kényszerülnek a végfogyasztói árak növelésére.

Fotó: BACHPEKARYMATE

Milyen hatások vezették az egekbe a hazai üzemanyagárakat és valóban akkora terhet jelent-e a mai pénztárcáknak a drágulás, mint például egy évtizeddel ezelőtt, vagy éppen a taxisblokád idején? Még négy napig annyit kérnek el a benzinkutak üzemeltetői, amennyit csak szeretnének, aztán november 15-től életbe lép az árplafon. A folyamatok hátteréről Hortay Olivér, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. energia- és klímapolitika üzletágának vezetője nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.

Felidézte: az energiapiaci áremelkedés elsődleges kiváltó oka, hogy a járványhelyzet mérséklődésével elinduló helyreállítás olyan ütemben növelte meg a gazdasági aktivitást és így a nyersanyagigényeket, amivel a kínálati oldal nem volt képes lépést tartani. A nehézség az olajpiacon is markánsan érezteti hatását: a közelmúltban a nagy olajkitermelő országok azokat a mennyiségeket sem voltak képesek leszállítani, amelyekről előzetesen megállapodtak. Például a benchmarknak számító Brent típusú nyersolaj hordónkénti ára az év eleji 50 dolláros szintről napjainkra hetven százalékkal, 85 dollárra emelkedett.

A kedvezőtlen folyamatok az üzemanyagárakba is begyűrűztek, így a háztartásoknak és vállalatoknak valamennyi országban markáns áremelkedéssel kellett szembesülniük. Míg például Magyarországon az év elején átlagosan 366 forintot kellett fizetni egy liter benzinért, az ár mára 506 forintra nőtt.

Az olajpiaci volatilitás időről időre problémát okoz a gazdasági szereplőknek: hazánkban például – a jelenlegi mellett – két emlékezetes időszakot is érdemes kiemelni Hortay Olivér szerint:

• az 1990-es évek áremelkedését, ami a taxisblokádhoz vezetett,
• illetve a 2008-as gazdasági válságot követő időszakot.

Az előbbi esetben a problémát az okozta, hogy a szabályozó a hazai üzemanyagpiacot egyetlen lépésben kívánta liberalizálni, ami egy azonnali, 65 százalékos áremelkedést eredményezett volna. A társadalmi elégedetlenség hatására azonban a hatóságok megváltoztatták eredeti elképzelésüket, és így az árszabályozást végül fokozatosan oldották fel. A 2008-as válságot követő időszakban a piac már teljesen liberalizáltan működött, így a világpiaci árak emelkedése hatósági fékek nélkül jelent meg a háztartások üzemanyagköltségeiben.

Azt, hogy a korábbi kettő és a jelenlegi időszak mekkora terhet okozott egy átlagos magyar polgárnak, jól mutatja az átlagjövedelem és az üzemanyagár aránya, azaz, hogy az átlagjövedelemből összesen hány liter benzint lehetett vásárolni. A KSH adatai alapján

az 1990-es áremelés után a magyarok átlagosan 240 liter benzint tudtak vásárolni fizetésükből, ami 2009-re 445 literre, napjainkra pedig 568 literre emelkedett.

A tendencia azt mutatja tehát, hogy bár az olajpiac változékonysága időről időre nehézséget okoz a magyar háztartásoknak, a jövedelmek emelkedése miatt az áremelkedés egyre kevésbé megterhelő. Ráadásul a jövőben ez a teher tovább csökken, hiszen a kormány friss bejelentése alapján

Magyarország – Európában másodikként – november 15-től árplafont vezet be az üzemanyagárakra és 480 forintban maximalizálja a benzin és gázolaj literenkénti árát, így az előbbi mutató tovább nő és az átlagjövedelemből vásárolható üzemanyag mennyisége megközelíti a 600 litert.

Az intézkedés közvetett hatásai is kedvezők lesznek, mert az mérsékli a vállalatok termelési költségeit, így azok nem lesznek rákényszerítve a végfogyasztói árak növelésére.

Borítókép: Felkúsztak az árak (Fotó: Bach Máté)