Magyar hegedűkészítő a világ tetején

A Londonban dolgozó Draskóczy Gábor építette hegedű minden szempontból az első.

Sashegyi Zsófia
2017. 01. 14. 8:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A dallasi kópiahegedű-verseny volt élete első megméretése. Korábban miért nem nevezett? Negyvenévesen érik be az ember a hegedűkészítő-szakmában?
– Mondhatni, hogy most értem be, de én azért bízom abban, hogy még mindig érek Erre a versenyre hirtelen ötlettől vezérelve küldtem el azt az itáliai stílusú, antikolt hegedűt, amelyet munkaidőn kívül, esténként, hétvégenként készítettem el. Egy kollégám indult a maga hangszerével, nekem pedig eszembe jutott: miért ne próbálkoznék meg vele én is? Összecsomagoltam a hegedűt, amelyet végül ő vitt el magával.

Mennyi idő alatt készül el egy ilyen mestermű?
– Ha rendes munkaidőben készítem, három-négy hónap alatt.

Két hét próbaidő után azonnal felvették a londoni székhelyű, patinás Florian Leonhard Fine Violins hegedűkészítő céghez, ahol 2010 óta dolgozik. Belekerül a neve az ott készített hangszerekbe?
– Most már igen, de ez nem a versenyen elért eredménynek köszönhető. Körülbelül egy éve írhatom bele a nevemet a hegedűkbe, ez azonban nem természetes a szakmában. Köztudomású, hogy Stradivarinak is több embere volt, az ő műhelyében készült hegedűket mégis egységesen az ő nevével fémjelzik. Én már úgy kerültem ehhez a céghez, hogy tudtam hegedűt készíteni. A Florian Leonhard Fine Violinsnál lehetőségem adódott arra, hogy továbbfejlődjek, de egy idő után éreztem, hogy nem elégít ki, ha kizárólag a cég neve alatt adom ki a munkát a kezem alól. Leültem a vezetőséggel, és megállapodtunk abban, hogy beleírhatom a nevem az általam készített hangszerekbe. Szeretnék erre az engedményre úgy tekinteni, mint a kvalitásaim méltányolására.

– A két amerikai zsűri a Draskóczy-féle hegedű hangzását és külalakját is díjazta. Ki lehet emelni a munkafolyamatból egyetlen olyan részletet, amely sorsdöntő lehetett a hangszer sikerében?
– Nem, egy hegedű elkészítésénél a fa kiválasztásától kezdve az egész munkafolyamaton át a húrok feltételéig rengeteg szempontnak kell megfelelni. A versenybe küldött hangszer esetében is tradicionális faanyagokat használtam, az oldala, a háta, a csigája jávorfából, a teteje lucfenyőből van. A két zsűri a munka minősége, kinézete, stílusbeli pozíciója mellett a hangminőséget, a hangerőt, a húrok kiegyensúlyozottságát és a játszhatóságot is vizsgálta.

– A győztes hangszer el is kelt. Érzi már a siker egyéb hatásait?
– Igen, rengeteg megkeresést kapok.

Mi számít ma a hegedűkészítés fellegvárának?
– Az „öreg” hangszereké kétségkívül London és New York.

– Mit jelent az, hogy „öreg” hegedű?
– A klasszikus cremonai hegedűk, amelyeknek mi a Florian Leonhard Fine Violinsnál az antikolt kópiáit készítjük el. Ezeket sajnos sokkal könnyebb eladni, mint az újakat. Az emberekbe sok generáció alatt beleivódott az a kényszerképzet, hogy az öreg hangszereknek jobb a hangjuk, és aki nem engedhet meg magának egy egymillió fontos hangszert, az ennek a töredékéért megveheti a másolatot. Ezt készítjük mi.

Sajnos?
– Mint hegedűkészítő, rossznak tartom ezt a hagyományt, hiszen az öreg hangszerek között is van jó is, rossz is, de a legtöbb zenész, ha meghallja a nagy nevet, hisz a minőségben.

– Az ön számára a londoni cég legnagyobb erénye mégis az volt, hogy itt hozzáférhet a régi hangszerekhez. Akkor lehet némi alapja annak, hogy a művészek is a régiekben bíznak
– A hegedű négy-ötszáz év óta nem sokat változott, de tudni kell különbséget tenni jó és rossz között. A legjobb út a tanulásra a régi nagyok másolása, hiszen ma hasonló problémákkal kerülünk szembe, mint ők annak idején, és az ő hangszereiket vizsgálva meg lehet érteni, nekik milyen megoldásaik voltak ezekre.

Milyen a hazai hegedűkészítők helyzete?
– Az alapokat otthon is el lehet sajátítani, de bizonyos szint után csak külföldön lehet továbbfejlődni, hiszen otthon nem férünk hozzá azokhoz a hangszerekhez, amelyekből igazán tanulni lehetne.

Szeretne „új” hangszert is készíteni?
– Igen, és remélem, lesz is rá lehetőségem a későbbiekben, hiszen amit most csinálok, egy kicsit olyan, mint amikor egy festő egész életében Monet-t másol. Ebből ugyan sokat tanul az ember, de idővel saját műveket is szeretne létrehozni, olyanokat, amilyeneket senki más nem tud megcsinálni helyette.

– Ön tősgyökeres első kerületi. Nincs honvágya?
– De, idővel szeretnénk is hazamenni, igaz, nem Budára, inkább a Káli-medencébe költöznénk vissza. Magyar feleségem és öt gyermekem van, úgyhogy szerencsére addig sem vagyok annyira egyedül...

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.