Amíg a bírálók elsősorban jogi oldalról közelítették meg a kérdést, addig Nyikos Lászlónak morális kifogásai is vannak a jegybanki működés bizonyos jelenségeivel szemben. – Az azért mégiscsak méltatlan, hogy a Magyar Nemzeti Bank offshore hátterű cégtől vásárolta meg az Eiffel Palace-t. A nemzet bankjától visszás dolog 14 milliárd forintot elkölteni egy olyan cég épületének a megvásárlására, amelynek egyik tulajdonosa larnacai bejegyzésű, a másikat pedig a Kis-Antillákon alapították. (A bruttó vételár 17 milliárd forint volt, de abból 3 milliárd forintot tett ki az adó.) Az is furcsa, hogy az irodaház átépítésére olyan cég kapott 28 millió eurós hitelt, amelynek a jegyzett tőkéje mindössze ötszázezer forint, ráadásul egyetlen munkavállalót sem foglalkoztat. Érdekes, hogy a hitelező bank ezt nem vizsgálta vagy nem tartotta fontosnak a hitelnyújtásnál, ahogy az offshore hátteret sem.
És ami még fontos, az épületet eladó Eiffel Palace Kft. 2014-es pénzügyi beszámolója szerint a Cipruson bejegyzett tulajdonos hárommilliárd forint osztalékot vett ki a cégből. További csavar a céghálóban, hogy az offshore cég tulajdonosa – elmondása szerint – maga az Eiffel Palace Kft. ügyvezetője, aki az adásvételi szerződést az eladó oldaláról aláírta. Húsz százalék fölötti tiszta haszonra tett szert, ami szokatlanul magasnak mondható: az általam megkérdezett üzletemberek szerint ilyen arányú osztalék az üzleti világban nem szokásos – tette hozzá Nyikos László. Hangsúlyozta: a magyar jogszabályok értelmében semmiféle szabálytalanságról nincs szó. Az embernek az erkölcsi érzéke viszont tiltakozik az ilyen ügyletek ellen. Az is szabályos, hogy euróban köttetett az üzlet, de azért föltehető a kérdés, hogy ki vigyáz a forint presztízsére, ha nem a Magyar Nemzeti Bank?
