Botrányok nélkül roppant unalmas a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) közgyűlése. És mivel a Fekete György vezette köztestület tanult az elmúlt évek hibáiból – vagyis a szigorú biztonsági intézkedéseknek hála, a provokátoroknak már esélyük sincs a zavarkeltésre –, a keddi rendes összejövetelük sem ígért sok izgalmat. Egy darabig úgy tűnt, egyedül Balázs János Liszt Ferenc-díjas és Junior Prima díjas zongoraművész tüneményes játéka csalhat csak életet a Tarr Béla-i sebességű közgyűlésbe. Aztán kissé felpörögtek az események, s bár a korábbi tiltakozó akcióiról elhíresült Gulyás Márton nem bukkant fel, akadt azért néhány figyelemre méltó esemény.
Fekete György a közgyűlésen kiemelte, hogy a hazai médiumok jelentős része úgy kezeli az akadémiát, mintha ott nem folyna érdemi munka, sőt a köztestület egyenesen a magyar művészet tönkretételén dolgozna. Talán emiatt áll bosszút az MMA azzal, hogy ellehetetleníti az újságírók munkáját, hiszen még mindig jobb, ha nem tudnak mit írni, mintha kritikát fogalmaznak meg.
A közgyűlés szent tereibe a sajtó Gulyás Márton emlőin nevelkedett munkatársai nem tehetik be a lábukat, külön termet jelölnek ki számukra, kivetítővel, hangszórókkal. Tegnap ez a terem a közgyűlés idejére néha átjáróházzá, néha stadionná alakult, abszurd színházi előadássá változtatva az újságírók számára az eseményt. Ha szándékosan akarták volna tönkretenni a tájékoztatást, akkor sem tudtak volna rosszabb körülményeket biztosítani.
Hamar kiderült, a sajtószobát a néhány újságíró mellett Pap Gábor Magyar Örökség díjas művészettörténész rajongói töltötték meg. Az ősmagyar ezotéria, valamint az alternatív Szent Korona-kutatás atyjának munkásságát az MMA Életműdíjjal ismerte el. A díjazott köszönőbeszédében a napjaink valósága és a mítoszok közötti párhuzamra hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a táltos ló nemzeti örökségünk. Sajnos azonban a gonosz boszorkány aranylovakkal csábít el bennünket.
„Ez a hamis bálvány lehet egy Nobel-díj vagy egy Oscar-díj”
– fogalmazott Pap Gábor, eltéveszthetetlen utalást téve a nemrég elhunyt Kertész Imre, illetve a Saul fia című film elismeréseire. Az igazi táltos mindeközben a szemétdomb alján hever, velünk együtt. És csorog a trágyalé a nyakunkba. Feladatunk, hogy talpra álljunk, és elvigyük a táltost a boszorkányhoz. És már nincs messze a boszorkánytanya határa – biztosított bennünket a szebb jövőről Pap Gábor. Szavait a díszteremben és a sajtószobában is hatalmas taps fogadta. Igaz, díjazását a köztestület tizenöt tagja nem támogatta.
Pap Gábor mellett MMA Nagydíjat kapott Balassa Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, az MMA Aranyérmét Jelenits István Széchenyi-díjas piarista szerzetes, Művészeti Írói Díjat Eősze László Széchenyi-díjas zenetörténész, Kováts Flórián-emlékérmet pedig Matitsné Vigh Marianne, az MMA zeneművészeti tagozatának titkára vehette át.
„Az MMA jelenleg nagyobbat vállal, mint a magyar művésztársadalom valaha is vállalt”
– fogalmazott Fekete György, mire megremegett a kép a kivetítőn, talán Arany és Babits szelleme siklott át a plazmatévén. Az elnök hozzátette, a köztestület együttműködési megállapodást írt alá a krakkói Lengyel Művészeti és Tudományos Akadémiával, beszélt az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára megjelent pályázatról, illetve a Műcsarnokban zajló fotóművészeti nemzeti szalonról is. Megnyugtatott mindenkit, hogy jól halad a Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetnek a jövőben otthont adó Hild-villa felújítása, az Andrássy úti székház pedig megkapta az építési engedélyt.
„És még valami, szeressük a Liget-projektet”
– hívta fel a figyelmünket zárásként Fekete György, hiszen az olyan szép lesz, hogy már az ellenzők hangja is elnémult.
A közgyűlésen elfogadták egyebek közt az idei költségvetésről szóló előterjesztéseket, és döntöttek egy Cs. Szabó Lászlóról elnevezett díj alapításáról is. A nap legfontosabb aktusaként pedig újraválasztották Kucsera Tamás Gergely főtitkárt, aki egyedüli jelölt volt a posztra, amelyet 2021. november 4-ig tölthet be. A régi-új főtitkár hangsúlyozta, lezárult egy korszak, az MMA megszilárdult, eljött a kezdet vége. Megnövekedett a taglétszám, jelentősen nőtt az állami támogatás, egyre több intézmény felett diszponál az akadémia, jöhet a tartalmi fejlesztés időszaka. Kucsera beszédét tételmondatokkal zárta: „a köztestületi működési mód nem hatalmi”, hanem önrendelkezésen, és így következésképpen méltóságon alapul.
Csak az a fránya trágyalé ne csorogna.
