A kultúra olykor ingyen sem kell

Miért nehéz a könyvtárak és a művelődési házak dolga? Kistelepüléseken kérdezősködtünk a közművelődésről.

Közművelődési túránk első állomása Pusztamonostor, amely tulajdonképpen nincs is olyan messze Budapestről, alig több mint egy órát utazunk. Leromlott kastélyépület fogad minket, ami nyilván nem újdonság. Bár az elmúlt években intenzív művelődésiház-felújítási programot folytatott a kormányzat, a szúrópróbaszerűen kiválasztott három településből kettőben is ilyen jobb napokat látott kastélyban működik a művelődési ház és a könyvtár.

Pusztamonostor is fontolgatta, hogy integrált közösségi és szolgáltató térré (ikszt) fejleszti a könyvtárát és művelődési házát – a pályázatban benne van a felújítás és az, hogy különböző közösségi funkciókat látnak el a klasszikus könyvtári és kulturális szolgáltatásokon kívül. A falu végül anyagi okokból nem tudta vállalni ezt. – Megcsináltuk a pályázatot, meg is nyertük, de mivel 53 millió forint volt a költség, 8 milliós önerővel és utófinanszírozással, nem mert belevágni az önkormányzat. Egyik napról a másikra élünk – mondja a könyvtáros, Hasznosné Balázs Krisztina.

Némi vigasz, hogy most a Nemzeti Kulturális Alapnál nyertek egy pályázatot: 1,2 millió forintból új bútorokat és egy számítógépet vehetnek. Kifestenek és parkettát csiszolnak, ezt az önkormányzat teszi hozzá a pályázathoz. Ablakcserére nincs pénz – a fa ablakkereteket nézve valószínű, hogy még a múlt század első feléből származnak. „Népdalkör, baba-mama klub, aerobik – minden jöhet, csak ingyenes legyen” – a könyvtáros így foglalja össze az igényeket. „Vannak jelzések, hogy milyen programokat szeretne a lakosság, de amikor meg kell jelenni, érdektelenség van. Borzasztóan nehéz megmozdítani az embereket. Amikor a könyvtári napokon volt egy ingyenes színházi előadás, csak ötvenen jöttek el, pedig személyesen kerestük fel az embereket.”

A könyvtáros részben a település elöregedésével magyarázza ezt és azzal, hogy az aktív korú lakosság nagyon szorgalmas. „Mindenkinek van másodállása. Kertészkednek, napszámba járnak, hogy pluszpénzük legyen.” Ennek ellenére örülnek a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer adta lehetőségeknek. Az évi három rendezvényt, ami ebből a keretből kitelik, az önkormányzat nem tudná vállalni. Kapnak legalább kétszáz új könyvet is évente a programban, ami szintén könnyebbség: az önkormányzati büdzséből 100-150 ezer forint jut erre a célra. Folyóiratokat is ebben a programban kapnak: azt rendelik meg, amire érdeklődés van, így főleg lakáskultúrával, kertészkedéssel, táplálkozással kapcsolatos magazinok sorakoznak a polcon. Ez az összes többi településen is így van. A helyi, Szolnokon szerkesztett Eső irodalmi folyóiratot kötelező megrendelni, így azt is megtaláljuk mindenütt. Közéleti, politikai kiadványt egyet sem. Egy helyen járatták a 168 órát, de lemondták, mert csak egy ember olvasta.

Kulturális közfoglalkoztatottal a környékbeli településeken bárhol találkozhatunk. A lehető legváltozatosabb végzettségük van: érettségitől a virágkötő, dekoratőr, alkalmazott fotográfuson át vízgazdálkodási mérnökig vagy volt könyvelőig. A kulturális közfoglalkoztatott a művelődési ház és a könyvár életét is megkönnyíti. „Sándor egy kincs” – mondja Hasznosné Balázs Krisztina a közfoglalkoztatottjukról, Ambrus Sándorról, akinek adventista teológiából és zsidó művelődéstörténetből van diplomája, de évek óta nem tud elhelyezkedni egyik végzettségével sem. A kulturális közfoglalkoztatott valóban kincset érhet, de a sikerhez ez olykor kevés.

Nagykörű elsősorban a falu hagyományaira és helyi termékekre építene egy sajátos nagykörűi márkát. Ebben már eddig is nagy eredményeket értek el. Az itteni terményeknek, lekvároknak, sajtoknak már Budapesten is van piaca. Barát József alpolgármester szerint a továbblépéshez egy profi menedzserre lenne szükségük, aki ismeri ezt a területet, és a minőségi termékekkel kapcsolatos trendeket. Egy ilyen szakembert viszont nem tud megfizetni az önkormányzat. „Nagy hasznát vesszük a kulturális közfoglalkoztatottaknak, de ők többnyire pályakezdő fiatalok. Kevés tapasztalatuk van, ez ráadásul olyan terület, amely speciális tudást igényelne” – mondja az alpolgármester.

Nagykörű a környék legszebb, leggondozottabb települése. A faluban sok épület, köztér is megújult, főleg különböző uniós pályázatokból. Az alpolgármester beszámol a fejlődés árnyoldaláról is: a pályázatokhoz szükséges pénz előteremtése állandó likviditási problémákat okozott az elmúlt években. Ha nem jön az állami konszolidáció, a település működése került volna veszélybe.

