Na, ez utóbbi kirepült a nyomtatott lapból. Az újságíró persze nem emlékeztette Hartmannt: januárban amúgy a budapesti Nemzeti Színház szervez nemzetközi színházi fesztivált. Amire a meghívást Hartmann nagyképűen, a Burgtheater jó hírét féltve visszautasította.
Ami a Burgtheater jó hírét illeti, még egy „apróság” kimaradt a nyomtatott lapból. A Burgtheater jubileumi konferenciáján októberben egy nézőtéri ügyelő – név szerint Christian Diaz – váratlanul felállt a színpadra, a munkakörülményei miatt panaszkodott. Elmondta, nem a színház a munkáltatója, hanem egy olyan dán–angol biztonságvédelmi cég, a G4S, amely kapcsolatba hozható emberijog-sértésekkel.
Christian Diaz találkozása a Burgtheater „nyitott, demokratikus” szellemével és eljárásával, avagy kit érdekel a G4S:Az ügyelőt persze kirúgták, míg a német nyelvű sajtó kikezdte Hartmannt – többek között a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Der Standard –, valamint rávilágított arra az ellentmondásra is, ami a neoliberális üzleti hozzáállás és az októberi konferencián megfogalmazott utópisztikus színházidea között feszül.
Ennyit a kritika elfojtásáról meg kiirtásáról.
Ami az említett céget és az emberi jogi sértéseket illeti: az angolai, 46 éves, ötgyerekes családapát, Jimmy Mubengát e cég emberei úgy „tették fel” 2010 októberében – kitoloncolásakor – egy repülőgépre a Heathrow-n, hogy belehalt. A dél-afrikai szupermax börtönök üzemeltetését mostanában vette el a kormány e cégtől, miután kiderült, hogy a rabokat – többek között elektrosokkal – kínozták. (A BBC tudósítását csak erősebb idegzetű olvasóinknak ajánljuk.)
Ez utóbbi részletekről természetesen már az online cikk sem tudósította olvasóit, ahogy arról sem: Diaz ügyében volt tiltakozó akció a Burgtheaternél, felszólalt a szabad színházak szövetsége, a képzőművészetek szövetsége és az osztrák P.E.N.-Club, továbbá Facebook-csoport is alakult – lájkra javasolt –, amely Hartmann lemondását követeli.
