Lilába borul a világ az aranyat érő picikért

Minden kilencedik magyar gyermek szülei egy kicsit visszaemlékeznek most vasárnap arra a napra, amikor a csemetéjük váratlanul megszületett. November 15. ugyanis a koraszülöttek világnapja, Magyarország pedig kiemelten érintett, mert a nyugati átlagnál jóval magasabb a koraszületések aránya. Az idő előtt érkezett gyermekek életben maradásáért és egészségéért vívott küzdelem az érzelmi drámán túl súlyos nemzetgazdasági kérdés is. A csúcstechnológiás kórházi ellátás, a szociális kifizetések és a családokra háruló fejlesztések százmilliókat emésztenek fel, a szaldó mégis pozitív.

A koraszülöttek világnapján több szó esik az idő előtt érkező babákról – ők is minden pénzt megérnek Fotó: Kállai Márton

Fotó: Nemeth Andras Peter

A magyar úttörők, akik megreformálták a koraszülött-ellátást

A hazai újszülöttosztályok története több radikális szemléletváltáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben, amelyeket elhivatott magyar orvosok kényszerítettek ki a rendszerből. A szervezett ellátás alapjait 1954-ben Surányi Gyula gyermekgyógyász tette le, aki megalapította a Schöpf-Merei Ágost Koraszülő és Koraszülött Kórházat, majd az 1970-es évek közepén Kiszel János professzor hozta létre az első modern hazai perinatális intenzív centrumot a Baross utcai női klinikán, meghonosítva az intenzív újszülöttkori gépi lélegeztetést és az inkubátorfejlesztést. A rendszerből azonban sokáig hiányzott egy kritikus láncszem: a nem intenzív osztályon született babák biztonságos szállítása. Ezt a hiányt számolta fel Somogyvári Zsolt neonatológus, aki Kiszel professzor támogatásával 1989-ben megszervezte a Peter Cerny Alapítványt és az első magyarországi mozgó koraszülött-intenzív mentőszolgálatot, amely azóta több mint százezer újszülött életét mentette meg. A XXI. századi szemléleti reform pedig olyan vezető neonatológusok nevéhez fűződik, mint Szabó Miklós professzor és Nádor Csaba főorvos (a Melletted a helyem Egyesület társalapítója), akik a szigorú, szülőket kizáró kórházi izoláció helyett meghonosították a zéró szeparáció elvét, a kengurumódszert és a családbarát intenzív ellátást, bebizonyítva, hogy a szülő nem látogató a picen, hanem a gyógyító csapat legfontosabb tagja.

Az idő előtti születés azonnali és hatalmas pénzügyi terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre. Kezdve azzal, hogy az anyán gyakran életmentő műtéttel kell elvégezni a császármetszést. A perinatális intenzív centrumok (pic) működtetése a kórházi szektor egyik legköltségesebb szegmense:

a csúcstechnológiás inkubátorok, a gépi lélegeztetés, a tüdőérlelő és keringéstámogató készítmények, a speciális táplálási módok, valamint a huszonnégy órás, magasan képzett szakszemélyzet fenntartása naponta több százezer forintos ráfordítást igényel babánként.

Minél korábban jön világra egy csecsemő – különösen az ezerötszáz gramm alatti, igen kis súlyú újszülöttek esetében, akikből évente mintegy ezerkétszáz születik idehaza –, annál több ápolási napot igényel. Egy-egy ezer gramm alatti születési súlyú extrém koraszülött több hónapos kórházi kezelésének közvetlen finanszírozási költsége a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő  kasszájában könnyen elérheti a tíz-húsz millió forintos nagyságrendet. A prevenció ezért is fontos, hiszen minden egyes méhen belül töltött nap csökkenti az intenzív ellátás hosszát és a szövődmények kialakulásának kockázatát.

Százmilliók segítenek

Bár a perinatális intenzív centrumok alapfinanszírozását az állam biztosítja, a speciális koraszülöttmentés, a csúcstechnológiás inkubátorok beszerzése és a családbarát kórházi osztályok kialakítása jelentős részben az állampolgárok adófelajánlásaira épül. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2026. szeptember közepén közzétett összesítése szerint idén 1,8 millió adózó összesen több mint 21 milliárd forintot irányított át a 31 299 regisztrált civil szervezet valamelyikének. Az országos toplistán a legnépszerűbb száz szervezet közül a legtöbb pénzt ismét a gyermekgyógyítással foglalkozó alapítványok gyűjtötték be: együttesen 2,71 milliárd forintot kaptak, ami 192 millió forinttal haladja meg az egy évvel korábbi szintet.

Magyarországon jelenleg több mint harminc olyan alapítvány és egyesület működik, amely kifejezetten a koraszülöttek mentésére, az egyes vármegyei és fővárosi pic-osztályok eszközfejlesztésére vagy a családok utógondozására szakosodott. Ez a szektor együttesen évi 350–400 millió forintnyi szja egyszázalékos forrást mozgósít, ám a felajánlások eloszlása nem egyenletes: az összeg döntő részét a regionális koraszülöttmentő szolgálatok és a legnagyobb országos ernyőszervezetek gyűjtik be.

A mezőny vitathatatlan listavezetője évtizedek óta a Budapestet és a közép-magyarországi régiót ellátó Peter Cerny Alapítvány a Beteg Koraszülöttek Gyógyításáért. A szervezet a 2026-os elszámolásban 127,4 millió forintnyi egyszázalékos felajánlásban részesült, amivel az előző évi 115,2 millió forintos eredményét több mint 10 százalékkal felülmúlva stabilan őrzi helyét az ország húsz legtámogatottabb civil szervezete között. A Cerny Alapítvány emellett az üvegvisszaváltási rendszerből is komoly forráshoz jutott: a Mohu Mosolyra váltó programjában 2026 első fél évében három kijelölt gyermekgyógyító szervezet között több mint 109 millió forintnyi adomány oszlott meg.