Nagykörű sikerrel pályázott ikszt kialakítására is. A könyvtár és a művelődési ház gyönyörűen felújított és korszerű. Az előtérben zöld cserépkályha áll, amit a közmunkások készítettek. Telente nehezebb munkát adni nekik, így a leglehetetlenebb tanfolyamokat rendezik nekik a rossz idő beálltával. Európai színvonalú könyvtár fogad itt minket, gyermekfoglalkoztatóval, számítógépekkel, új bútorokkal. 2013-ban készültek el a két évig tartó felújítással. A könyvtárral azóta nagy sikereket értek el, de az ikszt-vel kapcsolatos nehézségek is egyre inkább látszanak. „A felújítás alatt nem volt lehetőség könyvtárba járni, de a legtöbben azelőtt sem hozták a gyerekeket. Volt olyan negyedikes, aki még soha nem volt könyvtárban. Azóta könyvtárlátogatásokat tartunk az alsósoknak, a felsősöknek pedig könyvismereti rejtvénysorozatot. Sokan beiratkoztak azóta, a gyerekek hozták a felnőtteket is” – mondja a művelődési ház vezetője, Vágóné Horváth Mária.

„Ami az ikszt-t illeti, a fejlesztéssel számos kötelező feladat is jár. Kilencven programot kell megrendeznünk egy negyedévben, bár ezek közül nem mindegyik a közönségnek szól, szerepel benne például felzárkóztató tevékenység is. Pénzt nem adnak ezekre a programokra, viszont megbüntetnek, ha nem teljesítjük őket” – mondja a művelődésszervező. A finanszírozás a fenntartó, az önkormányzat feladata; a művelődési ház éves, 250 ezer forintos programkeretéből kell megoldani az összes programot. A nagyterem bérbeadásából fedezik a többletköltségeket. A 150-170 ezer forint, amit a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszeren keresztül kapnak programokra, nagy segítség. „Tavaly a Szegedi Miniszínházat hívtuk karácsony előtt a gyerekekhez. Négyen jöttek, fantasztikus előadás volt, de nyolcvanezer forintba került. Ezt máskülönben nem tudtuk volna kifizetni.”

A kulturális programok iránti lelkesedés Nagykörűn sincs meg mindig. „Ha harminc-ötven fő részt vesz egy programon, az nagyon sikeresnek mondható – mondja Horváth Mária. – Meg szoktam kérdezni, hogy milyen programot szeretnének, és az a tapasztalat, hogy nem tudják.” Az okokkal kapcsolatban ő is csak találgatni tud: megszűnt a közösségi élet, az emberek kényelmesek, szívesebben maradnak otthon. Azért bizonyos programokra van érdeklődés: az idősebbek történelmi előadásokkal mozgósíthatók, a gyerekek kézműves foglalkozásokkal. „A fiataloknak inkább koncertekre lenne igényük, de annak a költségét nem tudjuk kigazdálkodni.” Az önkormányzatnak mindezeken felül van egy, a falu hagyományait megidéző programsorozata is: cseresznyevirágzástól karácsonyig cseresznyevásárt, körmenetet, kikötői vásárt, befőzést, slow food találkozót rendeznek. Ezek viszonylag kis költségvetésű programok, de az alpolgármester elmondása szerint sikeresek: szinte az egész falut megmozgatják.

Az, hogy a pályázati pénzből épített létesítményeket fent is kell tartani, nem csak Nagykörűben okoz problémát. „Addig örülj, ameddig nem vagytok ikszt” – mondta egy másik településen dolgozó könyvtáros kollégája Fehérné Balog Andreának, az örményesi könyvtárosnak. Örményesen az egykori Glaser-kastélyban működik a könyvtár – ezt most sikerült felújítani –, a művelődési ház és az iskolai tornaterem is. A kastély nagytermében benne van egy évszázad történelme: bordásfal néz szembe a hajdan elegáns kastélyablakokkal, de a terem végében ott a színpad – az egykori szocreál moziterem hagyatéka. A könyvtáros örülne, ha megújulna a meglehetősen rozoga Glaser-kastély, azt viszont nem tudja elképzelni, hogyan győznék a hosszabb nyitva tartást és az egyéb kötelezettségeket. Ő hat órában dolgozik könyvtárosként és művelődésszervezőként, egy kulturális közmunkás és egy önkéntes segítségével. A Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszert itt is elégedetten emlegetik: kaptak például egy Kávészünet-koncertet. A formáció megzenésített verseket ad elő, így bőven elfért az olvasásnépszerűsítő programok között. A gyerekeknek nagy élmény volt, pisszenés nélkül hallgatták. Sajnos rajtuk kívül csak néhány idősebb hölgy jött el a faluból.

A falunapot is a könyvtáros és csapata szervezi; ez ma éppen azt jelenti, hogy Balog Andrea a szomszédos Fegyvernek település falunapjának huszonöt oldalas biztonsági terve fölé görnyed. Augusztus közepére neki is ki kell termelnie egy ilyet, ráadásul a szomszédok nem túl sok jóval kecsegtették: a fegyvernekiek saját rendezvényükre nem szabályos, foszforeszkáló menekülési útvonaljelzőket rendeltek, mert az drágább volt; helyette biciklivillogókkal világították meg a táblákat, amitől a hatóság nem volt elragadtatva. Balog Andrea feje felett a büntetés réme lebeg. Ma azzal töltötte a fél délutánt, hogy végigtelefonálta az árusokat: ha nincs tűzoltókészülékük, ne is jöjjenek.

A falunap programját az interneten találtuk meg. A lila ötven árnyalatát felvonultató plakáton számos néptánccsoport, népdalkör és énekkar mellett Kovácsné Ági mulatós slágerműsorának is helyet szorítottak, a díszvendég a Unique popzenei formáció, amelynél jobbat, de inkább rosszabbat is el lehet képzelni.