Miért fájhat ez annak is, aki nem az építőiparban dolgozik?
Egy negatív gazdasági trend első áldozata gyakran nem a munkahely, hanem a túlóra. Egy építőipari dolgozó továbbra is alkalmazásban maradhat, miközben eltűnnek a hétvégi munkák, a prémiumok és a korábban megszokott többletjövedelmek. Gondoljunk egy családra, ahol az egyik kereső havi nettó 450 ezer forintot visz haza. Ha a kevesebb munka miatt jövedelmének 15 százalékát elveszíti, az havi 67 500, évi 810 000 forint mínusz. Egy komolyabb nyaralás, egy háztartási gép vagy több hónapnyi megtakarítás ára.
Sebestyén Géza szerint a második hullám a beszállítókat éri el. Ha nem épül meg egy új üzemcsarnok, nemcsak a kivitelező veszít. Kevesebb cement, tégla, acél, elektromos kábel, szigetelőanyag és szállítási szolgáltatás fogy. A harmadik hullám már a sarki kávézóban jelentkezhet. Ha egy nagy építkezésen 300 ember dolgozik, akik naponta átlagosan 2000 forintot költenek a környéken, az napi 600 ezer forint helyi keresletet jelent. Ha a következő projekt elmarad, ez a bevételi forrás is eltűnhet. A lakáspiacon ráadásul a gyengébb beruházási kereslet rövid távon mérsékelheti az építőanyagok és a kivitelezés árát, de ha emiatt kevesebb új lakás épül, néhány év múlva szűkösebb kínálattal találkozhatnak a lakásvásárlók.
Az elmaradó infrastruktúra-fejlesztéseknek is ára van. Ha egy útberuházás hiánya miatt valaki naponta mindössze 15 percet veszít, az évi 220 munkanappal számolva 55 óra, vagyis majdnem hét teljes munkanapnyi elveszett idő.
Itt lép működésbe a közgazdaságtan egyik legkellemetlenebb mechanizmusa, a multiplikátorhatás. A kivitelező kevesebbet fizet a beszállítónak, a beszállító kevesebbet költ, a dolgozó visszafogja a fogyasztását, a kisebb forgalom pedig újabb vállalkozások bevételét csökkenti.
Azaz az új építőipari megrendelések tartós gyengülése messze több ember megélhetését veszélyeztetheti, mint amennyien közvetlenül az ágazatban dolgoznak.
Mit tehet a kormány?
Sebestyén Géza szerint van feladata ezen a téren kormánynak is. Ezek közül többet fel is sorolt.
- Többéves vasút- és útfelújítási program. Nem feltétlenül új presztízsberuházásokra, hanem a meglévő infrastruktúra gazdaságilag indokolt korszerűsítésére kellene összpontosítani, kiszámítható tendernaptárral.
- Országos iskola- és kórházfelújítás. A rossz állapotú középületek korszerűsítése egyszerre adhat munkát az építőiparnak, javíthatja a közszolgáltatásokat és csökkentheti az energiaköltségeket.
- Nagyszabású víziközműprogram. Az elöregedett vezetékek, szennyvízrendszerek és csapadékvíz-hálózatok felújítása olyan beruházás lehet, amelynek haszna jóval túlmutat a kivitelezés időszakán.
- Célzott beruházási hitelprogram. Kedvezményes, hosszú lejáratú finanszírozás segíthetné a valóban új termelőkapacitást létrehozó vállalatokat, de szigorú feltételekkel, hogy ne egyszerűen a meglévő piaci hiteleket váltsák ki.
- Beruházási adókedvezmény. A produktív beruházások gyorsított értékcsökkenése javíthatná a projektek megtérülését, különösen azoknál a vállalkozásoknál, amelyeknek van adóköteles nyereségük.
- Állami hitelgarancia a stabil kkv-knak. A megfelelő megrendelésállománnyal rendelkező, de átmeneti finanszírozási nehézségekkel küzdő vállalkozások könnyebben juthatnának forráshoz.
Gyorsabb állami számlakifizetések. A kivitelezőknek ne kelljen hónapokig saját pénzből finanszírozniuk a már elvégzett munkát, mert a késedelmes fizetés a teljes alvállalkozói láncot megrendítheti. - Tömeges lakossági energetikai felújítás. A hőszigetelés és a fűtéskorszerűsítés különösen értékes beruházás. Ma munkát ad a kivitelezőnek, holnap pedig csökkenti a családok rezsiszámláját.
- Gyorsabb engedélyezés és nyilvános beruházási menetrend. A fejlesztők számára a kiszámíthatóság néha többet ér néhány százalékpontnyi kamattámogatásnál, mert a hónapokig tartó bizonytalanság önmagában is megölhet egy projektet.
– Természetesen mindennek ára van. Egy rosszul megválasztott állami beruházás ugyanúgy elpazarolhatja az adófizetők pénzét, mint ahogy egy jól előkészített vasút-, iskola- vagy víziközmű-fejlesztés évtizedekig termelhet társadalmi hasznot. A cél tehát nem az, hogy bármi áron öntsük a pénzt az építőiparba, hanem hogy olyan beruházások induljanak, amelyekre valóban szükség van, és amelyeknek a társadalmi haszna meghaladja a költségét. A magyar építőipar helyzete fontos figyelmeztetés. Egy gazdaság akkor is tűnhet erősnek, amikor a jövőbeli növekedésének alapjai már gyengülnek – tette hozzá Sebestyén Géza.
