A páholyban a nép
Fotó: Kallos Bea / MTI
Két oldalsó feljárója hasonlóan táncol a térben; olykor mint szószék is szerepet kap. A metszően nyomasztó díszlet (Menczel Róbert munkája) felerősíti az előadás haláltáncjellegét, László Zsolt letisztult, szikárságában szuggesztív Robespierre-jét. Kiváló színészi alakítás mellette Stohl András az értelmet az ösztönös szenvedélyességgel kölcsönhatásban felmutató Dantonja. Simulékony, rollerral közlekedő rutinos politikus Saint-Just (Hevér Gábor), cinikus, fehér kesztyűs vérbíró Barére (Mészáros Máté). Hasonlóan erős Rajhona Ádám és Dengyel Iván Francia Polgár kettőse.
A női szereplőkkel kapcsolatban jóval több kifogás merülhet fel. A kivételek között kell említeni a Lucille-t, Camille (Varju Kálmán) feleségét tragikus erővel megjelenítő Bata Évát. Robespierre-rel közös darabzáró pillanatában várandósságát francia trikolorral fedve a köztársaság jelképévé, Marianne-ná válva a királyt élteti. Mire László Zsolt a fölötte, s egyben önmaga fölött hangzó ítélet kezdő mondatával válaszol: „A köztársaság nevében!” Sűrített levegőjű szép pillanat ez. Jellegzetes karakter Hegyi Barbara felkapaszkodó Simonnéja is. Járó Zsuzsa Danton feleségeként viszont halvány; Réti Adrienn utcalány Marionja pedig sikerületlen alakítás.
(George Büchner: Danton halála. Vígszínház. Rendező: Alföldi Róbert.)
