Ne felejtsük, a szokásosnál egy héttel később jelentették be a nyertest. Mivel a 18 tagú akadémia legalább felének támogatása kell ahhoz, hogy egy jelölt megkaphassa a díjat, könnyen elképzelhető, hogy a zenész elismerése megosztotta a testületet, és ezért húzódott el a bejelentés. Nem lehetett könnyű döntés tehát.
Még akkor sem, ha Bob Dylan a könnyűzene történetének megkerülhetetlen alakja. A „hatvanas évek első felében nagyobb hatással volt nemzedékére, mint korának bármely politikusa. Dalai mozgósító erejű himnuszok voltak, mert egy korosztály érzéseit, gondolatait sikerült megfogalmaznia bennük” – idézi a Könyvesblog Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János A rock története című könyvének Dylanről szóló fejezetét.
Az énekes Robert Allen Zimmerman néven a minnesotai Duluth-ban született 1941. május 24-én, és a közeli Hibbingben nőtt fel zsidó középosztálybeli családban. Kamaszként több együttest is alapított, világnézetét és zenei kifejezésmódját Woody Guthrie és a beatköltők alakították. Új nevet vett fel, New Yorkba költözött, és Greenwich Village-i klubbokban zenélt. Első lemeze Bob Dylan címmel 1962-ben jelent meg.
A hatvanas évek pályafutásának legtermékenyebb korszaka volt, sorra jelentek meg legendás lemezei: a Bringing It all Back Home, a Highway 61 Revisited, a Blonde on Blonde. Dalai mindinkább politikussá váltak, felemelte szavát a társadalmi igazságtalanság ellen. A Blowin’ in the Wind és a The Times They Are A-Changin' a háborúellenes és polgárjogi mozgalmak himnuszává vált.
A hetvenes évek eleje már nem sikerült ilyen fényesen: a kritikusok keményen nekimentek, felesége elhagyta, a film, amiben szerepelt (Pat Garrett és Billy, a Kölyök), megbukott. Néhány év alatt azonban magára talált, és újra teltházas turnéra indult, lemezei pedig visszatértek a slágerlisták élére.




