Erőteljes a konstruktív, illetve konkrét művészet jelenléte (Heritesz Gábor, Nagámi, Ingo Glass, Ézsiás István), de az egyéni mitológiáké is (Gellér B. István, Menasági Péter), a középgenerációt reprezentálja a Pécs Megyei Jogú Város díjával kitüntetett Gaál Tamás és a fődíjat, az Emberi Erőforrások Minisztériuma díját elnyerő Kelle Antal Artformer is.
A viszonylag későn indult, első önálló tárlatát tíz évvel ezelőtt megrendező alkotó tizenkét darabos, Gömbpozitúra című sorozatának két darabját küldte be a biennáléra, olyan műveket, amelyeket kezdetben fából, majd később vaskéregből készített, s amelyeken a részekre bontott és meghatározott pontokon különböző irányokban felfűzött gömbök részeinek játékos mozgása játssza a főszerepet.
A gondolkodás közhelyeit, a rutinszerű reakciókat, cselekvéseket ellenpontozzák a művekben megjelenő szellemes megoldások, a szobrok a széttagoltság és az együvé tartozás viszonyán igyekeznek elgondolkodtatni nézőiket, olyan problémákon tehát, amelyek ma Magyarországon mindenkit meglehetősen érzékenyen érintenek.
