– Nagyszabású, a lakossági kisbefektetőket célzó program mellett döntött a kormány. A minden eddiginél egyszerűbb, kedvezőbb hozamot biztosító új lakossági állampapír bevezetésével a háztartásoknál lévő, GDP-arányos állampapír-állomány az államadósságnak a világon egyedülálló nagyságú belső finanszírozását teszi lehetővé. Mennyire ambiciózus ez a cél?
– Az elmúlt években sikerült teljesíteni az elvárást, ambiciózusan és reálisan, a következő időszakban is folytathatjuk a megkezdett pályát. A lakosságnál lévő 5800 milliárd forintnyi állampapír-mennyiség öt év alatt megduplázódhat, és 2023-ra elérheti a 11 ezermilliárd forintot. Ehhez az állomány évi 800-1000 milliárdos növekedésére van szükség.
„Meg kell találni azt a hozamszintet, amelynél hajlandók megmozdulni a lakossági befektetők”
Fotó: Teknős Miklós
– Mit lehet tudni az új termékekről?
– Az új konstrukcióval a már meglévő állampapírokhoz képest magasabb kamat érhető el, ami fél év után 3,5 százalék, az első év végén négy százalék, majd ezt követően évente további fél-fél százalékpontos emelkedéssel az ötéves futamidő lejártával hat százalék. Emellett hangsúlyoznám a nyugdíjkötvényt is, amelynek esetében a részletek kidolgozása előrehaladott, már csak néhány paramétert kell tisztázni: azt, hogy az infláció felett mekkora legyen a kamatprémium, illetve az adókedvezmény, az adótámogatás.
– Mivel lehet elégedett a lakossági befektető?
– Készült egy felmérés a lakosság körében, amelyből az derült ki, hogy a többség az új nyugdíjterméknél 15-25 százalékos adótámogatást tartana vonzónak. Vagyis ugyanakkorát, mint a többi nyugdíj-előtakarékossági terméknél. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kisbefektetők körében az elsődleges vonzerő nem a többlettámogatás, hanem a biztonság. A kisbefektető szereti, ha bármikor, bármekkora – havi rendszerességgel kisebb vagy egy-egy nagyobb – összeget beállíthat a számláján. A legtöbben nem akarnak spekulálni.
– Óvatosak vagy kényelmesek a magyarok?
– Mindkettő. Óvatosak, mert már sok rossz tapasztalatot szereztek. Elég csak a pórul járt devizahiteleseket említeni. Korábban a pénzpiaci befektetési alapok és a bankbetét volt a népszerű befektetési forma. Mára az állampapír ezek helyére lépett. Az átrendeződéshez kétségtelenül jelentősen hozzájárult a banki kamatok csökkenése, amely a 2012-ben jellemző 5-6 százalékról gyakorlatilag nulla százalékra olvadt. Ez idő alatt az állomány meg is feleződött, lekötött bankbetétekből az évek során állampapírokba mintegy 3000 milliárd forintot lehetett átcsatornázni, a pénzpiaci alapokból pedig több százmilliárdot. Ám a legutóbbi negyedéves adatok azt mutatják, hogy mára ez a korszak is lezárult.
– Az ingatlanalapok ugyanakkor nagyon népszerűek. Mekkora konkurenciát jelentenek az állampapírok számára?
– Az ingatlanalapok jelenlegi, tíz százalék körüli hozamával az állampapírpiac nem tud versenyezni. Az utóbbi időszakban jelentős összegek vándoroltak az ingatlanpiacra, amely azonban ciklikus, öngerjesztő jellegű. Idővel várhatóan lelassul, és akkor jelentős összegek kezdik majd keresni a helyüket a befektetési piacon. Az állampapírpiac pedig, amely a legbiztonságosabb befektetési helyszínnek számít, mindig nyitva áll a háztartások előtt.
– Sokakat meglepett, amikor kiderült, hogy Magyarországon milyen jelentős a lakossági állampapírpiac mérete. Hogyan alakult ez ki?
– A program, amely a hazai kisbefektetők körében kezdte népszerűsíteni az állampapírokat, 2012-ben indult. Akkor az államadósságnak mindössze két százalékát finanszírozta a lakosság. Ez az arány aztán évről évre mintegy 30-40 százalékkal növekedett, ma már a GDP-hez mérten húszszázalékos. Ebben egyébként világelsők vagyunk, magunk mögé utasítva Nagy-Britanniát vagy éppen Máltát. Nemzetközi összehasonlításban jellemzően 3-5 százalékos ez az arány.
– Jót jelent ez a húszszázalékos mutató?
– Igen, mert stabilizálja az államadósságot. A húszszázalékos mérték feljebb srófolásának pedig azért van értelme, mert abból visszafizethetjük a devizatartozást.
– Mennyi idő alatt lehet felszámolni a devizaadósságot?
– A devizaarány a 2011. év végi 52 százalékról 2018-ra 23 százalékra csökkent, a kormány célja, hogy ezt az arányt tovább mérsékelje. Amennyiben nem térünk le a jelenlegi pályáról, és az éves lejáratokat nézzük, akkor optimális esetben 2025-re 3 százalékra csökken a devizaarány az államadósságon belül. A kalkulált 5800 milliárd forint nagyjából ellentételezi is a meglévő devizatartozás abszolút nagyságát.
– Ezzel akkor világviszonylatban még inkább egyedülállók leszünk. Volt már példa hasonló esetre a gazdaságtörténetben?