Az országos szja egyszázalékos toplista első kétszáz helyezettje között további öt meghatározó koraszülött-ellátó szervezet szerepel 2026-ban, amelyek egyenként is tízmilliós nagyságrendű lakossági forrást tudtak bevonni. E téren már egyenletesebb az eloszlás, az egyes régiókat ellátó koraszülöttmentők mindegyike nagyjából ugyanakkora, harminc-, akár negyvenmilliónál nagyobb összeghez jutott. Két kivétel azért akad: az észak-magyarországi, illetve a szombathelyi mentést végző alapítványok, amelyek csupán 15–20 millió forinthoz jutottak az idén. Messze vezetne egy ilyen típusú vita megnyitása, de talán érdemes megemlíteni ezen a helyen, hogy a 444.hu alapítványa 97 millió forintot kapott az egyszázalékos felajánlásokból, a Telexé 543 milliót.

Óriási teher a családokon

A kórházi kapun kilépve az állami kiadások sora korántsem ér véget. Bár az 1500 gramm alatti súllyal világra jött gyermekek után a gyermekgondozási díj (gyed) – amelynek plafonja 2026-ban a minimálbér kétszeresének hetven százaléka, azaz havi bruttó 451 920 forint – a gyermek kétéves kora helyett hároméves koráig jár, ezt azzal együtt kell értékelni, hogy a tartós egészségkárosodással vagy idegrendszeri szövődményekkel küzdő gyermekek egyik szülője hosszú évekre, nemritkán végleg kiszorul a munkaerő­piacról. Ha az édesanya a gyermek tartós ápolása miatt nem térhet vissza a munkába, és a gyermekek otthongondozási díjára (gyod) kényszerül, az a 2026-os minimálbérrel megegyezően havi bruttó 322 800 forintos közvetlen kifizetést jelent a költségvetésnek. Az államháztartás ilyenkor nemcsak azzal kénytelen számolni, hogy folyósítja a szociális ellátását, hanem azzal is, hogy elesik a kieső munkavállaló személyi jövedelemadójától, társadalombiztosítási járulékától és szociális hozzájárulási adójától. A társadalom pedig elesik egy értéket teremtő munkaerőtől.

A számla másik részét maguk az érintett családok fizetik meg a saját költségvetésükből. Noha a korai intervenció és a gyógypedagógiai ellátás elméletileg állami feladat, a szűkös állami kapacitások és a várólisták miatt a koraszülöttek utógondozása a gyakorlatban jelentős részben a magánszektorba csatornázódik át. Márpedig az idegrendszeri érés támogatása érdekében az első hónapok kritikus fontossággal bírnak, várakozni nem lehet. Egy-egy magánpiaci Dévény-kezelés, konduktív pedagógiai foglalkozás vagy speciális gyógytorna ára 2026-ban alkalmaként 12–20 ezer forint között mozog. Heti több terápiás órával, a speciális tápszerekkel, vitaminokkal és gyógyászati segédeszközökkel számolva ez havi száz-százötvenezer forintos nettó terhet ró a szülőkre. Mindez gyorsan felélheti a háztartások megtakarításait, visszafogja a családok egyéb fogyasztását. Az alacsonyabb jövedelmű régiókban pedig egyenesen szociális leszakadáshoz vezethet, rá­adásul a szülők pénzügyi korlátai közvetlenül rontják a gyermek felzárkózási esélyeit.

A horgolt polipok segítenek a koraszülöttek biztonságérzetén (A szerző felvétele)

Horgolt polipok és élő ének: a legolcsóbb terápiák az inkubátorok mellett

A csúcstechnológiás orvosi műszerek mellett két olyan civil kezdeményezés is alapjaiban változtatta meg a magyarországi pic-osztályok mindennapjait, amelyek filléres ráfordítással érnek el klinikailag igazolható élettani hatást. Az egyik a Dániából indult és a Koraszülöttekért Országos Egyesület által több mint tíz éve meghonosított Korip-program. A szigorú minőségi és higiéniai előírások alapján, százszázalékos pamutból horgolt apró polipok csavart karjai a köldökzsinórra emlékeztetik az inkubátorban fekvő babákat. Amikor a koraszülött a polip karjába kapaszkodik, nem húzza ki a saját életmentő szondáit és infú­ziós csöveit, miközben a biztonságérzet hatására stabilizálódik a szívverése és javul a véroxigénszintje. Az önkéntesek munkájának köszönhetően eddig több mint harmincezer sterilizált korip jutott el a hazai kórházakba. Szintén nem gyógyszeres gyógyítást és a korai kötődést szolgálja a Hazay Tímea által 2014-ben, a Semmelweis Egyetem Bókay utcai klinikájáról elindított A te hangodat ismerem (Pic Ringató) perinatális zenei program. A módszer lényege, hogy a zenei szakemberek az inkubátorok mellett, élőszóval és halk énekkel segítik a krízisben lévő szülőket abban, hogy saját hangjukkal teremtsenek kapcsolatot gyermekükkel. A kutatások szerint az édesanya ismerős hangja és a dúdolás mérhetően csökkenti a koraszülöttek stresszhormonszintjét, nyugtatja a légzést, segíti az idegrendszeri érést és a táplálék hasznosulását, vagyis közvetlenül rövidíti le a drága kórházi ápolási időt.