Vészjósló hírek érkeztek az építőiparból: év végére ötvenezer ember hagyhatja el az ágazatot és elérheti a 300 milliárd forintot a lánctartozás összege

Ötvenezer ember tűnhet el az építőiparból, miközben attól kell tartani, hogy megfelelő munkák hiányában szakmunkások tömege hagyja el a pályát – erről beszélt lapunknak az építési vállalkozók szakszövetségének elnöke. Koji László a politikai vitákban oly sokszor elhangzott túlárazásokra is kitért. Mint mondta, nincs gond azzal, hogy egyes cégeket átvilágítanak, de ezekben az esetekben a teljesítésigazolások és a kifizetések borzasztóan lelassultak, valahol meg is akadtak. Ennek következményeként az év végére elérheti a 300 milliárd forintot a lánctartozás összege.

Fotó: Vémi Zoltán

Koji László kitért a lakosságra is. Emlékeztetett: az előző kormány támogatásainak köszönhetően volt egy felfutás, elsősorban az energiamegtakarítást célzó otthonfelújításoknál, a lakásépítéseknél és -vásárlásoknál. Ez utóbbiakat hajtotta az Otthon start is. Az elnök szerint nagy meglepetést jelentett, hogy a program 92 százalékban a meglévő lakások adásvételét pörgette meg. Most ráadásul a korábbi programokat az új kormány felfüggesztette, így a lakosság jelenleg kivár.

Borús jövőkép

Rossz előjel, hogy a Központi Statisztikai Hivatal szerint július végén 25 százalékkal kisebb volt az építőipar újonnan kötött szerződéseinek mennyisége a korábbi évihez képest, bár akkor is alacsony értéket rögzítettek. Koji László szerint ha ez így marad, akkor az építőipar még nehezebb helyzetbe kerül, és számos cég kimeríti a tartalékait az év végéig. A szakma most leginkább azt figyeli, hogy ki lesz a megrendelője. A legnagyobb ellenségnek az idő tűnik, miközben csak úgy sorjáznak a felvetések. Hogyan lehet ebben a helyzetben előkészíteni az építési beruházásokat? Miként lehet a befektetői kört gyorsan megnyerni, hogy Magyarországon fektessen be? S hogyan lehet a lakosság kivárását megváltoztatni? Ezekre a kérdésekre kellene választ találni, a folyamatokat Koji László szerint mint mindig, most is az aktuális kormányzatnak kell koordinálnia.

A Tisza-kabinet képviselői számos alkalommal beszéltek arról, hogy érkeznek az uniós források. Az ÉVOSZ számításai szerint ebből a pénzből körülbelül 2000 milliárd forintot építési beruházások mentén kellene elkölteni, ha azokat a tervezett fejlesztéseket nézzük, amiket már ismerünk. Ez a következő három évre szólna. Ez azt jelenti, hogy éves szinten 650–700 milliárd forintról beszélünk. Mire lenne elegendő ez?

Az első hét hónapban 650 milliárd forintnyi megrendelés érkezett közbeszerzéseken keresztül az államtól és az önkormányzatoktól. Ez éves szinten ezermil­liárd forintra egészülhet ki. Ha ehhez hozzávesszük az uniós pénzeket, akkor 2027-ben 1700 milliárd forintnyi összegről beszélhetünk. Igen ám, de az építőipar jobb éveiben, amikor az államtól nem is érkezett kiemelten sok megrendelés, 2500–2800 milliárd forintból gazdálkodhatott. Ezért Koji László szerint 

nem lehet hátradőlni, mindenképpen szükség van olyan programokra, amelyek a lakosságot helyzetbe hozzák. 

Mindemellett meg kell egyezni a nagybefektetőkkel jelentősebb beruházásokról. Mindez időigényes, ami azért okozhat gondot, mert a vállalkozások jelentősebb részének elfogyhat a tartaléka.

A „NER-es kihívás”

A megrendelések hiánya fájó, ráadásul más problémákkal is szembe kell nézni. Hasonló volt a helyzet 2008 és 2014 között is, amikor gazdasági és pénzügyi válság volt, de most hatékonysági válsággal is meg kell küzdenie az ágazatnak. Ennek költsége is van, mert elvárás a fenntarthatóság, a környezettudatosság, miközben lépést kell tartani a robotikával és a digitalizációval. Mindezek mellett van még valami, ami NER-es kihívásként lehet megfogalmazhatni.

Több vállalkozást átvilágít a kormányzat, a folyamat nem pusztán néhány nagy generálkivitelezőt érint. Mégpedig azért, mert több száz alvállalkozó és beszállító dolgozik ezeknek a vállalatoknak a munkáin. Itt a teljesítésigazolások és a kifizetések borzasztóan lelassultak, illetve megakadtak. Ez veszélyezteti a munkahelyeket is. Ennek következményeként az év végére elérheti a 300 milliárd forintot a lánctartozás összege.

A szövetség elnöke a túlárazásokról is beszélt, sokszor hallani ezt manapság az állami megrendelések kapcsán. Ha ez igaz, azt szerinte roppant gyorsan ki kell vizsgálni, ugyanakkor rámutatott: a túlárazás a megrendelő és a nyertes generálkivitelező között fordulhat elő. Egy generálkivitelező azonban jó eséllyel nem engedi meg, hogy a több száz alvállalkozója és beszállítója túlárazza az ajánlatait, és azt elfogadja. Érdekes az is, hogy ki számít NER-esnek. Általában az, akinek 75 százalékban állami megrendelésből áll össze a portfóliója. Koji László azt a kérdést tett fel, hogy egy szakcég, egy épületgépész vagy egy villanyszerelő is nemkívánatosnak minősül. 

– Nincs azzal semmi probléma, ha átvilágítanak egy vállalatot vagy visszakérik a bebizonyított túlárazás miatt kifizetett összeget. A rend fontos – fogalmazott, majd azt mondta: voltak korábban is hasonló esetek, de akkor volt munka is. Most meg nincs.

Végül úgy fogalmazott: az építőipar mindent kibír, az a kérdés, hogy milyen áron. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az év végével már nagyon nagy lesz az ár.