– Kanadában, az 1950-es években hasonló helyzet alakult ki. Az észak-amerikai országban a II. világháború után gyakorlatilag nem volt állampapírpiac, amelyet az ottani kormány annak érdekében hizlalt fel mesterségesen, hogy a legbiztonságosabb helyről, belülről finanszírozhassa az államadósságot. A lakossági állampapírpiac erőteljes jelenléte az adósságkezelésben két évtized múltán kezdett csökkenni, amikor a pénzügyi piac fejlődésével és az adósság apadásával átálltak a nagybani finanszírozásra. Az utolsó lakossági papírt néhány évvel ezelőtt bocsátották ki.
– A magyar háztatásoknál hatalmas mennyiségű lakossági készpénz-, illetve látra szóló betétállomány parkol. Mit lehet ezzel kezdeni?
– Amikor gyakorlatilag nulla a betétek kamata, nem éri meg a lakosságnak betétben tartani a pénzét. Ám az óvatosság mindig fontos szempont, így az emberek egy része nem otthon tartja, hanem mégis inkább a pénzügyi szolgáltatókhoz viszi a megtakarításait, és látra szóló betétben, folyószámlán hagyja lekötetlenül.
– Kamatot viszont így sem kapnak a megtakarítók, miközben megjelennek például a számlavezetéshez kapcsolódó költségek.
– Éppen ezért kell ügyesen megtalálnunk azt a hozamszintet, amelynél már megmozdulnak a lakossági befektetők, de mégsem kerül túl sokba a költségvetésnek. Akár a 0,25 százalékpontos változásnak is jelentős hatása lehet. A pszichológiai küszöb viszont valahol az inflációs cél környékén van, a három százaléknál. Négyéves tapasztalat alapján mondhatjuk, hogy a lakossági befektetők jelentős része úgy gondolkodik, ha ezt el tudja érni, az már nyereséget hoz.
– Mekkora forgalomnövekedést várnak június elsejétől az állampapírpiacon?
– A kedvezményes termék bevezetésének nyilván érezni lehet majd a pozitív hatását. Az emberek most talán elkezdtek kivárni, és lehet, hogy április–májusban csendesebb lesz a piac. Júniustól viszont jelentősen növekedhet a kereslet, hiszen akkortól a 15 százalékos kamatadót már nem kell megfizetni.
– Mindenesetre Matolcsy György jegybankelnök legutóbbi bejelentése és a monetáris tanács által meghirdetett pálya a várakozásokkal ellentétben mégsem ígér egyhamar komolyabb szigorítást és kamatemelési lépéseket. Ez viszont jót tehet az állampapírpiaci befektetések népszerűségének. Számítottak erre a forgatókönyvre?
– A jegybank függetlenül döntött.
– A döntésük akkor is az állampapírpiac malmára hajtja a vizet. Főleg egy kedvezményes konstrukció bevezetése előtt, amely bőséges készpénzvagyonnal rendelkező, lakossági befektetőket céloz meg.
– Öt éve módszeresen egyre vonzóbbá és vonzóbbá tesszük az állampapírokat. Nem arra várunk, hogy az egyik befektetési forma a másik rovására gyarapodjon, legfeljebb arra, hogy az egyik növekedése lassuljon kissé. Az állampapír alapvetően a középtávú megtakarításokat szolgálja. A nagy kihívás az, hogy a rövid távú megtakarítások piacára be tudjuk-e vezetni az állampapírokat.
– A nemzetközi hitelminősítők hogyan fogadják az államadósság finanszírozásának átrendeződését?
– Számukra az a fontos, hogy van még egy vásárló a piacon, amely önálló befektetési döntéseket hoz. Ez eggyel biztonságosabb piacot jelent. Az adósságkezelés szempontjából inkább azt emelném ki, hogy azzal, amit az elmúlt években végrehajtottunk Magyarországon, sikerült a nagybani piacon elérnünk az alacsony adóssággal rendelkező közép-európai országok állampapírpiacának adottságait. A teljes államadósságon belül a devizaadósság állományát leszorítottuk 20 százalékra, a lakosság által finanszírozott hányad eléri a 25 százalékot, ami azt jelenti, hogy a maradék 55 százalék az úgynevezett nagybani rész. Ez 40 százalékát adja a GDP-nek, ami hasonló a cseh, lengyel, szlovák nagybani állampapírpiacok méretéhez.
– Ez volt a cél?
– Bíztunk a pozitív folyamatokban: a stabil piacokban, az alacsonyabb hozamokban. Mára eljutottunk odáig, hogy a magyar és a lengyel pálya között nincs különbség, mindkettőt 2,71 százalékos tízéves hozam jellemzi. Stabilan a visegrádi országokhoz hasonló hozamszintjeink vannak. Jó példa erre, hogy a gyenge német gazdasági adatok megjelenése után az eurózónában emelkedni kezdtek a hozamok, a magyar piac azonban már nem őket követte. Nálunk inkább csökkentek a befektetők döntéseit befolyásoló felárak. Azaz a befektetők bíznak bennünk, már nem tartják kockázatos piacnak a magyart.
– Ez mennyire fontos üzenet a lassuló világgazdasági környezetben?
– Több mint fontos. Azt üzenjük, hogy a küszöbön álló lassulás dacára ma már Magyarország is van olyan válságálló, mint Lengyelország és Csehország. Felzárkóztunk tehát, és válságállóbbak lettünk a korábbiakhoz képest.
