– Egy korábbi interjúban említette, hogy a könyv az ön számára elsősorban a méltóságról szól. Mit jelent ez a fogalom a regény kontextusában?
– Az ember élete döntéshozatalok sorozatából áll: a jelentéktelen dolgoktól kezdve a komoly elhatározásokig. Minden helyzetben lehetőségek sokasága áll előttünk, amelyek közül ki kell választanunk a megfelelőt. Számomra a méltóság a tartás megőrzéséről szól, arról, hogy még a legreménytelenebb helyzetben is egyenes gerinccel döntünk, ragaszkodva az alapvető emberi értékeinkhez. Amikor a regényben a fiú és a pásztor végül felülkerekednek az ellenségeiken, a fiú nem akarja eltemetni a holttesteket, ám a pásztor azt mondja, ők is emberek, és mi nem lehetünk olyanok, mint ők, meg kell őriznünk az emberségünket. Ezt jelenti számomra a méltóság.
– Számos bibliai utalás található a regényben. Példázatként is olvashatjuk a Kegyetlen időt?
– A Biblia nagyszerű könyv, ami szépirodalmi műként is komoly hatást gyakorolt a regényemre. A történetben a pásztor újra és újra bibliai példákat hoz a fiúnak, útmutatást adva arra, hogyan élje az életét. Sem az apa, sem a csendbiztos értékrendje nem követhető, egyedül kell rálelnie a tisztességes útra. Ennek eszközei a történetben a pásztor példázatai.
– Regénye szinte berobbant az európai irodalmi életbe, díjakat nyert, több tucat nyelvre lefordították. Mit gondol, mi lehet a könyv sikerének titka?
– Ez egy esszenciális történet. Rendkívül egyszerű elemekből építkezik, és alapvető értékekre kérdez rá, amelyek mindenki életében meghatározók. Olvasókkal beszélgetve feltűnt, hogy milyen erős érzelmeket vált ki belőlük a főszereplő fiú története, mintha nem is fiktív karakterről lenne szó. Ez örömmel töltött el, hiszen azt bizonyítja, hogy ott lapulnak bennünk az értékek. És amíg ez így van, addig megmaradunk embernek.
– Az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja keretében érkezett Budapestre, és részt vett az Európai Írótalálkozó elnevezésű rendezvényen is, amelyen a kontinens globális kérdéseit vitatták meg. Mi a véleménye a közös Európa kulturális értékeiről, örökségéről?
– Európa közösségét mi, mindannyian folyamatosan építjük. Néha rossz irányba mennek a dolgok, néha változik a tendencia, de összességében úgy érzem, a dolgok fejlődnek. Sokszor elfelejtjük azonban, hogy milyen összetett, problematikus ügy az unió. Panaszkodunk, felháborodunk, ellenállunk, mert nem látjuk át megfelelően a rendszert. De elég csak arra gondolni, hogy a második világháború óta mi mindent értek el az európai országok puszta összefogással. Realista vagyok, látom a problémákat, de sosem szabad elfeledkezni az eredményekről. Európa mindannyiunk felelőssége, együtt kell dolgoznunk érte.
